Stranica 142 [142]
OCR
Ae 4 nyomát. Anyaga: a fa és az állati belekből sisal tehát nem volt már meg az készült feszítő hur, nem kerülhették ugy ki a romlást, mint az erősen kalapácsolt vasból készült nyílhegy. Nyílhegyekből mindig nagy mennyiségre volt szükség: fol kellé tenni, hogy kovácsaik voltak és ezek soha az előnyük, mint az avaroknak, Félenyiik az avarok fegyverzete fölött csupán a kard- / ban volt, Az avarok egyenes kardot használtak, kevésbé tökéleteset, mint a magyarok. Ellenben kengyelük nem mutat oly fejlettsem fogytak ki a munkából, Ez magyarázza séget, mint az avar kengyel és más is meg: miért oly sok a kisebb-nagyobb változat {a nyilhegyekben, úgy, hogy alíg akad az idoma, A legsűrűbben előtünő magyar kengyelforma hosszukds, tojásdad alaku, kettő, mely méretben és formában teljesen' mintha vasban oly kengyelformát utánozna, megegyező volna. A magyar nyilak rhom- mely valaha szíjból készült, Erre mutat a bikus idomukkal különválnak azoktól a nyil- talpaló lefelé való hajlása és alsó gerinczformáktól, melyek előbb vagy utóbb Európá- czel való megerősítése is, a minek csak ban szokásosak. Az avarokéi háromélűek szijas kengyelnél volt valaha igazi értelme, voltak, a germánokéi bajszosak és köpüsek; E hajlást, illetve megerősítést a vas-utánígy tehát a merre a magyarság Európában zásban megtartották; bár az erősebb vas haladt és csatározásának nyomai maradtak, egyikét sem igényelte volna, Más sajáta nyilhegyek jelzik legbiztosabban az útját, A gerely idoma kevésbbé határozott. Köpüjéből oldalt gyöngéd kihajlással emelkedszeriisége a talp szélének lefelé hajlása, mely szintén csak úgy érthető, ha szíjra gondolunk, mely a láb-talp oldalsó nyonek ki szárnyai, melyek nem igen szélesek, mása következtében lassan-lassan enged Gerincze nem erősen domborodik ki az szélének merevségéből, A vastalpnal is alapból. Kevés számmal maradtak meg ; czélszerű volt megtartani a két szélnek ezt sírokban ritkán találjuk. Néha akad csákány vagy fokos; talán dt a tompítását, mert az éles szél könnyen megvághatta volna a lábat, Az oldalszárak legtöbbször megtartották az egykori ses ( szárak | ágát és csak a gyalogság kezében volt ez félelmetes fegyver. p Hadi kürtül nyilván a tülköt használták. fülében tünt el a korábbi beakasztás emMaradt a honfoglalók korából egy elefánt- lekezete, Mikor vasból kovácsolták a kencsontu kürt is, A Személy Lehel nevéhez fűzi és a já gyelt, a két szár felső összetalálkozásánál for ák a kér "végét laposra ka 1 őrzik. Nyilván Bizánczból került hazánkba és ere- idomot detileg nem csatakiirtnek készült. A hon- adtak a lapnak és Themes rést ütöttek foglalás korának legbecsesebb ereklyéi közé tartozik. rajta a függő szíj átjárására, A kengyelt nyilván saját kovácsaikkal készíttették. Legtöbbször nem elég szabatos a munkájuk, a gondatlanság néha odáig megy, hogy a IKÉNT A MAGYAR nyil és kard könnyen főlismerhető sajátos páros kengyelek sem teljesen egyformák. A honfoglalók sirjaiban a szokott egylószeridomokat öltött, úgy a szerü hurkos idomu kengyelen kívül akadnak néha másfajtájuak is; olyanok, melyek az avarok korából dhattak fonn. Mások külföldről id f id szám is, különösen pedig a magyar kengyel félreismerhetetlen. Nem a magyar h ál tt alakoknak látsza legelőbb a vaskengyelt, már az avarság élt vele és lovassági támadásainak nagy sikerét nak, némely idom pedig azt engedi sejteni, jórészt annak köszönhette, hogy harczosai bizton megállottak a kengyelben s így folényhogy nem annyira honfoglaló magyaroktól, mint a X. és XI. századokban beözönlött ben voltak a nyugoti népek lovasaival szemben, kik csak tőlük tanulták el utóbb ezt a fontos keleti találmányt, rokon népektől, például a besenyőktől maradtak fönn. A régi történetírók jóformán hallgatnak Mikor a magyarság hazát foglalt, a Nyugaton is használtak már vaskengyelt; a arról, milyen volt a IX, és X. században a magyarok és besenyők viszonya, Marczali
