Stranica 142 [142]
Ae 4
nyomát. Anyaga: a fa és az állati belekből sisal tehát nem volt már meg az
készült feszítő hur, nem kerülhették ugy ki
a romlást, mint az erősen kalapácsolt vas¬
ból készült nyílhegy. Nyílhegyekből mindig
nagy mennyiségre volt szükség: fol kellé
tenni, hogy kovácsaik voltak és ezek soha
az előnyük, mint az avaroknak, Félenyiik
az avarok fegyverzete fölött csupán a kard- /
ban volt, Az avarok egyenes kardot hasz¬
náltak, kevésbé tökéleteset, mint a magyarok.
Ellenben kengyelük nem mutat oly fejlett¬
sem fogytak ki a munkából, Ez magyarázza séget, mint az avar kengyel és más is
meg: miért oly sok a kisebb-nagyobb válto¬
zat {a nyilhegyekben, úgy, hogy alíg akad
az idoma, A legsűrűbben előtünő magyar
kengyelforma hosszukds, tojásdad alaku,
kettő, mely méretben és formában teljesen' mintha vasban oly kengyelformát utánozna,
megegyező volna. A magyar nyilak rhom- mely valaha szíjból készült, Erre mutat a
bikus idomukkal különválnak azoktól a nyil- talpaló lefelé való hajlása és alsó gerincz¬
formáktól, melyek előbb vagy utóbb Európá- czel való megerősítése is, a minek csak
ban szokásosak. Az avarokéi háromélűek szijas kengyelnél volt valaha igazi értelme,
voltak, a germánokéi bajszosak és köpüsek; E hajlást, illetve megerősítést a vas-után¬
így tehát a merre a magyarság Európában zásban megtartották; bár az erősebb vas
haladt és csatározásának nyomai maradtak, egyikét sem igényelte volna, Más saját¬
a nyilhegyek jelzik legbiztosabban az útját,
A gerely idoma kevésbbé határozott. Kö¬
püjéből oldalt gyöngéd kihajlással emelked¬
szeriisége a talp szélének lefelé hajlása,
mely szintén csak úgy érthető, ha szíjra
gondolunk, mely a láb-talp oldalsó nyo¬
nek ki szárnyai, melyek nem igen szélesek, mása következtében lassan-lassan enged
Gerincze nem erősen domborodik ki az szélének merevségéből, A vastalpnal is
alapból. Kevés számmal maradtak meg ; czélszerű volt megtartani a két szélnek ezt
sírokban ritkán találjuk.
Néha akad csákány vagy fokos; talán dt
a tompítását, mert az éles szél könnyen
megvághatta volna a lábat, Az oldalszárak
legtöbbször megtartották az egykori ses (
szárak | ágát és csak a
gyalogság kezében volt ez félelmetes fegyver. p
Hadi kürtül nyilván a tülköt használták.
fülében tünt el a korábbi beakasztás em¬
Maradt a honfoglalók korából egy elefánt- lekezete, Mikor vasból kovácsolták a ken¬
csontu kürt is, A Személy Lehel nevé¬
hez fűzi és a já
gyelt, a két szár felső összetalálkozásánál
for ák a kér "végét laposra ka¬
1 őrzik.
Nyilván Bizánczból került hazánkba és ere- idomot
detileg nem csatakiirtnek készült. A hon- adtak a lapnak és Themes rést ütöttek
foglalás korának legbecsesebb ereklyéi közé
tartozik.
rajta a függő szíj átjárására, A kengyelt
nyilván saját kovácsaikkal készíttették. Leg¬
többször nem elég szabatos a munkájuk, a
gondatlanság néha odáig megy, hogy a
IKÉNT A MAGYAR nyil és
kard könnyen főlismerhető sajátos
páros kengyelek sem teljesen egyformák.
A honfoglalók sirjaiban a szokott egy¬
lószer¬
idomokat öltött, úgy a szerü hurkos idomu kengyelen kívül akad¬
nak néha másfajtájuak is; olyanok, melyek
az avarok korából dhattak fonn. Mások
külföldről id
f id
szám is, különösen pedig a magyar kengyel
félreismerhetetlen. Nem a magyar h ál
tt alakoknak látsza¬
legelőbb a vaskengyelt, már az avarság élt
vele és lovassági támadásainak nagy sikerét nak, némely idom pedig azt engedi sejteni,
jórészt annak köszönhette, hogy harczosai
bizton megállottak a kengyelben s így folény¬
hogy nem annyira honfoglaló magyarok¬
tól, mint a X. és XI. századokban beözönlött
ben voltak a nyugoti népek lovasaival szem¬
ben, kik csak tőlük tanulták el utóbb ezt
a fontos keleti találmányt,
rokon népektől, például a besenyőktől ma¬
radtak fönn.
A régi történetírók jóformán hallgatnak
Mikor a magyarság hazát foglalt, a Nyu¬
gaton is használtak már vaskengyelt; a
arról, milyen volt a IX, és X. században
a magyarok és besenyők viszonya, Marczali