Stranica 228 [228]
diadalmas Ugek, deli Álmos, párduczos
Árpád, a kaczagányos apák és ifju leven¬
ték, kiknek láttára a költő szemének árja
megindul, nemcsak a haza megszerzésére
törnek, nemcsak Zalán bolgárai és görögjei
ellen, hanem a hiitelenség, közöny, csiig¬
gedés, léhaság ellen is, melyek a költő ko¬
rának magyar lelkét fogva tartják. A hon¬
szerző és honszerzés képe a hon megfartá¬
sának kötelességérzetét van hivatva félverni
az elernyedt nemzeti lélekben, Vörösmarty
Árpádot a nemzet ébresztésére ébreszti fől.
«Nézz Árpádra magyar, ki hazát állíta
nemednek!»
Ezt a czélzatot tisztán érezteti az éposz
csodálatos szépségű elohangja, melyről Toldy¬
nak ifjú, de nem méltatlan lelkesedése írja,
hogy: «majdnem a legszebb, vagy legalább
al bb, mely a mű fenn¬
ual foga gpimeskici abil. De
talán még világosabban érezteti abban a
Árpád ébre¬
kís drámai költeményben,
é . melyet 1837-ben az utóbb nem¬
lett pesti magyar szinház megnyitá¬
sára írt.
A Sírszellem fölébreszti ezredéves nyug¬
tából Árpádot, hogy tanúja legyen a már
magára eszmélt nemzeti szellem alkotó mun¬
kájának és nehéz küzdelmeinek, a szellem¬
nek, «mely a gyász múlt után a rém
jövővel szembeszállni készs. De Árpád, a
ki céltében országot alkotott,
nem lehet
puszta néző, Mint Alpárnál Viddint, az
új honalapítás küzdelmei között a legve¬
szedelmesebb ellenséget, a Részvétlenséget
ő veri le és dobja a Rémek martalékául.
A drámai prolog egyik főszemélye a Költő.
Erős vonásokkal, ragyogó sorokban beszél
Árpádnak
belső harczait, lehanyatlását, százados ál¬
mát, új életre keltét, nagy törekvéseit. Hogy
ez a Költő a nemzetnek mit beszélt Árpád¬
ról az idők folyamán: arról adni számot,
feladata e kis dolgozatnak. "Vázlatosnak
kell maradnia s inkább csak a lényegre,
a felfogásra és fejlődésére fog szorítkozni,
Az adatok teljesebb ismertetése és törté¬
neti kritikája tekintetében a feladatot Sebes¬
tyén Gyula A honfoglalás monddi-nak
második kötetében kíváló buzgósággal ol¬
dotta meg,
nemzetéről; elmondja . sorsát,
188
MINT JRODALMUNKNAK leg¬
nevezetesebb Arpad-kélteménye,
Vörösmarty Zalánja, a nemzeti
életnek egy borús korszakában keletkezik,
műköltészetünknek legrégibb emléke is, mely
Árpádot és a honfoglalást énekli, az or¬
szágos közhangulat gyászában születik.
Söt talán nem alaptalan az a föltevés,
hogy Csáthi Demeter Pannóniás éneke, a
honfoglalás dícső emlékének költői felújí¬
tása benső kapcsolatban van ezzel a hangu¬
lattal, belőle támad és neki szól. Szerzője
megjegyzi,
bú vala Magyarországban.
bú, minden valószínűség szerint, a mohácsi
hogy akkor írta, emikor nagy
Ez a nagy
vész gyásza volt, melyet az énekmondó
«nagy gondolatjaban» egy sugárral töreke¬
dett enyhíteni.
zengi, vagy inkább csak zörgeti a hon¬
szerzés dicsőségét, A Scythiából kíjött ré¬
giekről és vitézségükről emlékezik, a mint
A honvesztés keservében
a monda a szilaj, furfangos kedvnek és
hősi erőnek, az észszel és karddal való
győzelemnek i
ézetével vonta be őket, A fe¬
hér ló mondája: a honfoglalásnak jóformán
egész története, a mint a Nemzeti Krónika
és hajtásai: a Bécsi és Budai Krónikák s
Turóczi megőrizték; ez a központi monda,
a Szvatopluk ellen vívott egyetlen döntő
ütközettel, csak Anonymusnál szélesedik ki
egész mondakörré, Csáthi Demeter nem tesz
egyebet, mint négyes versekbe szedi a kró¬
nikát, egyetlen helyt, Arany éles megfigye¬
lése szerint, valamely régi nép-ének öt
sornyi töredékét szővén bele, de megfog¬
hatatlanul elhagyvan Árpád kürt-áldomá¬
sának megragadó jelenetét. Jellemezni csak
magát jellemzi: a közgyászban a mult fé¬
nyén szívesen merengő magyar embernek.
Árpádról nem mond többet, mint hogy ő a
főkapitány s gazdagabb mind a többinél,
meg hogy nagy öröm töltötte el szívét, mi¬
kor az ország nékiek adaték. Megszáll egy
hegyen, közel Fehérvarhoz. A mint a kró¬
nika menje «ez az első hely; melyet Árpád
g Re ci a hon¬
nan Fehérvár városát is Szent István király
ott közelében telepitette». Nincs ugyan igaza
Toldynak, a ki ezt a Noe-hegyet Nyéknek
olvassa; de mégis a genius loci csodálatos
erejének gondolatára vezet,
mikor Árpád