Stranica 282 [282]
országot. Nagy hatása volt a diadalnak a
külföldön is. Gorm dán király, az ösz ka¬
tona, nem mert e győzelem után Henrikkel
megvívni, hanem meghódolt a német kirdly¬
nak. eHenrikkel kezdődik — így szól a német
császárság nagy történetírója — a német biro¬
dalom és nép története, úgy mint e fogalmat
attól az időtől a mai napig értették: A ma¬
gyarokon kívívott diadalnak nagy része van
" abban, hogy Henriknek ily nagy emléke
maradt a német történetben. I. Henriknek
936-ban történt halála után a magyarok
szokásuk szerint kipróbálták az új uralmat,
de Ottó nem eresztette őket Szászországba.
Úgy vették észre, hogy Ottónak ép oly erős
keze van, mint J. Henriknek, s újra a román
országok felé fordultak, jól ítélve meg ezek¬
nek viszonyait. Itt a központi hatalom ere¬
jétől nem igen kellett félniök, noha egyes
hűbéresek, vagy a föld népe néha itt is
szerencsésen mérközött velük. Olaszországot
a leggyakrabban látogatták, 940-ben a
provencei Hugó, ki 924 óta Olaszország
koronázott kírálya volt, nagy összeg lefize¬
tésével rabirt egy magyar csapatot, hogy
, menjen el Kordovába, IJ. Abderrahman
khalifa világhírű fővárosába. De útközben
elment a kedvük a veszedelmes és a világ¬
történetre nézve érdekesnek igérkező kaland¬
tól. Hugó halála után, midőn Berengár őr¬
gróf lett utódja, 947-ben Taksony vezérlete
alatt Otrantóig kalandoztak a magyarok.
Berengártól sokat vártak az olaszok, de
midőn látták, hogy nem bir a magyarokkal,
hanem pénzzel szabadul tőlük s e pénz elő¬
teremtésére fejadót vet ki, tekintélye alá¬
hanyatlott.
Még nagyobb politikai jelentősége volt
a magyarok németországi pusztításának.
A 937-iki sikertelen próba után nem nyu¬
godtak. Jól tudták, mi történik Német¬
országban, Ottó nem úgy értette a központi
hatalom szilárdítását, mint J. Henrik. Biisz¬
kébb s kiméletlenebb volt a herezegekkel
szemben. Eberhard, a frank herczeg s
Tankmár, Ottó testvére fellázadtak az új
király ellen 938-ban. A magyarok meg¬
ragadták az alkalmat, de a thiiringiai vár¬
katonák ébersége miatt oly vereség érte
őket, hogy északi Németországot többé nem
merték pusztítani.
Bajorországban is rosszul jártak 943-ban.
Szerencséjűk hanyatlott, bár olykor győzel- s.
meket is arattak; de általában ellenségeik, =
különösen a németek most már jobban bir- bj
tak védekezni ellenük, sőt Henrik, a bajo
herczeg, a magyar földre merészelt törni.
Ottó hatalma egyre növekedett, megtörte a [
herczegi hatalmat otthon s megvédte a biro.
dalom északi határát, A német kírály aka¬
rata döntött Francziaországban, Burgun. on
didban és Olaszországban. A 952-iki augs- =
burgi birodalmi gyűlésen, midőn Berengár aan)
Orrótól hűbérül kapta Olaszországot, a <=
német király elszakította Olaszországtól a
friauli herczegséget, mely magába foglalta we :
az isztriai, aquilejai, veronai és trieszti őr- 57
grofsagokat és Bajorország ald rendelte e
vidéket. Ezzel elzárta a magyarok útját
Olaszország felé.
De midőn 953-ban Ottó veje, Konrád, b
a lotharingiai herczeg és Ottó fia, Liudolf "
feltámadtak atyjuk ellen, bátyjuknak, a ba¬
jor Henriknek igen is nagy hatalma miatt,
a magyarok támadó kedve ujra éledt. Fol¬
tehető, hogy a magyarok felfogták a szörnyű §
belső háború jelentőségét, a nélkül, hogy ¬
a fölkelők hívására szorultak volna.
De bizonyos, hogy midőn 954-ben át¬
törtek a most már rosszul védett bajor
határgrófságon, a fölkelők kalauzolták és
pénzzel ís bőven ellátták őket. Konrád ellen¬
ségei birtokaira vezette a magyarokat Lotha- ~~
ringidba. És így könnyen juthattak oda,
hova a friauli határgrófság elzárása óta
Burgundiába és Olaszországba. De ez a
segítség megártott a fölkelőknek; Ottó és
Henrik népszerűsége emelkedett Németor¬
szágban, Konrád és Liudolf ellen idegen¬
kedni kezdett a közvélemény.
A következő év nyaráig le volt verve a
fölkelés; ez évben is Németországban jártak
a magyarok kémei. Valdszintien azt a hírt
vitték haza, hogy a bajor grófok forron¬
gása még egyre tart s Ottó a vendek ellen
is készül. Ily hírek s a 954-iki nagy nyere¬
étlé katlanul nagy
számú magyar sereget csábítottak Német¬
országba 955-ben. De csalódtak számítá¬
ség ismétlésének reménye
saikban. Az augsburgi nagy vereség után
a magyarok nem merték többé bántani bo
aE