OCR Output

k

családi örökségéből valók voltak, Találunk

lem, nem adhatott e kedves alapít
valami urafogyott, vagy elkobzott jészagors
osztogatott tehát egyes, kis falvakban lakó
szolgákat, természetesen földeikkel együtt
Szerencsére Béla király megkülönböztette
azokat a birtokokat, a melyeket atyja még
annak idejében a prépostságnak adott, azok¬
tól, a melyeket később ő ajándékozott,
Ha már most végig tekintiink azokon a
helységeken, a melyekben az Álmostól el¬
ajándékozott szolganépek laktak, azt talál¬
juk, hogy azok feltűnően egy csomóban
terültek el a régi Tolnamegye nyugati ré¬
szén, a Koppány és Kapos patakok mentén
és azok mellékvölgyeiben. Maga az 1138-iki
oklevél írója is általában csak így nevezi
ezeket: Koppány mellett eső falvak». Ne¬
vezetesen a Koppány völgyében levő falvak
voltak: Koppány, Kára, Nágocs, Döröcske,
Kánya, Tengőd, Ősi, Hidegkút, Edelény,
Sag és Tah, A Kapos völgyében: Gadács,
Szanács, Marosd, Várong, Hór, Szil, Gya¬
lán, Örs, Baté, Csoma, Atala, Körbő és
Konda, Emlit még az 1138-iki oklevél tíz
olyan falut, a melyek e tájékon feküdtek,
de teljesen megsemmisültek. Kettőnek neve
pedig az oklevélben a nedvesség miatt
(Knauz :
Strigoniensis, J. 89—90, 93—95.)

olvashatatlan, Monumenta eccl,
Annak oka, hogy 25—37 ily, egymáshoz
közeleső faluban ajándékoz Álmos herczeg

a dömösi prépostságnak szolgákat és földe¬

e helységek között Koppány nevűt is, pedig
mint másutt kimutattuk, az Árpád-család
egyik, trónkövetelő tagját, Szt. -i Istvan unoka¬
testvérét: Koppanynak hívták. (Turul. 1906.
an) Söt, ha tovább kutatjuk a dömösi
prépostság birtokait, kitűnik, hogy volt azok
között, éppen a Koppány patak mellett, a
mai Tolna-Szántó-tól délre Csát nevű is.
(Csánki, i, m. III. 420. 462.) Az n38-iki ok¬
levélben most ugyan nem olvasható neve,
de ebből két birtok neve kiszakadt, s ezek
közül az egyik bátran Csát lehetett

Az összes történeti nyomok, a Jutas,
Csát, Tevel, Tormás személy- és helyne¬
vek összetalálkozása, továbbá a legrégibb
adományok együtt véve elég megbízhatóan
mutatják tehát, hogy Árpád és családja
Sarviz, Koppány és Kapos
völgyeit tartották meg maguknak fejedelmi

udvaruk és szolgáló népeik eltartására,

annak idején a

Természetesen, később az Árpádok egyes
tagjai másutt is szereztek maguknak jószá¬
gokat, s elsősorban még mindig olyanokat,
a melyek jószágtenyésztésre vagy halászatra
alkalmasak valának.

Ilyen későbbi jószágszerzésnek tekinthet¬
jük Mált. a Kajászó völgyében. Ez Árpád
egyik unokájának, Jutas fiának nevét örő¬

kíté meg. Hasonlóképen új szerzemény a
Duna bal partján az a terület, a mely
Soroksártól Szalkig nyúlik. Itt is két Ár¬
ist

ket, nem lehet az, hogy ő vá¬

akkor inkább
Dömös közelében vett volna jószágokat;

sdrolta. Ha vásárolt volna,

nem ily messze Dömöstől. De meg lehetet¬
len is, hogy valaki megállapodott birtok¬
viszonyok között ép egy vidéken fudja össze¬
vásárolni a neki szükséges különféle telke¬
ket. Álmos meg épen nem iizhetett rend¬
szeres birtokvásárlást a Dunántúl; mert
hiszen 1105-ig a Tiszántúl kormányozott,
105—6-ban Német- és L |

Pp ának: Te és Tasnak van
megörökítve a neve, Hozzájárul ez emlék¬
hez az az adat is, hogy a Tas mellett eső,
most Szentgyörgy nevű pusztát,
Szántó falut Szent-István a veszprémvölgyi

hajdan

apáczáknak adta, nagyon sok ott lakó szol¬
gáló-néppel együtt. (Gyomlay, Szent-István
veszprémvölgyi donatiója, 1901. 1—13.) E he¬
lyütt tehát szintén nem urafogyott és rá¬

szállott jószágot, hanem családi örökséget

1107-ben a Szentföldön járt, 1108-ban megint
Németországba . szököi

ött, és csak 1109-től
1116-ig lakott Dömösön, (Pauler, A magyar
nemzet tört, 1301-ig. 272—79. 291—92.)
Mind Álmos élete folyásából,
démési prépostságnak jutott birtokok fek¬

mind a

Somogy határszélén eső jószágok Álmosnak

144

el a király

Vajjon a Csepel-szigetet már Taksony
elfoglalta-e királyi vadászterületnek ? — na¬
gyon kétséges. Még talán Szent-István ide¬
jében sem alakult ki teljesen e sziget. Biz¬
tos, pl. hogy Szent-István idejében a Csepel¬
szígetet alkotó Duna-ágak közül a soroksári
volt a főág. Szent-István ugyanis a szige¬
tet nem a váczi, hanem a veszprémi egy¬