Oldal 131 [131]
hanem míg Botond vezér a Majna és Rajna
vidékén kalandozott, Ottó a Lehel és Bulcs
vezérek által vezetett sereget Augsburgtól
délre, a Lech és Wertach által képezett fél¬
szigeten, az úgynevezett Lechfelden csa¬
tára kényszerítette. A magyarok a csata
alatt — a Lechen átúsztatva — a főtarta¬
lékot az ellenséges sereg hátába küldték,
E máskor oly sikeres rendszabály azonban
ezúttal nem vált be, Konrád frank herczeg
e támadást elhárította, a fősereg pedig a
magyarok harczvonalát aftérvén, vissza¬
vonulásra kényszerítette őket, A csatatéren
szenvedett vereséget az üldözés tökéletessé
tette s a magyarok csak a sereg romjaival
érkeztek vissza hazájukba, Lehel és Bulcs
fogságba esvén, felakasztattak; mit a vissza¬
térő Botond állítólag összes német foglyai¬
nak — a monda 20,000-ről beszél — fel¬
konczolásával boszult meg, A Lehel kürtjé¬
ről és a gyászmagyarokról szóló mondát
semmi történeti adat nem támogatja,
A Lech-mezei csata rendkivüli fontos¬
ságú volt. A magyarok nem lépik át többé
sem Németország, sem Olaszország hatá¬
rait, mi úgy Magyarország, mint egész
Európa békés továbbfejlődését s egyszer¬
smind a német császári hatalom megszi¬
lárdulását vonta maga után, El-el kalan¬
doznak ugyan még néha Kelet felé, de 970
után e vidéknek is kezdenek békét hagyni.
Ettől fogva, a mily mértékben felhagynak
a külföldi kalandozásokkal, oly mértékben
halad állandó megtelepedésük, a földmi¬
velés stb. s fegyvert ezentúl már csak akkor
fognak, ha a haza védelme kivánja, A nyu¬
gati népekkel való békés és barátságos
érintkezés aztán csakhamar utat nyit ha¬
zánkba a kereszténységnek és a nyugati
czivilizaeziénak.
Ha Árpádnak a külföldi hadjáratok el¬
rendelésekor szándéka csakugyan az volt,
hogy a magyar névnek és fegyvereknek
félelmes hírnevet szerezzen és ez által a
nyugoti népeket az alig megtelepedett ma¬
gyar nemzettől és ujonnan szerzett hazáj
tól távol tartsa — ez valóban tökéletesen
sikerült, Mert a magyar név a Nyuga¬
ton majd félszázadon át csakugyan a féle¬
lem és rettegés tárgya lön. A hír, mely
különben is mindig nagyít, vérivó, szilaj,
kegyetlen szörnyetegeknek festé őket, a kik
kitépik a leölt ellenség szívét s azon gőzö¬
lögve megeszik, mert különben is nyers
hússal élnek. Fejök idomtalan hústömeg,
melyből apró, gyilkos szemek villannak
elő stb. Írták pedig ezeket ugyanazok
Va. német szerzetesek, a kik a magya¬
rok közeledtének már hírére ís elfutván
és elrejtőzvén, magyart soha nem lát¬
tak, Az egyházakban Istenhez nyil¬
vános könyörgéseket intéztek: eMents
meg Uram minket a magyarok nyilaitól. s
A számos vereségért való gyűlölet ará¬
nyosan növekedett a félelemmel. Ámde
míg a félelem, mely a magyar haza
határaitól a Riade
távol tartotta őket,
melletti és a Lech-mezei csaták után el¬
int, a gyűlölet ime még most, ezer év
uralkodik lelkük
felett. Pedig hogy őseink korántsem voltak
után ís csonkítatlanul
oly rettenetesek, mint a német egykorú
és utánuk következő írók képzelték és hir¬
dették, mutatja a szt-galleni krónika;
talán az egyetlen, mely a magyarok
jellemének igazságot szolgáltat, A nép¬
vándorláskori germán törzsek vadsága
és kegyetlensége a magyarokét messze
felülmúlta; ámde a germánok a rómaia¬
kat s szövetségeseiket ütötték, tehát hősök
és vitézek voltak; a magyarok ellenben a
germánokat verték, tehát vad, kegyetlen
barbárok valának. Oly árulást, milyet a
bajorok 904-ben a magyarok; ellen el¬
követtek, a magyarokról semmiféle év¬
könyv föl nem jegyzett, valamint a wer¬
laoni béke szigorú megtartása ís mutatja,
hogy szószegők soha nem voltak. Bár¬
önben a dolog, kétségtelen,
hogy a külföldi hadjáratok czéljukat el¬
érték s Árpád alatt s utána még néhány
mint volt is
évig, nem is lehet azokat másnak tekin¬
teni, mint a hogy elneveztiik: nemzet- és
honbiztosító hadjáratoknak.
Árpád halála után a szilárd kapocs,
mely a törzsfőket összetartotta s az ennek
alapján fennállott szigorú fegyelem meg¬
lazult; a nemzeti, a közérdek fölé a
magánérdek kezd emelkedni, a nemzet¬
biztosító hadjáratokból lassankint zsák¬
mányoló és rablókalandozások fejlőd¬
nek ki, melyek a kezdetben ki