Stranica 130 [130]
OCR
szére, Itt-ott, pl. 913-ban Arnulf ellen boszújokat növelik s még inkább ösztönzik őket a további becsapdsokra, Túl terjedne e könyv czélján és keretén, ha a 907-től 970-ig — a mikor a kalandozások véget értek — terjedő külföldi hadjáratokat részletesebben csak felsorolni is akarnánk. Elég lesz” megemlíteniink, hogy a magyarok ez idő alatt nemcsak közvetlen szomszédjaikat: Németországot, Olaszországot, Bolgárországot, a keleti császárságot látogatták meg ísmételten, de meghordozták fegyvereiket északon egész az Eszaki-tengerig (Bréma, 918.) és Belgiumig (926. és 954.) nyugaton Francziaországon át egész az Atlanti-oczeánig (924. és 937.); betörnek Spanyolországba (940); míg Keleten gyakorta megfordulnak Konstantinápoly előtt, melynek aranykapuját a monda szerint Botond vezér csákányával betörte. Talán külön felemlitést érdemel még a a magyarok egy csoportja a bodeni tótól délre levő Sz.-Gallen monostorhoz jutott A monostort a barátok előre kiürítették; s kegyetlenebb, mint más barbár népeké s Heribald barát még soká megemlékezett saz ő kedves magyarjairóls, azokról a garázda, de jókedvű legényekről, a kik jobban bántak vele, mint saját szerzetes társai. Ez érdekes és őseink jellemzésére felette fontos részletet a IV. Ekkehard által írt sz.-galleni krónika tartotta fenn, a magyarokról élethű, őszinte és elfogulatlan képet nyujtván. Németországon a szász Henrik a werlaoni békében (925.), mely állítólag a kezeibe került Zsolt vezér szabadon bocsátásának díja volt, kilencz évi békét szerzett ugyan s ennek leteltével miután a béke alatt harczedzett, kitűnő sereget szervezett — a magyarokat a Riade melletti csatában, 933 márczius 15-én megverte; de ez a magyarok harczkedvét alig Tam csillapította, A Riade melletti csata nem ű Aen Marah is a magy volt nevezetes, hanem mert első ízben, történt, hogy a magyarok egy nagyobb serege nyílt csatában megveretett, A csatának egész Európában híre ment, valósziniileg akkor is akadtak már Dűmlerek, kik a saját 50 évi vereségük felől mélyen hallgattak, de a magyarok legelső vereségét siettek egész Európában kikürtölni. A magyar névtől való rettegés akkor kezdeti szűnni. Még nagyobb hatása volt a Lech-mezei vereségnek, mely a magyar történelemben fordulópontot képez. E vereség egy politikai és katonai hibával kezdődik, melyet a magyarok 954-ben követtek el, Henrik bajor herczeg által ugyanis Ottó király ellen szévetségiil hivatvan, bár Bajorországba nagyobb sereggel bevonultak, Ottóval a harczot nem vették fel, hanem a kaland és zsákmányolás vágyának ellentállani nem tudván, részekre szakadoztak s Burgundba, Lotharingiába, Francziaországba és Belgiumba ka landoztak el, Ime, látjuk az erős kéz hiányát, mely a nemzet erejét egy magasabb czél elérésére többé együtt tartani nem tudja, másrészt pedíg a viszonyok elfajulását, a midőn a zsákmányolás, a nyereségvágy már a nemzet nagy érdekei fölé emelkedik. A kalandozásokban zsákmányt ugyan nyertek bőven, de ez idő alatt Ottó meghódította a magyarokkal szövetséges Bajorországot, lecsendesítette az ellene fellázadt többi népeket és egész Németországot hatalma alá hajtotta, Mi sem természetesebb, mint hogy Ottó, mihelyt az ország belbékéjét helyreállította, nem késett a magyarokkal leszámolni, E leszámolás a 955-ik évi augusztus 10-ikén vívott augsburgi második, vagy Lech-mezei csatában ment végbe, E sok tekintetben érdekes és meglehetősen ismeretes csata részleteit ezúttal szintén nem követhetjük. Csak röviden említjük fel, hogy a magyarok, Ottó támadását megelőzendő, Németországba beAtwrenti tare, törtek, de most sem maradtak együtt,
