Stranica 178 [178]
OCR
szolgáltató Sárvíz völgye, baloldalt terültek el a halászatra, vízimadár-vadászatra annyira kedvező velenczei és szerecseni fertők, nem messzire pedig nagy vadakra a Vértes erdeje, Ellenség itt őt észrevétlenül meg nem támadhatta, mert e hegyről vitézei egyszerre áttekinthették a Mór, Veszprém, Somogyvár, Tolna, Buda és Esztergom felé vezető utakat és így megelőzhették a támadókat. Pompásan egyezik e történeti és helyadatokkal hogy Szent-István mindjárt uralkodása kezdetén Ősi, Kér (most Sár-Szent-Mihály) és Borgönd falvakat ajándékozza a veszprémi egyháznak, (Hazai Okm. VI. 1.) E falvak — mint a térképre vetett pillantás mutatja — rajzi az a körülmény, a novaji hegygyel szemben csaknem egymás mellett állanak, Egyéb jószágokat is ad Szent-István a p E jelek dsszetaldlkozdsa nem lehet a véletlen műve, hanem annak halvány nyoma, hogy valaha Árpád az egész Sárviz vőlgyét. mellékvizeivel együtt a maga nemzetségének tartotta fenn: és így ez volt az ő jól megérdemelt jutalma a honfoglalásért. Nem dönti meg ez állítást, hanem inkább erősíti az a körülmény, hogy később a XII—XIV. századokban a Sárvíz völgyében sok (legalább is 18) besenyő falu keletkezett, sőt egész besenyő kerületek állottak itt fenn, ki . Szent ön ispánnal az él Istvan életiratébél tudjuk, hogy mar az 6 idejében költöztek be egyes besenyő családok hazánkba, mert országuk sok részre szakadt és folytonos belviszályok dúltak benne, Szent-László korában pedig azoknak, akik nem akartak a kúnokkal egyesili, menekülniők kellett, még pedíg nagy de azok mind egymástól szétszórtan, egyedül állanak, mint olyanok, a melyek ő rá, mint kirdlyra szállottak. A Sárvíz völgyén ellenben azért adhatott három, egymáshoz oly közel eső birtokot, mert itt, mint családi dalomb Nincs kétség abban sem, hogy Székesszabadon vál, h fejérvárt azért választotta temető-helyének s azért ékesítette oly nagyszerű egyházzal, mert e vár az ő családi jószágainak középpontja volt. Ha tovább haladunk e Sárvíz völgyén, ott, a hol a Sárvízet alkotó egyik patak a kibújik, talaljuk VeszSéd, a Bakonyból é te Jutast. Veszprémrél bizo nyos, hogy mar 998 táján a fejedelmi családnak nyári lakása volt, és így a mellette cső Jutas helynév nem véletlenül került oda, ott ta hanem Árpád egyik fia: Jutas nyát, és így a helység az ő nevét örökíté meg. Ha pedig lefelé megyünk a Sárvíz völete Peete gH, couse nem EZEL Tolnáról délre, viszont a régi Nagy-Ség, vagyis Nagydomb aljában, ott Szekszárd, Szent-Istvdn odaadott ugyan egy udvarházat a pécsváradi monostornak, de nyilván megmondá, hogy a többit utódainak tartja fenn, s a hol — mint tudjuk — J, Béla magának csakugyan temetkező monostort építtetett 143 Ha már most a királyok ezeket befogadták, mások sérelme nélkül csakis a maguk uradalmain adhattak nékik e csoportos megtelepüléshez helyet, Arra gondolni sem lehet, hogy a Sárvíz völgye a XI—XIII. századokban oly lakatlan lett volna, mint a Duna-Tisza közének homokbuczkái, vagy Karczag mocsaras vidéke, a hová a XIII. században a kunokat felepítették. Nem azért telepítettek tehát ide besenyőket királyaink, mert be akarták népesíteni e völgyet, hanem mert ítt, mint saját jószágaikon, szabadon rendelkeztek. Nyilvánvaló ez abból ís, hogy a besenyő falvak nevei (Szent-Ágota, Gerény, Őrs, Bacs, Alap, Rekesztő stb.) magyar és nem besenyő eredetűek, Magyarok alapították tehát e helységeket és csak utóbb a király parancsára vonultak onnan másfelé, hogy a besenyőknek helyet adjanak. A Sárvíz völgyén kívül birtokos volt az Árpád-család Tolnamegye nyugati részén ís. Ennek megértésére azonban tudnunk kell, hogy a régi Tolna magában foglalta a mai Somogy megyének Berki, Igal és Török-Koppány körül elterülő részét is. Mind az egykorú tudósításokból, mind 1 tudjuk, hogy Kalman király testvérét: Almost, megfosz JI. Bélának alapité-levelé totta herczegségétől. Álmos Dömösön vonta meg magát, és ott jeles prépostságot alapitott. (1108.) Mint birtokát vesztett fejede
