Page 125 [125]
EMZETBIZTOSÍTÓ HAD¬
JÁRATOK. Uj hazájokban való
megtelepedésők után a magya¬
lással jártak a normannok, arabok és flá¬
wok egykorú becsapásai Európa. különbő.
orszá a né i Morvaországba és
rok kezdetk kott régi
folytatták, sdtraikkal, barmaikkal ide s
da vandorolvan, vadászva az erdők ren¬
életmódjuk viszont; de rablással jártak a hadjáratok
mind és mindenütt, egész a XVII-ik száza¬
dig. Mennyivel inkább tehát hét-nyolcz év¬
"getegeiben és halászva a Tisza és Duna századdal előbb, De sőt e rablás, vagy
haldús vizeiben. A honfoglalás harczai :
azonban ébren tartották a nemzet leg¬
sajátabb tulajdonságát: a harczkedvet, s
időn az ország határain belül az ellent¬
helyesebben zsákmányolás még inkább ment¬
hető volna ha ugyan mentegetésre szo¬
rúlna — a magyaroknál, mint a későbbi
időkben Európa minden népénél, Mert a
állás meg volt törve, kifelé néztek, hogy magyarok megélhetése az új hazában, miután"
fegyvereiknek foglalkozást szerezzenek. Alig
hogy az új hazát elfoglalják, máris meg¬
földműveléssel kezdetben még nem foglal¬
koztak, elegendőképen biztosítva nem volt,
—. kezdik tehát becsapdsaikat a szomszéd or¬
szágokba; majd minden évben fölkerekedik
s csak természetes, hogy a mit salt, gyer¬
r nem
"egy-egy kisebb vagy nagyobb csapat, vagy találtak, a szomszédos gazdag, mindenben
al Saad Gok ema
seregtest, és a törzsfők, vagy
megsze¬
rezni, s miután e hadjáratoknál területet
nem foglaltak, a zsákmány volt a harcz, a
vezérek alatt lóra kapván, útnak indul
—. Megszokott és közönséges dolog, még
— pedig nemcsak a külföldi, de sőt kivdlt¬
; győzelem természetes díja
| kepen hazai íróinknál, e külföldi kalando¬
Hangsulyozzuk azonban, hogy e külföldi.
— zásokat erabló hadjáratoknaks nevezni. hadjáratok Árpád tervében és kezében azzal
ef
| Nézetünk szerint teljesen helytelenül. Meg¬
"" győződésünk, hogy e külföldi hadjáratok.
= féczélja, legalább Árpád alatt s részben
a főczéllal birtak, hogy a körüllevő ellen¬
séges országokat és népeket, de főként a
német császárságot, a magyar név és fegy¬
még Zsolt alatt ís, épen nem a rablás volt, j verek félelmes hírének keltése és terjesztése
-hanem egyrészt, hogy magok“és a szomszéd
"! népek között — ázsiai minta szerint — puszta
által, a még meg nem állapodott, meg nem
honosodott, magyar nemzet megtámadá¬
és lakatlan határövet létesítsenek, másrészt sától Miászátarisák Jnlssip a maguarek ezt
pedig, hogy a magyar nevet s a magyar a védekezé: uty Fe
fegyvereket az idegenek előtt félelmessé te¬
p gyű s így (cae a nemzetet s az uj
dé, cz a megyerek alam, korába
vázolt hadviselési
módíából ter
vetkezik. =
Ha a czél csupán rablás lett volna, e had- Hogy később e hadjáratok gyakran egy
. járatok nem 10. 20,000, sőt néha 50--100,000 szerű rabló és zsákmányoló vállalatokká
|, főnyi seregekkel s nem oly tervszerűséggel
— = hajtattak volna végre, mint a hogy valóság¬
gal történt. Kétségtelennek tartjuk ugyanis,
hogy e hadjáratokat mindenkor Árpád feje¬
"delem tudtával indították meg, s előre meg¬
állapított terv szerint hajtották végre. Az
— első, a 899-ik évi olaszországi hadjárat
"talán csak kisérlet akart lenni; de az ez¬
után folytatott hadjáratok, részben táma¬
fajúltak, melyeket SES törzs- vagy nem
| ikre hajto!
ég-fok saját k
tak végre, az bizonyos, úgy, hogy a későbbi
időkből nemzeti vállalatoknak nyilván csak
a nagyobb (neers tekinthetők.
e helyen
Nem E
nak a küzdelmeknek részletezésébe, melyek
a honfoglalást követő mintegy 70 éven af
folytak s azokból csupán a fémozzanatokat
emelhetjük ki.
Az Árpád fejedelem alatt lefolyt ha
ezokból a 900-ik évi bajor, a 9o1-ik évi
ellenében, mely — ha összetart — egyedül
is képes lehetett volna arra, hogy a magya¬
rokat a hunnok és avarok sorsára juttassa,
karinthiai, a 902- 906-ik évi morva, bajor:
és szász hadjáratokat bár ez utóbbiak"
Hogy a harcz egyszersmind rablással is
természetes. Hiszen k rab¬
a nagy-morva birodalom végleges megdönz