Page 202 [202]
várnépek közé sorozott combibatorok, egyűtt¬
ivó mulattatók, királyi condicionariusok, kü¬
lön telkekre telepített szolgák, a kivalob¬
Mivel a Szent-Lázár-rend lovagjainak
nálunk csak a XII. század óta van nyo¬
muk, bélpoklos alattvalóik módjára csa¬
dóinkat sem lehetett koráb¬
vargó
bak költözködési joggal bird szabadosok;
királyi udvarnokok voltak. Nevüket a nép¬
hagyomány szintén megőrizte. Az erdélyi
székelység pár községe s a dunántúli nyu¬
goti vármegyék népe napjainkig fentartott
egy házaló népszokást, a melynek ének¬
mondóit ugyancsak regősöknek nevezik. És
e regősök még ma is arról énekelnek, hogy
egy idegen országból megcsonkítva, fagyo¬
san vetődtek haza s ítthon őket Szent-István
király üldözi, pedig ők nem ördögök, ha¬
nem a király hű szolgái.
A XIII—XIV. századi latin krónikákban
csakugyan nyoma van annak, hogy népün¬
ket egykor ilyen énekmondók foglalkoztat¬
ták. Az 1221 tájban gyönyörűen kiegészi¬
tett Árpádkori krénika már megemlékszik
arról, hogy a 955-iki augsburgi véres ütkö¬
zetből megcsonkítva haza érkezett és sátor¬
ról-sátorra kolduló hét menekült magáról
énekeket szerezvén, hírök-nevők terjeszté¬
seért a nép közt énekelteté. Ezt a hét me¬
nekültet e krónikásunk szerint a nép Lázá¬
roknak nevezte. Nyilván azért, mert a Laza¬
riták bélpoklos énekes koldusaihoz hasonli¬
tottak. Ugyanilyen úton nevezték őket ké¬
sőbb diákoknak
kopott literdtus diákok szintén vándor ének¬
is, mert az iskolákból ki¬
mondással keresték kenyerüket. Mivel <hét
magyar» néven is szerepeltek, a krónikák
folyton hangsúlyozzák, hogy a nép po¬
gánykori hét magyarja nem azonos a hét
honfoglaló magyarral. Hogy e tiltakozás¬
nak nagyobb súlya legyen, a XIV. századi
Pozsonyi Krónika egyébként szűkszavú má¬
solója tollát és k
g
megmagyarázta a hét énekmondó magyar¬
ról szóló hagyomány mibenlételét. Mivel a
hét pogánykori énekmondó utódait a nép
még a XIV. század derekán is Lázároknak
és Szent-Lázár szegényeinek nevezte, az
egykorú krónikás a hagyományokat ápoló
énekmondóktól megtudta, hogy Szent-István
király a házról-házra, sátorról-sátorra járó
énekesek felekezetét és etrufáits megvizsgal¬
tatta, s mikor hét ősük történetét megismerte,
a csavargó énekmondókat a Lazaritak eszter¬
gomi kereszteseinek fenhatósága alá rendelte.
164
ban Lázároknak nevezni s az esztergomi
Lazaritak fenhatósága alá rendelni. A XIII.
század folyamán kialakult hagyományban
eee
tehát
el István király b k két
évszázaddal régibb emléke. Mert az, hogy
Szent-István csakugyan megbolygatta a po¬
gány F ányok k ők
ügyét, valóban élt az utódok emlékezeté¬
ben. Hiszen e nélkül sehogy sem tudnók
ápoló
megérteni azt, hogy a krónikák hibás föl¬
jegyzéseitől független élő hagyomány miért
szerepeltet olyan házaló énekmondókat, a
kik a régiek módjára még ma is felpana¬
szolják azt, hogy egy idegen országból
megcsonkítva, fagyosan vetődtek haza s
itthon őket Szent-István király üldözi, pe¬
k nem ördögök, hanem a király hű
dig
szolgái. Sőt a nép ajkán élő hagyomány
zött ének¬
még ennél is többet tud. Az iil
mondók népi utódaival megőriztetett egy
olyan trufát, a mely miatt őseiket a szent
király valóban üldözni volt kénytelen s a
mely miatt őket valóban ördöngős va¬
rázslóknak tarthatták.
Ez a mai karácsonyi regölő népszokás,
a melynek szereplői kifordított szőrös köd¬
ménékben jelennek meg, magukkal hozván
egy bika képében
A rázendített alkalmi rigmus arról szól,
alakoskodó társukat.
hogy az ég fekete fellegeiben egy fényes
nagy út keletkezett s azon a földre leszáll
az égő agancsú, napot, holdat, csillagokat
magán ragyogtató scsodafiúszarvass, hogy
itt lenn a tavak fiatal sását és a folyóvizek
partjainak üde pázsitját legelje. Ők, a regő¬
sök pedig ebből az alkalomból folyólag a
ház urainak bő áldást, a fiataloknak páro¬
kat regölnek.
Az augsburgi menekültek házaló ének¬
mondásának és Szent-István király üldö¬
zésének emlékét egyaránt őrző pogány ere¬
detű népszokás a megszakítást nem is¬
merő élő hagyományban folyton kopott, fő¬
redezett s törmelékeinek értelme is folyton
homályosodott. De az összehasonlító folk¬
lore segítségével e törmelékekből az ezer