Oldal 271 [271]
azonban egy rendkívül jelentős körülmény,
mely ismételten, csaknem fejezetről-fejezetre
feltűnik előttünk, mikor a különben jóindu¬
latú Konstantin császár tudósításait olvas¬
suk. S ez Árpád népének és vezéreinek a
besenyőktől való nagy félelme.
A turkok (azaz magyarok) nagyon tarta¬
nak — úgymond a besenyőktől, mert
gyakran szenvedtek tőlük vereséget és több¬
ször majd hogy meg nem semmisültek álta¬
luk. Ezért félelmesek a besenyők a turkok
előtt, úgy, hogy féken tarthatják őket . . .
Ha a római császár békét tart a besenyők¬
kel, a turkok nem bírják megtámadni a
római birodalmat , . . A besenyők könnyen
rácsaphatnak a turkok földjére, azt el¬
pusztíthatják, nejeiket és gyermekeiket rab¬
szolgaságba hurczolhatják . . . A turkokat
már lebédiai hazájuktól is a (nemességük
és vitézségük miatt Kangarnak nevezett)
besenyők fosztották meg,... két részre sza¬
kították és országukból kikergették őket.
Mikor pedig a turkok már Etelközben lak¬
tak s egy ízben ép másfelé csatázni voltak,
a besenyők a bolgárokkal szövetségben, ítt
ís rájuk törtek, családjaikat elpusztították
és az egész népet, fejedelmével: Árpáddal
együtt csúnyául kikergették onnan, A ki¬
űzött turkok menekülve, más országot ke¬
restek . , . Később pedig, mikor egy ízben
a császár odaizent a turkokhoz, hogy tá¬
madják meg a besenyőket, foglalják el tő¬
lük földjüket s telepedjenek oda, hiszen
úgyis ők laktak ott azelőtt, — a turkok
fejedelmei egy hanggal azt kiáltották: «Mi
bizony nem megyünk neki a besenyőknek,
mert nem bírunk velük. Nagy azoknak a
földjük, sok a népük és fenegyerekek azok!
Ne ís beszélj többet erről, mert hallani sem
szeretjük. . . >
száguldozott, ellentétben a besenyőktől való :
félelmével, a legvakmerőbb lenézésnek és
kicsinylésnek szakadatlan jeleit mutatja a
nyugati népek íránt S ne ís gondoljuk,
hogy a besenyőktől való félelme valami
pusztító kétségbeesés karjaiba vetette. Csu¬
pán más helyet, más népet keresett, a mely¬
lyel fensőbbségét éreztetheti, Keleti szokás
besenyő nyujt példát, mikor megfutamodik
ugyan az úz és kozár elől, de iszonyú erő¬
vel csap rá az útjában álló magyarra.
Menekülőből válik hódítóvá.
A szilárd germán Nyugat és a félelmes,
besenyő Kelet között ekként lett ez a ter¬
jedelmes, természeti határokkal övezett terii¬
let Árpád népének egységes, állandó hazá¬
jává. E határokon belül mozoghatott, abból
időnként ki ís csaphatott, de nem távozha¬
tott el többé. A költő szava már Árpádra
és népére is ráillik: ett élned, halnod kell!»
7 OGLALJUK össze és mérlegeljük
Ez a hol turk¬
nak, hol ungornak nevezett, finnes
nyelvű, pompakedvelő, lovas szokású hadi
a kévetkezéseket.
nép, már kelet-európai hazájában meglehe¬
fs egyöntetű képet mutat; bár a pusztai,
vándor, hadi élet viharai kisebb-nagyobb
darabokat letörnek belőle, pl. Lebédiában,
másokat pedig idegen népekből hozzájuk
csapnak, mint pl. a kabarokat ugyanott.
A vegyülések és küzdelmek inkább fejlesz¬
tik, mint rombolják egyéniségét. A vesze¬
delmekkel szemben szívós; a benyomások¬
kal szemben fogékony. Így aztán a benyo¬
mások gazdagítják, de nem másítják meg;
idő folytán inkább elválik rokonszokású
Árpád népe tehát a besenyővel b
menekülő; vonulnia kell előle minél távo¬
labb. A magyar ott a Keleten, a többi no¬
mád népekével rokon hadi tudományával,
mely egyedül biztosíthatta életét, független¬
ségét — lejárta magát. De annál nagyobb
fensőséggel léphetett fel ugyane keleti hadi
taktikával a települt Nyugat ellen. S csak¬
ugyan ettől fogva több mint félszázadon át,
midőn kisebb-nagyobb hadsereggel Európa
szívébe s szélső határaihoz, a tengerekig
224
ásban után- ;
körny; ől, melyet egyb
zott, mintsem hogy fösszeolvadna {azzal.
Szigorúan tagozott társadalmi szervezete,
mely ínkább csak összetétel még és nem
szerves egész, az egyéni fejlődésnek ily
fokán természetszerűen válthat már ki egy¬
öntetű elhatározásokat, cselekedeteket és in¬
tézményeket, Így születik meg, bar idegen
mintára, de az eddigi fejlemények folyta¬
tásakép, tehát az idegen környezettől mégis
elütő jelleggel, az állami közhatalom. mely¬