Stranica 213 [213]
csatlakozott a hunok magyar utódaihoz,
törzsfőnökük, Edemen, Csaba utódjává, söt
fiává is változott. Mikor aztán a nyugati
'
közvetítő dunántúli avar és gepid néptore¬
dékek már-már elhamvadó hagyománya
alatt parázs lappangott, a mely a kellő
határőrség ékelyei részint elvérzettek,
részint a magyarságba olvadtak, a hun¬
utódok mondáinak a megmaradt s Erdélybe
áttelepített kabar-székelyek lettek egyedüli
örököseivé. Noha a nyugati végek avar
néptőredékeinek honfoglaláskori jelenlétér a
Bajor Conversio és Konstantin közelkorú
folj is igazoljak, az
külön szerepének nyoma kútfőinkben csak¬
nem egészen elhomályosodott. De a figyelmes
mondafejtő még így is felismerheti, hogy a
pannóniai székelyek történetében két elem
szerepel: a csiglalakó nyugati csatlakozók
és azok a keleti csatlakozók, a kiknek tör¬
ténetét a hun-avar hagyományok öröklése
annyira hogy benne Attila
egyik fiának emléke a félezer évvel későbbi
megzavarta,
magyar honfoglalás emlékével egészen össze¬
folyt.
KIVÁNDORLÁS és honfogla¬
lás sorsát a kozár-kabar csatlako¬
zókkal megszaporodott hét törzs
és hármas fejedelemség élén Árpád nagy¬
fejedelem irányította. Ezért aztán a mult
minden dicsőségének fényét egy személy
lanatban ismét lángra lobbant
r éb mindent elhomdlyosi
és körny
sőt részben magába is olvasztott.
A beolvadás eredményeit már ismerjük,
az elhomályosítás mértékét pedig most álla¬
pítjuk meg. Ezért már eleve tudnunk kell,
hogy krónikásaink a hun és magyar hon¬
időben, tehát
és rögzítették
foglalás mondáit nem egy
nem is egyöntetűen figyelték
meg. A magyarokról szóló rövid szöveg
már régen megvolt, midőn a folyton gyara¬
podó dunántúli hun-mondák azt az 1221
táján élő névtelenünket elvakították, a ki
hunokról szóló terjedelmes részt megírta.
Az előadás egyenetlenségét még a két kró¬
nikás állásfoglalása is zavarta. Az első
még a honfoglaló hét magyar szerepével
sem volt tisztában, a hármas fejedelemség¬
avar emlékek krónikása pedig a naiv ha¬
gyományt tüzetesen felkutatta. Mivel mind¬
ketten a királyi udvar számára s talán a
vele rokonságban álló idegen uralkodó csa¬
ládok számára is dolgoztak, abban meg¬
egyeztek, hogy az Árpádok fényes szárma¬
zását a lehető legnagyobb mértékben iga¬
zolniok kell. A ragyogó góczokat teremtő
k felh álni nem volt
köré csoportosító monda
Lonalaniis
gó F
alakja
Az is bizonyos, hogy ragyogó emlékét a
későbbi idők eseményei sem tudták elhomá¬
ind.
a
lyositani. A törzsek feloszlása s a hármas
fejedelemség mulandó volta csakis társai
dícsőségét bágyaszthatta, Az ő utódai ural¬
kodó fejedelmek maradtak s véréből egy
hatalmas királyi család keletkezett. A nevé¬
hez fűződő mondakör szintén gyarapodott:
családjának eredete a hét törzs összességé¬
ből támadt magyar nemzet eredetével össze¬
forrt; a magyar nemzet dicsősége is hatal¬
mas arányokban növekedett, midőn törté¬
netébe a világhódító hunok emlékét be¬
kebelezte; sőt a támadat pillanatában még
az a büszke tudat is dícsőségét szolgálta,
hogy Attila király örökségét azért hódította
vissza, mert Attila király utóda volt. Utóbb
azonban kiderült, hogy a hun-mondákat
174
yt e czélra f
nehéz. Az egyiknek rendelkezésére állott
másiknak pedig Attila, a világhódító hun
kirdly. A ki aztán Attiláról szólt, a hunok
és magyarok közös
után már Attilát is a magyar királyok
ősei közé sorozhatta. I. Béla jegyzője, a
ki a hun-krónikás előtt írt, e jogon már a
hazai hun-mondák érintése nélkül is azt
hirdettette Árpáddal, hogy neki a nagyhírű,
hatalmas Attila király őse volt. A hun¬
krónikás után következő kontárok pedíg a
biiszke származásrendet fölvezették egész
Noéig, kítől aztán Hunoron, Bendacuzon és
Attilán át szép rendben levezették a genea¬
logiát egészen Árpádig. De elfeledkeztek
arról, hogy így kimarad a magyarok őse,
Magyer, a kinél a családja elágazott volna
a hunoktól és Attila királytól.