OCR Output

ősi idők óta értették a vas aczélosítását,
mely keménynyé és rugékonynyá tette azt.
A penge egyélű volt és legtöbbször görbe
hajlású, a mérsékelt görbület tetemesen
könnyítette a suhintást és könnyű volta a
szapora vágást tette lehetővé, a nélkülfge
hogy a vitéz karját túlságosan kifárasz¬
totta volna. Mikor a katona a vágás után
a penge felső felét végig huzta áldozatán,
a tengelyre ferdén álló markolat a vissza¬
húzásban támogatta a markát. A rövid
ellenző ugyan nem védte kézfejét, de arra,
mint Boeheim találó jellemzésében mondja,
nem is volt szükség, mert nem párbajozás
volt a keleti lovas vítéz küzdelme egyes
ellenféllel, hanem többek ellen sziinet nél¬
kül folytatott kaszabolás. A görbén álló
markolat a suhintás ivelését is tetemesen
fi P AN hentegiels bl
illetékes szakemberek véleménye szerint, a

könnyű lovasság harczmodorára a legtő¬
kéletesebb fegyver volt, és nem létezett hat- j
hatésabb szablyaforma, sőt a midőn súly
és nehézkesség dolgában 4 ki¬
vetkéztették eredeti hatékonyságából és tö¬
kéletlenebbé tették használatát.

al ák

A sírokban lelt kardok méretei nagyob¬
bára elég közel járnak egymáshoz. A penge
hossza ritkan közelíti meg a 80 cmt., szé¬
lessége ritkán a 4 cmt; az ellenző legfel- ¥
jebb 14 em. hosszú és a markolat alig
mulja fölül a 9—10 emrt. ;

Ritka volt a sírokban az épkard. Leg- ¥
több és aránylag a legépebb négy kard
Bodrog-Vécsről való, volt Karoson és Kis¬
dobrán, Szolyván, Nemes-Ócsán és Vezér¬
szálláson, Esztergomban és Sz.-Fejérvá¬
rott, Egerben és több más helyen. Legtöbb
volt köztük a görbe, de volt más fajta ís.

Szolyván egy görbe kard mellett egyenest
ís találtak, olyan ellenzőfélével, a milyent
az avarok korából ismerünk. Markolata is
egyenesen áll a penge tengelye hosszában,
a hogy az avarok kardjának a markolata
állott. Ez a kard, vagy legalább a formája
régi birtok, vagy régi forma utánzása gya¬
nánt szállhatott a honfoglalóra.

Máskor a kard csucsa felé kétélű volt, nyil¬
ván mert így szúrásra alkalmasabbá vált;
a háta hosszában vércsatornának nevezett
hornyolatos mélyedés fut végig. Ez nyiíl¬

7 2 ;
ván a közhasználatú forma) tökélyesbített
változata és átment a királyság korába is.

A legdíszesebb hazai kardnak csak tő- /
redékét bírjuk, s néhány darabját a mar¬
kolat és hüvely díszítésének. Tarczalon

a
@)
sm talaltak. Valamikor előkelő vitéz kezé¬

ben foroghatott. Markolatat, ellenzojét . ;

és hüvelyét kidomboritott ndvényido¬

) mokkal ékitett fénylő eziistlemezek bori- as '
tottak és a domborulatok közt most is “4%

Európában a régibb középkorból, mely o>

NY

van helylyel-kézzel aranyozás marad¬
ványa. Csak egy görbe kard létezik

díszben túltesz a tarczali kardon. E kar¬
dot a hagyomány méltónak ítélte Nagy
Károly nevéhez, Bizonyára a tarezali sír¬
ban ís előkelő magyar vitéz nyugodhatott;
s ha fogalmat kívánunk alkotni arról:
milyen lehetett a nagy vezér Árpád kardja, /
képzeljünk olyat, minő a «Nagy Károlyé
vagy a tarczali volt. Európa nyugatán
akkor még nem ismerték a gérbe kardot;
a bizánczi meg a norman sereg szin¬
tén egyenes kardokat használt, A ma¬
gyar lovasság európai sikereit nagy- 2.
részt ez a körülmény magyarázza.
A távoli harczban az íjazás volt a
magyar lovasság leghatalmasabb érvé¬
nyesülési mó.

. Nem ís hiányzik egy

harczos sírjából sem a nyilcsúcs, Ort talál- a

jak a csipő táján, rendesen többes szam- )
ban, gyakran még egymás mellett feküsz¬
nek, a hogy a tegezben együtt állottak, a
rozsda egymáshoz ragasztotta őket. Ido¬
muk nagyjából rhombikus foliiletet mutat,
csekély középső emelkedéssel a tengely

irányában, A pengének nyele van, melyet

rederősítettek a nyíl őjére, gy

és fonállal hozzákötői
ték. Legutóbb több sírban megtalálták a
tegez nyomait is, Tuzséron, Puszta-Buko¬

ván, a székesfejérvári, demkóhegyi sír- (I

dar

ban megmaradtak a vaspléhes pántok, " 4
melyekből a hengerded idomú tegez ké- 9s
szült, Szája táján találták a nyílhegyeket; (0)
tehát valószínű, hogy a nyílhegyek fol- 754
felé állottak és fodelet lehetett reájuk bori¬
tani, hogy az eső ne érje a tegez csövének
belsejét és hogy a nyilak ki ne hulljanak,

a mikor heves mozdulattal tovarobogott |
a paripa. Jjnak sehol se találták még: |