Page 139 [139]
ben valamely különleges ok foroghatott fönn
takat öltözötten rakták utolsó nyugvó he¬
lyükre. Ez iránt nem engednek kétséget a
foszlányok, melyek olykor az öltönyből vagy
a fölszereléshez tartozó szíjakból fonnma¬
radtak.
LTÖZETRE vásznat, vagy ne¬
mezt használtak; selyem marad¬
ványait még nem lehetett bizton
megállapítani. Bezdédi sírban állati bőrből
való, nyirkos átalakulásban lelt, korhadt,
feketés, bőrszerű anyag volt a csontvázon,
földdel vegyesen; és ezüstből való korongos
pitykéket leltek e rétegen, A bőrzubbonyra
erősített fémpitykek megállottak helyükői
azután is, mikor az alap már korhadásnak
indult, A bőr néha jobban megmaradt. Talál¬
tak tuzséri sírokban szíjdarabokat, rajta
ülő ékszerekkel; s Bezdéden megmaradt a
szíj a fémlemez hátán, mely az övről csüngő
tarsoly külső oldalát borította. Fiatal csikó
szőréből való nemez-foszlány volt a szolyvai
sírban ezüst-lemez hátulján, mely süve¬
get díszített. A nagyteremiai sírból jszár¬
mazó durvább fajta vászondarab jóformán
nem változott meg ; ma is felismerhető rajta
az erős [fonadék minden szála és csupán
kissé megkeményedett, mert a szálak el¬
vesztették ruganyossdgukat. Most a vászon
inkább törik, mint foszlik. iNyilhegyeken
néha megmaradt rozsdában a fonál, más¬
kor csak a fonál vonalas nyomát látni, a
hogy a nyilvesszén ültekerték, melyre a
pengét erősítették, a hogy néha maga a
fapálcza korhadt darabkája is megmaradt.
A csont olykor csodálatosan ellenállott az
idé rombolásának. Nemesécsai, pilini és
más sírokban találtak vékony csontszelete¬
ket, a mikkel talán a kard hüvelyét, vagy
Imrén domborműves faragású szélesebb
csontszelvényeket leltek, melyek nyereg diszi¬
tésére szolgálhattak. Pilini sírban előkerült
vékony csontos lemezű hengeren még a vörös
festék nyomát is lehetett látni, mikor találták.
A fémneműek közül az arany fermésze¬
tesen nem változtatta meg állagát. Elég
ritkán akadt aranyholmi, sűrűbben talál¬
tak aranyozott ékszereket, Ha rézkeveréket
gyöngén aranyoztak, többször megtörtént,
hogy a rozsdásodás folyamata miatt lehám¬
lott az aranyréteg ; de ezüsttárgyakon gyak¬
ran megmaradt az aranyféliilet és főlis¬
merjük az ötvösöknek azt a szokását, hogy
csupán a mélyebben fekvő részeket ara¬
nyozták, úgy hogy az arany fénye az ezüst
fölület szerényebb csillogásával vetélkedett,
Az ezüst ékszerek, kedvező környezetben,
mikor t. i. a földben kén nem volt, eredeti
fényüket is megóvták; legtöbbször mégis
szürkésen jelentkeznek, már megindult raj¬
tuk az ezüst-kén képződése. Olykor, midőn
sok réz volt a keverékben, a réz rozsdája
az ezüstöt ís elpusztította, Bronzból vagy
sárgarézből való tárgyak ritkábban akad¬
tak. Néha kardok ellenzői készültek sárga¬
rézből s az ily alkatrészek állapota ked¬
vezőbb, mint a vasé. A fegyverek és a ló¬
szerszám fémalkatrészei vasból készültek és
tekintve a vas könnyű pusztulását, kedve¬
zőnek kell itélnünk, hogy aránylag oly sok
nyílhegy, kard, gerely, kengyel és zabla élte
túl a pusztulást.
Drágakövekkel csupán igen ritkán talál¬
koztunk, Üveggyöngyöket gyakrabban ta¬
láltak és állapotuk kevéssé változott, A ló¬
szerszámról néha kauri kagylók csüngtek,
ezeknek sem igen ártottak a föld savai.
ARDDAL, nyíllal, gerelylyel és
csákánynyal vívták meg honfog¬
laló harczukat az ős vitézek. Fő¬
veggel fejükön, bérzubbonynyal testükön,
béresizmaval lábukon, lóháton, kengyeles
nyeregben ülve indultak harezba, Nyergiik
volt; de nem tudni: volt-e paizsuk. Föltehető,
hogy volt, bár a sírokban eddig nyomát sem
leltiik, Későbbi időkről tudjuk, hogy volt vá¬
szonnal borított fafalazatú paizsuk, mely¬
ről a külföldön úgy szóltak, mint «magyar»
paizsról. Testüket sodronying és vassisak alig
védte ; ilyeneknek nem leltiik még nyomát
a lovas-sírokban,
A könnyű, fürge, egyélű kard a lovas
kezében valósággal csudákat művelt, A szab¬
lya keskeny pengéjéhez a leggondosabban
kikészített vasat használta a kovács; már