Stranica 229 [229]
legk énekesét,
ez a tájék szülte és ihlette.
A mint Csáthi Demeter a Dunán való át¬
kelés mozzanatát igtatja egy régi népének¬
ből rímes krónikájába: a legrégibb magyar
verses nyomtatvány is, Esztergomi Farkas
András éneke A zsidó és magyar nemzet¬
yt, ép
ről. 1538-ból, történeti vázlataiba és didak¬
tikus fejtegetéseibe egyetlen bb
mondai eredetűnek látszó képet sző be:
eleink átkelését a Tanais vizén, a mint a
parton lovaik felét levágják s bőrükből töm¬
lőket készítenek. A csodaszarvas regéje két
Taksony vezér vagy fejedelem.
(A Bécsi Képes Krónika
Szerint. P kezdőbetűben.)
hősének, Hunornak és Magyarnak neve is
itt kerül legelőször magyar versbe; de nem
mint két testvérnép ősatyjáé, hanem a Kró¬
nikának megfelelően, mint egyazon népnek,
a magyarságnak két őseé, kikről ezt az egy
nemzetet húnnak is, magyarnak is mond¬
ják. Farkas megemlíti Atilla királyt, de a
amásod kijövéss után, Árpádot mellőzve,
csak Szent Istvánnal folytatja a fejedelmek
sorozatát, Ezt a sorozatot Valkai András
sem Árpádon kezdi abban a verses genea¬
logiában, melyet Az magyar királyoknak
eredetekről és nemzetségekről írt 1567-ben,
abból a czélból, hogy az 6 skegyelmes
urdnak», János Zsigmond királynak ágát
beleoltsa a magyarság legrégibb és leg¬
hatalmasabb családfájába, eNemét Attillá¬
ról hozza faz Toxunra.» Árpádot, mint a
hét kapitány elsejét csak futólag említi: a
családfában újra meg újra Atilláról, Tak¬
sonyról, Gézáról és Mihályról beszél, kitől
Géza (Gyécsa) vezér vagy fejedelem.
(A Bécsi Képes Krónika szerint.
P kezdőbetűben.)
magyaroknak nagy kirdlyokrél>; népéről is
mindig mint magyarról, sohasem hunrdl.
Matyas, ki Az
régi magyaroknak első bejövetelekről írt.
Valkai krónikájának mintájára, 1579-ben
Hasonlóképen Gosdrv
egy históriát, a húnok történetében és mon¬
dáiban Magyarország alapítását és dolgai¬
nak elejét beszéli: a székelyek is csak azért
lettek székelyekké ásuk
ban magyar nevőket el kellett tagadniok.
mert
Igen kevés az, a mit a XVI. századnak
gazdag énekköltészetéből Árpádot és a hon¬
foglalást illetőleg kiemelhetiink, Mindössze
sem több néhány versszaknál, De a moz¬
galmas korok általában nem az emlékezés
korai, A külső és belső küzdelmeknek oly