Stranica 238 [238]
talan vonásból szőtt képnek, melyben feje¬
delemmé választásakor bemutatja : szög¬
színű, csillagszemű, izmos, komoly és nyájas.
Jellemző az egésznek keresztyén lelkesedésű
kihangzása, melynek némi előkészítéseül
szolgál a honfoglalók védelme a bálvány¬
imádás ellenében s egy-isten-hitének ma¬
gyarázata. Az éposz irdnyzatdul különben
a történeti tanulságnak egy más mozza¬
nata lép előtérbe: a pártoskodás, viszály
ősmagyar átka, Lebed ármánya és harcza
Arpád ellen végigkíséri a cselekvést, 1831¬
ben, mikor az Árpád megjelent, már a
magyar közéletnek is, irodalomnak is meg¬
változott a kép
az alkotmány vissza volt
állítva; Széchenyi közzétette első reform¬
iratait; a nemzet, tekintetét jöv.
nyozva, fölébredt önbizalmának erejével
munkához készült. Árpád elkésett; irodalmi
koszorúját ís elvitte előle Vörösmarty s
nyoma alíg más, mint a magyar költői
nyelvnek első archaizáló kísérlete. A pró¬
tat erőt s még Árpád hősiségének benyo¬
mását is ellazitja. Nyelve szinre, hatásos¬
ságra nemcsak Vörösmarty, hanem Horvat
mögött is messze marad, Mithosza, mely¬
lyel tárgyát ép oly gazdagon hatja át, mint
a mennyire Horvát tartózkodik tőle:
perzsa, szláv, magyar, sőt german őskép¬
zetekből alkotva két rendszerré, halmozott,
zavart és költőileg is logikátlan, Sok tanul¬
mány, nagy igyekezet, leleményes képzelet
és nemes lelkesedés emléke a Kióvi csata,
de inkább egy szép élet költészetének meg¬
ható, mint irodalmunknak nevezetesebb em¬
léke, Korának hangulata, költői irányzata
a Gondviselés őrködő hatalmának végig
a
uralkodó eszméjében, a nemzet jövő nagy
a isanak sűrűn Eg rő
nyilatkozik meg; az utóbbiak között Or¬
muzd a Jövendők várában a két testvér¬
haza új felvirulását ís megmutatja a Sas
szárnyai alatt, Debreczeni már három éve
halott volt, mikor 1854-ben gróf Mikó Imre
zában még a megelőző
Kármán József mutatott rá utat egy törté¬
neti regény-töredékében, míg Horvát költ
kezdeményét Arany János fejtette epikank
végén
későbbi korszakában igazi művészetté.
Vőrösmarty előtt is, Horvát Endre előtt
is az Aeneis lebegett: az erdélyi Debreczeni
Márton, egy szegény gyerő-monostori faze¬
kasmester fia és a magyar bányaügy kitűnő
ője, inkább magyar Iliászt forgatott kép¬
zeletében. Radnai magányában Jlelkesedve
olvasta Zalánt és fogott Kióvi csatájának
megirdsdba. Kitűnően tudott görögül s a
honfoglalási mondák megnyitó mozzanatát,
a nagy várostromot választotta ki tárgyaul,
Árpádot tevén meg hősének. Senkítől nem
sejtve, titokban írta férfi koráig, mintegy
ifjuságának álmait folytatva benne; a tizen¬
hat ének két utolsóját csak tervrajzban
hagyta. Így ez a munka, kezdete és vége,
mintegy összeköti újabb történetűnknek két
szomorú korszakát, azt, a melyben a nem¬
zet-politikai irányzatú éposz megszületett,
azzal, a melyben újra született: Ferencz
császár korát a forradalom utáni korral.
Nem terméketlen képzelet szülötte a nagy
éposz; de sem a sokágú cselekvény dssze¬
foglaló szerkesztésében, sem a jellemeknek
találó és hatásos ábrázolásában nem mu¬
197
közr époszát, mely már a nem¬
zet lelkében és életében alig, csak irodalom¬
történetében foglalhatott helyet.
Ezeknevezetesebb emlékei Árpádnak, mint
époszi hősnek költészetünkben, melyet nem¬
zeti nagy hivatása betöltésében az ő alakja
vezet, Lehel kürtszava veri föl a eriadó
vak mélységet s Bulcsu zászlaja mutat
írányt a etehetetlen kornak: : mögöttük az
erős, hadverő, győztes Árpád képe, A nem¬
zeti lélek fölrázásával és bátorításával a
reform-kor megindulásával — Árpádnak ez
a költői alakja betöltötte hivatását. A mint
a multtól szinte elforduló Széchenyi pozítív
iit I eguiitt
az irodalmi fogékonyság is változást mutat,
k hatására a
s a nagyzó mondákból, fantasztikus kép¬
zetekből táplálkozó éposz háttérbe szorul:
helyét a regény és a történeti
műfajai foglalják el. Ezekben, történeti bal¬
ladáink egész sorában, a harminczas és
költészet kisebb
negyvenes évek folyamán, már nem a hon¬
foglalás harczos Árpádja, hanem az alkotó,
rendező, fejedelem áll rben,
kit a költői képzelet nem az Ural alatt,
Kióv előtt, Alpárnál, hanem Pusztaszeren
keres, Ugyanez a fejlődés az, melyen haza¬
fias lirank is, Vörösmarty vezetése alatt,
szerve:
átmegy: a nemzeti lélek ébresztő, fölrázó