Oldal 239 [239]
hangjaiból a nemzeti munkának már haté¬
rozott feladataira vonatkozó buzditasba. Az
új történeti költészet sem riadót fuvat, hanem
a kor feladatához képest új nemzet-szervező
munkára s ebben kítartásra és egyetértésre
buzdít, A mint Pap Endre mondatja vele:
A vesztett mult példája int,
Jövendő kell nekünk !
A miből e sorok idézve vannak, az Ének
Ai 1k
Istennek küldötte népe lánczainak megol¬
dására: e nép történeti erejének jelképe és
feltámadásáb áplálója. Em¬
lítsűk még meg Szász Károlynak 1868-ban,
Arany epikai diadalainak hatása alatt írt,
sok költői részlettel ékes Almosdt, melyben
Árpád tiindéries szerelmi története a régi
mazarnai regére s az olasz romantikus
való hítének
éposz motivumaira emlékeztet, És ezzel be
ay Ae
a melyek
is fej i jük azoknak a
Se a
a magyar ról czímű
történeti epikai kép, a pusztaszeri gyűlés¬
nek maig legszebb, leghatásosabb rajza
kéltészetiinkben. A Kisfaludy-Társaság fel¬
hívására ugyanezt az Árpádot éneklik Nagy
Imre és Szílágyi István koszorúzott bal¬
ladai.
Ennek az egész uj történeti kéltészetnek
fo képviselője, Garay Janos. a rhetorikai
sti Árpád a honala¬
pítóról írt második balladájában 6 is a szer¬
álű
magyar ballada fej
zett haza megtartásának kötelességét emeli
ki s a maga korának törekvéseire, küzdel¬
meire, feladataira utalva, a hála-oltár körül
urakat és parasztokat egyesítve, ezzel az
imádsággal végzi:
Oh magyaroknak istene,
Oh áldd meg ezt a nemzetet !
Adj néki mindent, a mi kell :
Adj egyetértő érzetet !
A nemzeti
születés ódái és a forra¬
dalom csatadalai után a honvesztés új
keserve irányozza ismét költészetünknek vi¬
gaszt és bizalmat kereső tekintetét a hon¬
szerzőre, A beteg Garayt a Hetamogerek¬
ről kezdett époszának megalkotásában meg¬
gátolta halála, De a szabadító Árpádnak,
halal shel,
kitiiz6tt szempontunkból, kéltészetiinknek a
nemzeti kézszellemmel való kapcsolatára
nézve tanulságosak.
Im ez már Árpád ama második pályájá¬
nak vázlata, mely nem a krónikának, ha¬
nem az irodalomtörténetírásnak tárgya.
Hosszú lappangása, hirtelen előtörése, köl¬
tészeti és nemzeti jelentőségének fordulatai
mindenesetre túlterjednek a
merő A mint
költészetünk egész történeti folyamatában
és sokkal inkább mint bármely más nép
költészete, mindig a nemzeti közszellem és
közélet képe, vezető indítékainak és jellemző
elemeinek hangja: az, a mit a korok valto¬
és alakulásai :
irodalmi érdeklődés körén.
zásaiban a honfoglaló Árpádról mond, a
hogyan és a milyennek látja és láttatja: min¬
denkor Árpád emlékének sajátos helyét, jel¬
lemét és hatását jelöli meg a fejlődő nemzeti
közszellemben.
Töredékes emlékezések, monda-foszlányok
hőse egykor, a kinek a múlt homályából
kicsillané alakján az ország romlásának
napjaiban a maga és kis köre vidítására
el-elmereng az énekmondó, míg honfoglaló
útjában a tőlünk elfordult isteni kegyelem¬
nek hajdani bizonyságára mutat a bibliás
a ájokat vívó y: gi
tőjének árnyéka mindjárt a szabadsagt
rsszerző.
Majd újabb, hatalmasabb és
katasztrófája után megjelent Aranyeképze
letében s a Csaba-éposz nagyszerű bonyo¬
dalmának megoldására lett volna hívatva.
Mint az Utolsó Magyarnak zordon végitéle¬
tét, ezt ís bizonyára nemzetének «vigaszta¬
lására szanta». A nemzeti
érzésnek ugyanez
a vergődése ragadhatta hozzá Dózsa Daniel
képzeletét, ki 1858-ban kiadott Zandírhámjá¬
dagabb képben lép elő napvilágra leg¬
később került, legrégibb krónikánk lapjai¬
ról, s a honalapítás dicséségének fénye
Atilláról átszáll reá. Egy újra kezdődő köl¬
tészet azonnal felismeri benne a drága aján¬
dékot, az époszi ideált, mely erejével a mély¬
ségekből a tetőre segítheti. Elragadtatva érzi
költői sugallatat,
ss
nevének és monddinak
bb koszo¬
ban, az utolsó rabonbán alatt végső, kétség¬
beesett küzdelemben vérző székely nép szaba¬
dítójául énekli Árpádot, a Barna Vítézt.
ital eS
CEU)
F
rút igérő serkentését. Az emelkedés, melyet
költői kisérleteinknek igér, egyenes, kor¬
szerű és hazafias czélzatok és kapcsolatok