Oldal 230 [230]
végzetes változásai, oly izgató jelenetei kö¬
zött él ez a kor, olyan hatalmas, gyászos
és dicső történetet él, a törők harczok nagy
époszának azt a szakaszát, melyben még
világra szóló hősként szerepel: nem csoda,
ha ez a történet köti le egész lelkét. Hősei:
Losonczi és Szondi, Dobó és Zrinyi; köl¬
tője Tinódi, ki a magyar hősi eszményt
bőven megtalálja a maga idejében, A kor
nemzeti érzését igazában nem ís a lant¬
verés, hanem a sors csapásai izmositjak.
Azután költőinek nagy része pap, kik a
vallásos és erkölcsi megujhodás czéljából
a biblia történeteire irányozzák figyelmét és
érdeklődését. Ez a költészet is át van hatva
kritika útjainak és eredményeinek ismerte¬
tése a hún monda eredetéről és krónikáinkba
szövődéséről: nem tartozik szorosabban tár¬
gyunkhoz, Akármely módon jutott hozzánk,
hogy f á nemcsak
jellemzőleg, hanem uralkodóan olvadt be;
bizony
iy
szinte háttérbe szorítva, nemzeti jelentésé¬
gökben leszállítva azokat a mondáinkat,
melyek a minmagunk története kezdetének
szálaiból szövődtek. Annyira a miénkké
lett, hogy nemcsak a legerősebben illeszke¬
dett be őshagyományaink szervezetébe, ha¬
nem ennek valósággal életerévé izmosodott;
a nemzet önérzetének, erejéről és történeti
helyéről való megg ésének lett legálta¬
hazafias ékkel telatéb
éppen annyira nemzeti, mint vallásos; de
sőt vezérg
a magyar multra való vonatkozásai gyérek
és futólagosak. Farkas András indítékát
ismételve a magyar nemzetnek istentől való
különös megáldatásáról, szövik itt-ott ver¬
seikbe a nekik rendelt országnak elfoglalá¬
sát, melynek emost veszedelmét hallják,
végezetét mondjáks. Ilyen czélzatú, rövid
emlékezést találunk Szkharosi
András híres Átokjában és Dézsi András
énekében Mózesről és Józsuéról. Érdekes,
hogy az utóbbi is, a honfoglalásról szól¬
ván, Atillára és húnjaira gondol, az ötö¬
dik századot emlegeti, mikor ejó Magyar¬
országba magyar nép szállas.
Íme, a mit ezekben a régi verses emlé¬
kezésekben Magyarország első elfoglalásá¬
ról és megalapításáról találunk: az nem
Árpádra és az ő magyarjaira
lanosabb kifej és táp dé, élete
legfontosabb mozzanatának, honszerzésének
okfejévé. A hun hagyomány századokon
keresztül a magyar nemzet emlékezésében
mélyebb hatást, öntudatában erősebb ér¬
zelmi nyomot, képzeletében elevenebb erőt
mutat, mint Árpád és a magyar honfogla¬
lás. Semmi sem bizonyítja ezt jobban, mint
az Atilláról és Árpádról szóló hagyomány
egész régi irodalmunkban és
népi költészetünkben.
Ebben a népköltészetben, közszájon élő
termékeiben, általában nagyon kevés a tör¬
téneti vonás, sőt a történeti név, A mi van
is, nagyobbára kétséges, mennyiben tekint¬
hető igazi hagyománynak és nem újabb
irodalmunkban keresendő-e a forrása. De
még az ilyen kritikát mellőzve is, népünk¬
nek egyes történeti személyiségek, pályájok
iránti ú
A nemzeti történet élén nem ők állanak.
A mit ők végeznek: az csak visszatérés,
visszafoglalás, visszatelepedés: a nemzeti
krónikában, a költöknél és a népnél egy¬
aránt, Árpád személyisége ebben az egész
hagyományban nemcsak olyan mértékben
nem emelkedik ki, mint Atilldé, hanem
szinte háttérben marad, A hét kapitány
élén ő vezeti vissza a magyarságot, ő szerzi
vissza az országot, de ennek alapítója és
első fejedelme Atilla, A hagyomány hozzá¬
fűzi úgyszólván minden kegyeletét és biisz¬
keségét, Történetünk vele kezdődik; Árpád
csak egy ujabb szakaszát nyitja meg. A ma¬
gyar történet és nemzeti monda egész látó¬
határának ő a fölkelő napja, A történeti
fogékonyságára jel¬
lemző és feltünő, a miről népköltési gyűj¬
tárgyunkra tanus¬
kodnak, Mig Atilláról mégis csak találunk
élő mondákat és mondai képzeteket, külö¬
nésen a székelységnél, de a magyar Alfol¬
dön is, mint Kriza, Arany— Gyulai, Kovary
és Kálmány köteteiben, sőt az elsőnél az
isten ostora képzetének érdekes népi tovább¬
fejlődését és alkalmazását: addig Árpádról
az Ipolyi följegyezte szihalmi kincs-hagyo¬
mány szegényes foszlányánál egyébre nem
igen mutathatunk. Dalainkban, ha Árpád
neve Atilldé mellett nagy ritkán, mindössze
egyszer-kétszer előfordul, biztosra vehetjük,
hogy az ének nem régibb keletű. Hogy a
néphez közel álló, protestáns-kori költésze¬