Oldal 209 [209]
elveszett műve e részletét ma már csak a
VI. századi Jordanes átírásából ismerjük.
Jordanes kortársa, Procopius bizánczi tör¬
ténetíró a Meotis-melléki kimmeriekkel kap¬
csolatban szintén elbeszéli a szarvas törté¬
netét, valamint megemlíti folytatója, Aga¬
thias is. A mi krónikásaink csak Jordanes
latin szövegét ismerték s bizonyára ez báto¬
ritotta őket arra, hogy a regösök újévi
köszöntőinek kedvelt állatját szintén szere¬
peltessék. Noha elbeszélésük ép oly száraz,
mint a szem előtt tartott gót krónikáé, ben¬
nünket mégis eléggé tájékoztat a felől, hogy
a regősök ezúttal nem az üldözött téli nap¬
fordulati pogány szokásból, hanem a kele¬
két leány atyja, Dula, ugyanis nem alán,
hanem bulgár fejedelem volt. A Dula név
tudniillik a bulgárok legrégibb Dulo dinasz¬
tíáját jelenti s így a magyar eredet-mon¬
dában ezzel kapcsolatban nem kilenczedik
századi, hanem hetedik századinál is régibb
keleti emlékek szerepelnek. Hasonló régiség
a nemzet-alapító ősök leányrablása is, a
mi sociologiailag tökéletesen beleillik abba
az ódon mondába, mely a fiági leszárma¬
zást alapító ősök exogam házasságáról és
egy ménnek nevezett soknejű óriás atyáról
beszél.
Az így keletkezett hun-magyar nép ős¬
hazájának leírása ismét a magyarság keleti
ten kialakult magyar ered dából. me¬
Mert csakis a Meotis-melléki
hazában lehetett a mondát akként kibőví¬
rítettek.
teni, hogy a téli napfordulat vízben gázoló
újévi csodaszarvasa őseinknek azt a gázlót
mutatta meg, a melyen a Meotis-melléki
került ki. Szerepelnek benne a
Rif-hegyek, vagyis a mai Ural-hegység; a
Rif-hegyek mellé helyezett Etil (Volga) és
Togora (Togata, Tangat, vagyis az Irtis)
folyó; az őshazával határos iek
országa, az Irtis-melléki Jugria, Jugra vagy
zsidózó kozár édok új jét ülő
bulgár leányokhoz lehetett eljutniok. Az új
esztendőt, új életet, kítavaszodást, bő áldást
jelentő csodaszarvast népi regöseink házas¬
ságszerző
égi állat gyanánt is szerepeltetik.
Ezért a monda ezen elemét, mely Jordanes¬
nél hiányzik, eredeti tartozéknak kell tekin¬
tenünk. Valamint az is bizonyos, hogy a
monda magyar lejegyzője a szarvas agan¬
csainak csodálatos ragyogványáról csakis
Jordanes agancstalan ünője miatt nem tesz
említést. Pedíg beszélhetett volna róla bár¬
ran, hiszen később, midőn Szent-László és
Géza Vácz melletti látományáról megemlé¬
kezik, a Dunába rohanó szarvas égő agan¬
csait az udvari énekmondók nyomán sza¬
kasztottan úgy írta le, a hogyan a csoda¬
fiúszarvasról . népi regös-énekeink még ma
ís megemlékeznek.
E monda keleti eredete a csodaszarvas
jelenlétén kívül még a volgai bulgárok és
kaukázusi alánok szerepével is igazolható.
Amazok Julián barát északi Nagy-Magyar¬
országában, ezek a Meotis és Kaspi-t6
közti déli hazában voltak szomszédaink.
Az utóbbiak neve azonban csak később, a
honfoglalást megelőző déli tartózkodás em¬
lékeül került alkalmatlan toldás gyanánt a
sokkal korábbi hagyományokat örző mon¬
dába, A bulgár asszonyok közül elrabolt
g ig. Az őshaza három részből állott:
és Magyer¬
országból. III. Béla jegyzője még csak a
két utóbbit
A Dentu valószínűleg a csodaszarvas regé¬
jében előforduló Don-torkolatot (Dontő-t?)
jelentette. A vele határos Kaukázus-alatti
Baskardországból. Dentőből
ismerte Dentumoger néven.
Magyerország a Kuma-vidékén terült el,
a hol a kivándorlás utáni Magyar nevű
város romjai ís láthatók voltak. Baskard¬
ország Julián barát Nagy-Magyarországát,
a nyugoti Nagy-Bulgária és keleti baskir föld
közti északi hazát kívánja jelenteni. Bas¬
kard nevét azoktól a szomszédoktól kapta,
a kik Julián megjelenése előtt (1237) az ott
maradt magyar néptoredéket már leigázták.
De a korábbi küzdelmek idejében kialakult
magyar hagyomány még büszkén hirdette,
hogy keleti
sszomszédaik ellenére a mai napig békes¬
rokonaink a hármas hazát
ségesen birják.
A két mondai ős utódai itt elszaporodtak
s ezért maguk közt ekapitányokat, azaz
vezéreket, vagy fejedelmeket, — állítottak,
hogy velük nyugaton tágabb hazát foglal¬
tassanak. A vezérek ezek voltak: Béla.
Chele (Csele) fia, a Zemein (Szemény) nem¬
zetséghdl, kinek testvérei Cuwe (Kove) és
Caducha (Kadocsa) szintén vezérek voltak;
a negyedik vezér pedig Ethela (Ethele,