Stranica 285 [285]
OCR
tekintette dt az európai viszonyokat. Nem akarta, hogy az új vallás függővé tegye államát bármily nagy és tiszteletreméltó hatalomtól. Nem kellett ingadoznia Róma és Konstantindpoly közt, mint a IX. században a bolgár Borisznak. István, a német császári ház rokona, csakis Rómától kérhette a koronát s csak onnan várhatta a hozzájárulást országa egyházi szervezetének megállapításához. Uralkodó volt az öröklés jogán, de hogy a keresztyénségben elismerjék királyi méltóságát, ahhoz szükséges volt a pápa nyilvános jóváhagyása, II. Szilveszter, az ifjú III. Ortó császárnak atyai barátja, örömmel küldötte el Istvánnak a kért koronát. Az akkor talán ötvenegy éves pápa gyermekkori emlékei kézf nem egy szörnyű rege élhetett abból az időből, midőn a magyarok a legfélelmetesebb ostorai voltak a nyugoti keresztyén világnak. Es most neki jutott a szerencse, hogy korona küldésével a keresztyén uralkodók sorába igtassa a rettegett pogány fejedelmek utódját. A pápa készségét csak fokozhatta az a körülmény, hogy III. Ottó is támogatta István kérését, A rajongó ifjú császár a római birodalom helyreállításának álmával volt elfoglalva; álmában élve nem nézte a valóságot. Függetlenné tette a lengyel egyházat a némettől és szívesen vette az önálló magyar királyság felállítását. Istvánt úgy nézhette, mint képzeletbeli római birodalmának tésében István sógorához hasonlít, a jámbor JJ. Henrikhez, ki bizonyára volt némi hatással reá. JI. Henrik néhány hónappal István koronáztatása után lépett a német trónra, A kér " rokon jó szomszédságot tartott, annál is inkább, mert országaikat közös ellenség háborgatta, Boleszló Chrabry, a lengyel herczeg, korának egyik legharcziasabb fej delme, nagy flav birodalom alakításán fáradozott. Úgy látszott, mintha az Elbáz = tól a Volgáig s a Keleti-tengertől lefelé a Dunáig, vagy talán az Adriai-tengerig — akarta volna kíterjeszteni e birodalmat. István segítette Henriket e harczban, mer! a lengyel terjeszkedés Magyarország teri letét is csorbította. Boleszló Felsé-Magy országba is betört és egy ideig hatalma a" Dunáig terjedt. De István visszaverte, Úgy látszik, hogy a Henrikkel kötött 1018-iki bautzeni béke, mely eléggé kedvező vol Boleszlóra, bár nagy czéljaitól elejtette, a magyar-lengyel háborúnak is véget veteft. A magyar terület ekkor már felszabadult ~ s még ez évben István Boleszlónak szövet ségese lett. Boleszló ugyanis elüzött vejét — aan aii jatop Kievbe, kikerget onnan Jaroszlót. Seregében magyar segéd. csapatot ís találunk. Lehetséges, hogy István jobban szerette szomszédnak a keleti Gali cziában Boleszlót, akkor Henrik hűbéresét, mint az orosz fejedelmet. Bizal is át Henrikhez bi egyik kiváló, de mindenkor szolgálatra kész szövetségesét, Szilveszter Istvánt az apostoli szék követévé rendelte. Reá bízta az új magyar egyház szervezetét. Nem gondolt arra, hogy idegen papot bízzon meg a püspökségek felállításával, mint elődjei tették annak idején, midőn az angol, vagy a bajor egyházat rendezték. Az ily megbízatás nem lett volna helyén oly uralkodóval szemben, ki együtt érez függetlenségére. annyira féltékeny nemzetével. István a szent széknek csak szellemi felsőbbségét ismerte el, de politikai tekintetben oly független ura akart lenni a magyar egyháznak, mint a minő ura volt a német császár a német egyháznak. Belső vallásosságban s az egyházi téren az uralkodói jogok gondos érvényesi238 y if} az is, hogy a nagy frankfurti zsinaton, melyet a német kírály a bambergi püspök ség alap hívott egybe, 1007-ben a német, olasz és ünnepies gerősítésére burgundiai főpapok közt egy magyar érsek is megjelent. Az új német püspökség ala-_ pításában, a szlávság határán, a magyar királynak és egyháznak ís öröme telt. István inkább a béke fejedelme volt, mint a háborúé. Messze földön elterjedvén híre, nagy tekintélye volt Európaszerte. Midői 1003-ban lázadás tört ki JJ. Henrik ellen, ~ melyben Brunó is részt vett, a király tesf- a vére és e lázadó István udvarába menekült, István közvetítette két sógora közt a békét Tizennégy évvel később a dán Kanut elől menekülő angolszász herczegek kerestek és — találtak oltalmat István udvarában.
