Stranica 151 [151]
holmik lovas sírokba kerültek. A german §
fegyver: a kard, a gerely más alakjánál
jóformán teljesen hiányzott. Fi
vényi motívum. Állati formák ritkán szere¬
pelnek benne és akkor se vagdalják szét
mint az éjszaknémet állatornamentika, Vé¬
gül van, de nagy ritkán, tiszta mértani idom
is, Közép- és Észak-Európában a honfog¬
lalók ornamentikája magára áll, Akár egé¬
szökben nézzük ez ékítményeket, akár össze¬
umbója, az ékszerek pedig épenséggel má¬
sok, jelesül vagy a «meroving» ízlést mu¬
tatják, vagy szétdarabolt állatok tagjaiból
alakított díszítő formákkal ékeskednek. A
karolingi kor fegyvereit és ékszereit is elég
jól ismerjük. Emlékei gyérek, mert a mi tá- tételüket veszsziik figyelembe, vagy egyes
apró elemeiket vizsgáljuk, vizsgálatunk ered¬
ménye mindíg az, hogy ez az ízlés nem a
junk az ízlés góczpontjaitól messze esett.
A mennyiben abból az időszakból kőből
faragott maradványaink ís vannak, váll- mai hazában született.
kövek, oltárrészletek, templomi sorompófalak
díszített töredékei és egyéb faragványol
mind azt az ízlést mutatják, melyet long
És ha a történelem nem oktatna ís a magyar
nép keleti származására, az ő ékítményeik
utalnának reá, Elemzésük oly vidékre vezet,
a hol a VII-IX. századokban Krisztus után
a keletrómai (bizánczi) művészet és a perzsa
ízlés ara telgo- tel és erű
bárdnak nevezünk. Longobárdok, friauliak
és dalmaták építettek a szlávoknak és ger¬
mánoknak templomokat, várakat és házakat; |.
is érvényesült, s a hol a kettő átváltozott,
egymással keverődött, végül a hol az ara¬
bok ízlése is érvényesülhetett.
s midőn a magyarság megtért, a magyar¬
ságot is ugyanők szolgálták ki.
Oroszország déli partvidékein kinálkozott
ez áramlatok megfészkelésére, átváltozására
Z ÚJ HAZÁBAN akkortájt
létező különféle stílusok köze¬
és összekeverésére alkalmas vidék, a hol
különösen az ötvösség a régi skitháktól
B pette, legközvetlenebbűl az ő kezdve már tőbb mint egy évezred óta vi¬
rágzott és a melynek földje megóvta az ott
végbement ízlés-változások legtöbb tanu¬
tudomásunk szerint, ez a hagyaték, az vilá- ságát.
gosan szemünkbe tűnik, hogy az ősöknek [6 A keletrómai és perzsa ízlés keverékének
legpompásabb maradványa a régibb kö;
kori ötvösség köréből: a nagy-szentmiklósi
kincs. Ez körülbelül a VIII. századi ala¬
kuldst képviseli, a honfoglalók ékszereinek
sz.
kúpot bereg
1. látunk diszitéseket fs
ie
a kengyelen és zablán; valószínű, hogy a |=
stilusa pedig néhány nemzedékkel utóbbi
nyereg kápáit is kifaragták, a ruhát meg állapotában mutatja az ízlést, a mikor már
épen szerették aranyozott ékszerekkel bori: inkább fölismerhetők a perzsák művészeté¬
tani, épúgy a különböző szíjakat s a bői ből kiindult szaraczén diszités sajátos ala¬
tarsolyt, kulatai.
De nem állottak meg a drága anyagnál Szakaszunk czímlapját csupa oly motivu¬
és a fényes fölületnél mokkal diszittettiik, melyek sassanida mus¬
bárok érik be. Az
vésett vagy domború diszitmények boritot
fölületet. My diszitmények¬
ből kétszázfélénél több változatot ismerünk
Ilyennel csak bar¬
‘
k szerették, hogyha trák után a bizanczi császári selyemszövő
? gyárban másoltattak, A szövetek kora meg- —
lehetős biztossággal a Kr. utáni VIII—X.
ták az ékíten
századokra talál, tehát ugyanarra az idő¬
szakra, melyben a honfoglalók ékszereinek
. díszítése is keletkezett, Meg van a hason¬
latosság az egyszerüsített levelekké válto¬
már, Ez a változatosság az ő ízlésük igazi
hőfoka, akár saját ötvöseiktől ered az ízlés,
akár kész tárgyak megválasztásában érvé¬
nyesült. | zott, ketté metszett palmetta idomában és
megvan a növényi formákat egybefűző com¬
posítiók összetételében is. Nyilvánvaló, hogy !
Ornamentikájuknak olyan a jellege, a
milyen a germán szomszédság ízlésében