Oldal 247 [247]
emeli a Duna vízét tartalmazó kürtöt,
kérve Isten kegyelmét, hogy adja neki e
földet örökre.
A bécsi krónika szép kis festett képeit
valószínűleg sienai miniator készítette, a ki
rajzaindl az egykorú olasz vagy német
viseletet és fegyverzetet tartotta szem előtt,
s ha attól némely részletben eltért, szabad
szárnyra eresztette képzeletét, fogalommal
sem bírván a honfoglaló magyarok külső
megjelenéséről,
ARPAD I (APITANEVS HUNGÉR
A. «Mausoleum Regum et Ducum> Árpádja
Nem mozgott reálisabb alapon a Turéczi
Janos krónikájának rajzolója sem. E mű
tudvalevőleg a Mátyás idejéből való, augs¬
burgi kiadásának egyik képe Árpádot ábrá¬
zolja, egy másik a hét vezért, Itt az ábrázolás
hűsége tekintetében csak annyiban tapasz¬
talunk haladást, hogy a rajzoló szembe¬
fiindleg igyekezett keleties motivumokat vinni
be alakjaiba. A vezérek különféle zászló¬
kat tartva lovon ülnek, hosszú, bő, elől
nyitott palástokban ; mind nagy szakállas,
hosszú hajú alakok, a hegyes süveg néme¬
lyiknél turbánszerű aljjal bír. Az Árpád
külön, ülő képe is ilyenféle alakot mutat,
204
de a fej födetlen, a bő ujjú palástnak gal¬
lérja van, melyet elől boglár csatol össze; a
vezér jobb kezében kardot, baljában pedig
botot tart.
Közelebb áll már az Árpád külsejéről
ma vallott folfogasunkhoz az a metszet,
mely az 1664-ben Nürnbergben megjelent
«Mausoleum Regum et Ducum» képsoro¬
zataban a honalapító vezért tünteti fol.
E mű szerzőjének a közhit a Bécsben le¬
nyakazott gróf Nádasdy Ferenczet tartja.
Valószínűleg ő írta a csinos latin verseket,
melyek a magyar vezérekről és királyokról
elmélkednek, s melyeket német szövegben
is közöl a könyv. A képek eredetéről sem¬
mit sem tudunk ; azokra mint «régiekre és
ismertekres hivatkozik a Bevezetés, kedé¬
lyesen jegyezve meg az olvasónak, hogy
«ha ezeknél igazabbakat találsz, azokat
fogadd el az én nevemben iss. Árpád itt
mint e VII. Herzog der Hungarn» szerepel;
mert megelőzik Keve, Kadicha, Keme, Béla,
Buda és Attila, Zömök, már koros férfi
alakjában látjuk őt, nemes arczéllel, kör¬
szakállal, fején érczsisak tolldísz nélkül,
testét sodrony-pánczélingszerű kabát, szűk
nadrág és magyaros csizma, hátát kacza¬
gány födi ; övéről rövid, majdnem egyenes
kard és görbe kürt lóg. Jobbjában érez¬
buzogányt tart,
Ez a kép annyira átment a köztudatba,
hogy egész a XIX. század elejéig meg se
kisértették egy új Árpád-alak szerkesztését,
hanem amlalhatatl aiozatel
ismételték színes és szinetlen metszetekben
a «Mausoleum» rajzát, Árpád szakállát
őszre festették, sisakját aranyosra, kacza¬
gányát hol barnára, hol párduczbőrsze¬
rűre, nadrágát kékre, csizmáját hol pirosra,
hol sárgára, buzogányát hol aranyra, hol
ezüstre.
Ez a rajz foglalt helyet a Duflos le Jeune¬
féle, a királyi nyomdában készült franczia
színes metszetek sorában is, melyek egész
I, Rákóczi Ferencz koráig felőlelték a ma¬
gyar történet nagyjainak képmásait is és
a XVIII. század elején az egész világon
elterjedtek. Ezt a rajzot utánozza a Heltai
Gáspár krónikája 1789-iki győri kiadásá¬
nak czimképe; valamint — Schwind rajza
nyomán már a XIX. században — még