Stranica 222 [222]
detén a hét vezért tévesen megválaszt¬
tatta, akkor szerinte sa kezdett út elején
herent Hiteles fejedelemválasztásnak ay
ől korábban kellett végt
aztán nemcsak
Az erőszakos művelettel
a fejedelemválasztás szerencsésen felfede¬
zett emlékét csorbította meg, hanem ártott
a vezérek származásrendjének is. Mert nála
aa mondák Ügekje Álmos apja lett, holott
nagyatyja volt; Ugek fiát, Elődöt pedig
megtette Szabolcs atyjának, holott Álmos
atyja volt.
re
névsorokban már az Arpadhdz ősei vannak
előtérben. «Hét magyar, gyanánt szerepel
Árpád, az Árpád fejedelmi méltóságát je¬
lentő Könd, nagyatyja,
Előd. unokája, Tas, és dédunokája, Lél.
A királyi jegyző szerint még Kadocsa,
Szóárd és Botond fényes neve is a ki¬
valamint Árpád
rályi család genealogiájába tartozott, mert
viselői Árpád anyai nagybátyjaitól szár¬
maztak. És erről részben a hiányosabban
értesült nemzeti krónika is tájékoztatva volt,
Tastól, Árpád
mert Szóárd nemzetségét
Az egyébként igen helyes gfi
volt, hogy a hagyomány, mely történeti
távlatot nem ismer, nagyon rászorul az
időrendi ellenőrzésre. Mivel a nemzeti kró¬
nika kánon-szövegének szerzői ezt nem tud¬
ták, minden gyanu nélkül elhitték, hogy
az a Lél és Bulcs is honfoglaló vezér lehe¬
tett, a kiket az udvari regősök kedvelt
epikai dalai szerint a 955-iki augsburgi
ütközet után Regensburgban felakasztottak.
E két áldozat nevét a jól értesült német
kútfők. szintén ismerik; az egykorú Kon¬
stantin följegyzéséből pedig tudjuk, hogy
Bulcs Kál harkának, vagyis az elfoglalt
új ország harmadik fejedelmének volt fia.
Ugyanez a hiteles kúrfő említi, hogy Lél
atyja, Tas, Árpád unokája volt. Így tehát
egyik sem lehetett másfél emberöltővel előbb
honfoglaló.
Mivel a monda a balatonvidéki Kál hely¬
ségek táján székelő Bulcsot Vér-Bulcsnak
nevezte, vele együtt szerintünk a harkák
vérbírói szerepének emléke is megmaradt.
Ugyanígy megmaradt a hármas fejedelem¬
ség másik két méltóságának emléke ís a
kendét, vagy nagyfejedelmet és a gilds,
vagy gyilát jelentő Könd és Gyula nevé¬
ben. Ama Gyuláéban, a kinek atyját a
dunántúli emlékektől áthatott erdélyi szé¬
kely hagyomány tévesen Horkának, vagyis
harkának nevezte.
Midőn a hármas fejedelemség emléke
ekként halványulni kezdett s a régi emlé¬
kek avatag törmelékei az első foglalóknak
vélt hét hun vezér mondái köré csoporto¬
sultak, a hét magyar honfoglaló társasá¬
gát a kendék utódaiból támadt Árpádházi
királyok genealogiai mondái kezdték meg¬
ostromolni. A fenti XII. és XIII. századi
Ez a sajátos jelenség az egykorú viszo¬
nyokhoz simuló mondai felfogás XII. szá¬
zadi eredménye volt. Azt pedig már fentebb
jeleztük, hogy a monda alakulását irányító
viszonyok nyomban az állandó letelepedés
után megváltoztak. A nagy területeken szét¬
szóródó törzsek keretein belül olyan hatal¬
mas nemzetségek, ágak és családok keletkez¬
tek, a melyeknek mindegyike számot tartott
a lakott földek foglalás-jogát igazoló hon¬
foglalaskori ősökre is. Mivel a hagyomány
történeti távlata elhomályosult, a honfoglaló
hő
századi krónikások már váltig tiltakoztak
annyira elszaporodtak, hogy a XII
a hét magyar mondája ellen. A megvizsgált
genealogiai mondák alapján pedig ugyanők
komolyan EÜ hogyz a magyarok és
| foglal
hunok széznyolez n
A hét fejedelmi személy; szerepét
k új
hazát.
I. Béla király jegyzője a monda teljes
mértékével érvényesítette ugyan, de a győ¬
keres nemzetségek hagyományai alapján
ő is párosával és hármasával szerepelteti
a hér magyarnak segédkező és foglalási
földek adományozásával ís bőségesen meg¬
jutalmazott honfoglaláskori hősöket.
Midőn Árpád társai ekként megszapo¬
rodtak, már Attila hun kirdly neve is a hon¬
foglalás monddiban fényeskedett, A hagyo¬
many neki szintén teremtett társakat; de
csak azért, hogy a hét hun honfoglaló száma
teljes legyen. Midőn Pannóniát apes
ezek nyomfalanl elvérzenck s |
monda hidn a hun-utédok közt csak Attila
két fiának jutott szerep. Igy aztán az egy¬
logiájára kialakult két honfoglalási
monda már nem is fedte teljesen egymást. Az
len krónikákban még feltiinébb lett
más