Oldal 253 [253]
lett a fővárosnak, azután külföldi ra
vitték, honnan mostanig sem került vissza.
Jeles fametszénk: Morelli, nagyterjedelmű
fametszetben sokszorosította az egész művet.
A cMagyarok Bejövetelés-n maga Árpád,
már az alakok roppant sokaságánál s az
ily körképek természeténél fogva sem vál¬
hatott oly központtá, mely az egész fest¬
mény fölött uralkodjék, De lovas alakja, egy
alacsony domb szélén, vezéreitől kisérve,
a mint a győzelmesen végződő csata meze¬
jén végigtekint, egyike fog maradni mindig
a legjobb Árpád-ábrázolásoknak. A mi a
Munkácsy képétől előnyösen megkülönböz¬
teti, az a lónak és lovasnak festői körvonal¬
ban való pompás összeolvadása. A főalak,
környezetébe is úgy van belészerkesztve,
hogy egymás hatását emelik; a sisak he¬
lyett alkalmazott kucsma, a lovak tollbok¬
csarnokát a törvényhozás két háza a szent
korona kitétele mellett megtartott ünnepélyes
együttes-ülése alkalmával már használta,
az egész épület csak hat évvel később ada¬
tott át a használatnak, Ennek az épületnek
külső és belső művészi dísze nem kevesebb
mint öt Árpá.
Az északi portále középső pillérén látható
egy homokkőből faragott, körülbelül élet¬
nagyságú Árpád-alak; a kér oldalpilléren
apródszerű ifjak jelennek meg a fűvel és
a vízzel.
A kupolacsarnok egyik pillérén, az előb¬
biénél sokkal nagyobb magasságban, gazdag
aranyozású csúcsíves consoleon és hármas
baldachin alatt színes horganyöntvényben,
a magyar tő
delmek sorában ismét Ary
ténetben korszakot alkotó feje¬
áddal találkozunk,
ifjú kiséretében. Mindkét
két fegyverhordó
rétája és csótárai, a lovasok csata¬
bárdjai, puzdrái és tegezei az egyes alakok
composítióját gazdaggá teszik, a nélkül,
hogy tilterhelnek. (L. e mű 83. lapján.)
Feszty a millennium alkalmából még két
képet festett Árpád életéből: a gyermek
Zsolt eljegyzését, Biharmegye megrendelé¬
sére, s a honfoglalást befejező bánhidai
csatát, Komárommegye székháza számára.
Ezeken is, úgy mint a körképen, értékesi¬
tette a honfoglalás korának ábrázolására
vonatkozó gazdag tanulmányait, melyeket
érdekesen jellemez az az igyekezet: a ma¬
gyar nép és a rokon ázsiai népek élő nép¬
rajzi motivumaiban keresni a közönséges
nép körében lassan változó viseletek ős¬
typusait.
Ezeken kívül a millennium nagy arányú
termelése oly történeti képet, mely tárgyát
a honfoglalás korszakából merítette, tud¬
tommal csak egyet mutatott föl: a Vágó Pál
szép festményét, mely a magyarokat Kiew
előtt ábrázolja. Azonban talán nem csaló¬
Antal¬
nak, a Baross-emlék alkotójának műve, ki
borcsoport a korán elhúnyt Szé
magát majdnem mindenben a Munkácsy
képéhez tartotta, csak a kard látszik széle¬
sebbnek, s egyenesebbnek, mint a «Hon¬
foglalás, képén. A két alak közül sikerül¬
tebb a kupolacsarnokbeli; a portále alakja
kissé kihívó, nem épen fenségteljes meg¬
jelenés; a másikban katonás marczonaság
mellett van nyugodt, komoly méltóság is.
A főrendiházat magába foglaló épületszárny
dunai homlokzatán, a külső csúcsíves fiil¬
kékbe helyezett alakok sorában is van egy,
homokkőből faragott Árpád-szobor, a Fran|
Kálmán műve, melyet azonban
többi a nagy magasság s az
inkább dekoratív rendeltetés miatt alig lehet
úgy mint
társát
részleteiben szemügyre venni. Még inkább
dekorativ czélt szolgál a főrendiház ülés¬
terme baloldali bejárásának Archivoltjába
helyezett féldombormű, mely buzogányos
lovast ábrázol, fölötte szálló turul madár¬
ral, tehát valószínüleg szintén Árpádra akar
dom, ha a kró f e kép
főalakjának Álmost és nem Árpádot tartom,
Az ezredéves kiállításnak még plakátja
is Árpádra emlékeztetett. Képzeleti szobor¬
csoportozatként ábrázolta Árpád pajzsra
emeltetését, Gerster és Mirkovszky rajza
nyomán,
Abban az időben még csak részben volt
készen az új Országház, s bár kupola¬
209
Festett képen is látjuk a honalapító ve¬
zért, a képviselőház társalgójának mennye¬
zetén, melynek temperaképei Vajda Zsig¬
mond-tól valók. A mennyezettartó egyik
tt, festett fülkében trónol
itt Árpád, meglehetős szokatlanul s bizo¬
nyára nem ís korhiie
dag díszű kaftánban,
pánczélban és gaz¬
Itözéke és fegyver¬