Oldal 285 [285]
tekintette dt az európai viszonyokat. Nem
akarta, hogy az új vallás függővé tegye
államát bármily nagy és tiszteletreméltó
hatalomtól.
Nem kellett ingadoznia Róma és Kon¬
stantindpoly közt, mint a IX. században a
bolgár Borisznak. István, a német császári
ház rokona, csakis Rómától kérhette a koro¬
nát s csak onnan várhatta a hozzájárulást
országa egyházi szervezetének megállapítá¬
sához. Uralkodó volt az öröklés jogán, de
hogy a keresztyénségben elismerjék királyi
méltóságát, ahhoz szükséges volt a pápa
nyilvános jóváhagyása, II. Szilveszter, az
ifjú III. Ortó császárnak atyai barátja, öröm¬
mel küldötte el Istvánnak a kért koronát.
Az akkor talán ötvenegy éves pápa gyer¬
mekkori emlékei kézf nem egy szörnyű rege
élhetett abból az időből, midőn a magyarok
a legfélelmetesebb ostorai voltak a nyugoti
keresztyén világnak. Es most neki jutott
a szerencse, hogy korona küldésével a ke¬
resztyén uralkodók sorába igtassa a rette¬
gett pogány fejedelmek utódját.
A pápa készségét csak fokozhatta az a
körülmény, hogy III. Ottó is támogatta István
kérését, A rajongó ifjú császár a római
birodalom helyreállításának álmával volt el¬
foglalva; álmában élve nem nézte a való¬
ságot. Függetlenné tette a lengyel egyházat
a némettől és szívesen vette az önálló ma¬
gyar királyság felállítását. Istvánt úgy néz¬
hette, mint képzeletbeli római birodalmának
tésében István sógorához hasonlít, a jám¬
bor JJ. Henrikhez, ki bizonyára volt némi
hatással reá.
JI. Henrik néhány hónappal István koro¬
náztatása után lépett a német trónra, A kér "
rokon jó szomszédságot tartott, annál is in¬
kább, mert országaikat közös ellenség há¬
borgatta, Boleszló Chrabry, a lengyel her¬
czeg, korának egyik legharcziasabb fej
delme, nagy flav birodalom alakításán
fáradozott. Úgy látszott, mintha az Elbáz =
tól a Volgáig s a Keleti-tengertől lefelé
a Dunáig, vagy talán az Adriai-tengerig —
akarta volna kíterjeszteni e birodalmat.
István segítette Henriket e harczban, mer!
a lengyel terjeszkedés Magyarország teri
letét is csorbította. Boleszló Felsé-Magy
országba is betört és egy ideig hatalma a"
Dunáig terjedt. De István visszaverte, Úgy
látszik, hogy a Henrikkel kötött 1018-iki
bautzeni béke, mely eléggé kedvező vol
Boleszlóra, bár nagy czéljaitól elejtette, a
magyar-lengyel háborúnak is véget veteft.
A magyar terület ekkor már felszabadult ~
s még ez évben István Boleszlónak szövet¬
ségese lett. Boleszló ugyanis elüzött vejét —
aan aii
jatop Kievbe, kikerget
onnan Jaroszlót. Seregében magyar segéd.
csapatot ís találunk. Lehetséges, hogy István
jobban szerette szomszédnak a keleti Gali
cziában Boleszlót, akkor Henrik hűbéresét,
mint az orosz fejedelmet.
Bizal is át Henrikhez bi
egyik kiváló, de mindenkor szolgálatra kész
szövetségesét,
Szilveszter Istvánt az apostoli szék köve¬
tévé rendelte. Reá bízta az új magyar egy¬
ház szervezetét. Nem gondolt arra, hogy
idegen papot bízzon meg a püspökségek fel¬
állításával, mint elődjei tették annak ide¬
jén, midőn az angol, vagy a bajor egy¬
házat rendezték. Az ily megbízatás nem
lett volna helyén oly uralkodóval szemben,
ki együtt érez függetlenségére. annyira fél¬
tékeny nemzetével. István a szent széknek
csak szellemi felsőbbségét ismerte el, de
politikai tekintetben oly független ura akart
lenni a magyar egyháznak, mint a minő
ura volt a német császár a német egyház¬
nak. Belső vallásosságban s az egyházi
téren az uralkodói jogok gondos érvényesi¬
238
y if}
az is, hogy a nagy frankfurti zsinaton,
melyet a német kírály a bambergi püspök
ség alap
hívott egybe, 1007-ben a német, olasz és
ünnepies gerősítésére
burgundiai főpapok közt egy magyar érsek
is megjelent. Az új német püspökség ala-_
pításában, a szlávság határán, a magyar
királynak és egyháznak ís öröme telt.
István inkább a béke fejedelme volt, mint
a háborúé. Messze földön elterjedvén híre,
nagy tekintélye volt Európaszerte. Midői
1003-ban lázadás tört ki JJ. Henrik ellen, ~
melyben Brunó is részt vett, a király tesf- a
vére és e lázadó István udvarába menekült,
István közvetítette két sógora közt a békét
Tizennégy évvel később a dán Kanut elől
menekülő angolszász herczegek kerestek és —
találtak oltalmat István udvarában.