Oldal 127 [127]
OCR
Eddig az a felfogás volt uralkodó, hogy a . németek eben Arpad inal következtében, mellékét is, melyre pedig ők tartottak számot, elfoglaltah Karintiat, Krajnat, Stiridt becsapasaikkal - folyton nyugtalanították és pusztították, s a 4. "kiket, mint hajdan Nagy Károly az avarokat, egy nagy csapással kivantak ekkor "megsemmisíteni, Újabban azonban az a néBajor- és Szá zet kezd útat törni, hogy e nagy küzdelem még Árpád életében ment végbe, s Árpád ‘csak ez után halt meg. : Arpad halálának évszámát, a 907-et, csupán Anonymus jegyezte fől, munkája — LUI. fejezetében, de a nélkül, hogy a németek elleni nagy küzdelemről, a pozsonyi vagy banhidai csatáról említést tett volna. Ha Árpád csakugyan 907-ben halt meg, a " hadjárat indító oka Árpád halála s az ennek következtében feltételezett fejetlenség havában már megindúltak, a hadjáratot "tehát már kora tavaszszal kellett elhatározniok, vagyis oly időpontban, a mikor még Arpad haláláról, még ha az év elején történt volna is az, alíg lehetett tudomásuk. íszont ha Árpád még élt és egészséges megemlékezhetett volna róla, Így tehát Jig marad más föltevés, mint hogy Árpád hadjárat megindításakor még élt ugyan, e közvetlenül a döntő csata előtt vagy A másik homályos kérdés: mikor és hol ent végbe a döntő csata? Eddig kiváltképen Aventinus nyomán, I hó 8—12-ikét, helyéül Pozsonyi fogadták el; újabban időpontul július 6-ikát, színhelyűl Bánhidát említik. öviden foglalkozhatunk, Az idő kérdésével hamar végezhetünk. "-Megállapított dolog, hogy a bajorok csak (rint junius 17-én még az ennsburgi tábor“ban voltak), még pedig oly óriási sereggel, melyben az egész bajor nemzet s még szá mos más csapat is jelen volt. Ehez képest a julius 6-iki dátum képtelenség, még akkor ís, ha az Enns folyótól 200 kilométernyi nagy távolságban fekvő Pozsonyt veszszük is alapul. Még képtelenebb Bánhidát venni a csata helyéül. Mert ennek vidéke az Ennstől már 330 kilométerre fekszik. Egy 100,000 főt meghaladó seregnél pedig itt ilyenről van szó még a modern menet- és élelmezési intézkedések, és a mai kitűnő utak mellett sem számíthatunk többet napi tíz kilométer menetteljesítésnél, a mi Pozsonyig 20 napi, Bánhidáig 33 napi menet. A bajor sereg tehát még a legkedvezőbb viszonyok közt sem érkezhetett julius 6-ika előtt Pozsonyba és 20-ika előtt Bánhidához. Biztosabb alapon nyugszik tehát az augusztus 8-—-12-iki meghatározás, mely már P yra is, Bánhidára is k hatik. A hely meghatározása jóval nehezebb. Mert a helyet e források, Aventinust kivéve, a ki Pozsonyt említi, meg sem jelölik, s belőlük csak annyit tudunk, hogy a csata a <«Keleten» volt. Diimler, magyar-gyűl a derék, igazságszeretetéről hires abensfanatikus ő, nagy dühvel támad neki ~ bergi bajornak: Aventinus Jánosnak, s bár a forrásokat, melyeket Aventinus használt, mind nem ismeri, olyfére megtiszteltetésben Riesler után most már azok az újabb magyar írók is, a kik Dümlerék hivei, elvetik © Aventinus előadását. Pauler Gyula még tovább megy, s midén Dümlerék nyomán Aventinust — bar — fel — mint megbizhatatlant, el nem fogadja, ugyanakkor, egy lélekzetre, merész fordulattal a csata szinhelyét Bánhidára teszi át. Mert Kézai krónikájában egy Bánhida (mely helység különben Kézai szerint közel — van a Rákos vizéhez), a Képes Krónikában pedig egy Tata melletti ütközetről olvasunk, melyben a magyarok Szvatoplukot legyőzték és országát elfoglalták volna; Igaz, teszi hozzá Pauler, hogy ez az elbe~ szélés semmi esetre sem tekinthető történeti valóságnak, de azt lehet belőle következtetni, hogy valami nagy, fontos csatának" emléke rejlik benne s ez tán a bajorokom
