Stranica 119 [119]
OCR
ször vereséget szenvedtek, s bár a besenyők " megtámadására őket maga a császár is biztatta, erre, mint erejüket meghaladó vál— Jalatra, rá vehetők nem voltak. Ellenben a Dunamenti terület megszerzésére Árpád a _ nemzet erejét elégségesnek ítélte s így erre vállalkozott is, Hogy a vállalkozást megérthessük, révid pillantást kell vetnünk a mai Magyarország akkori állapotára. A Kárpátoktól délre és nyugatra terült el az a szép ország, mely hajdan Attila . világbírodalmának központja volt, s melyet a magyarok már a 862-iki, 892. és 894-ik . évi hadjárataikból, valamint portyázó kalandjaikból is jól ismertek. Észak és kelet felől magas, erdőkkel bovított, járhatatlan hegységektől körülvéve, egy zárt, földrajzilag egységes területet alkotott, melytől a besenyők, kozárok és a 4 többi harczias, nomád népek messze ke letre maradtak, elválasztva a hegységen — . kívül a közbe ékelt szlávok által is, (Maga az új haza nem volt egy erős, egységes, tehát ellentállásra képes nép lakóhelye, hanem kisebb, ellentállás tekintetében alíg számbavehető törzsek ája, melyektől az országot elhódítani mesa égy könnyebb feladatnak igérkezett, mint a besenyőkkel megbirkózni. Az avar birodalom feloszlása után ugyan is a mai magyar földön nagyobb, államot képező h talom nem létezett. Voltak ugyan birodalmak nyugaton és délkeleten, melyek a mai Magyarország legnagyobb részét birtokaik közé számították, de e birodalmak úlypontja az országon kívül esett, Az első és legközelebbi ezek közt a Szvatopluk által alapított Nagymorva-birodalom volt, mely"-nek központja bár a Morva folyó vidéke délfelé a Dunáig, kelet felé a Garamig terjedtek. Igényeket emelt ugyan Szvatopluk Pannonia ala, de a melynek határai némely részeire is, de ezek ismét más nyugoti hatalom: a frank-germán császárság fenhatósága alá tartoztak. Harmadik birodalom az Al-Duna jobb partján és a Balkán vidékén kiterjedő Bolgárország volt, mely a Duna és Tisza, valamint a Maros . és Duna közét lakó bolgár népesség fölött is némi fenhatóságot gyakorolt. Mindhárom birodalomra nézve tehát a magyarországi részek külső birtokok valának, melyek az. anyaországgal csak lazán függtek össze, s melyek megtámadtatás esetén önerejükre: voltak utalva. Az ország többi részét na. gyobbára szláv eredetű, továbbá avar é: gepida törzsek lakták, melyek egymássa semmi közösségben nem állottak. Az ország ez állapotához járult az körülmény, hogy a honfoglalás időpontj ravasz, hatalmas Szvatopluk már meghalt, s fiai, kik közt birodalmát megosztá, egymás közt viszálykodtak; továbbá, hogy Árpád a frank-germán, vagy ban az erő: német-római császársággal a morvák ellen, a kelet-római császársággal a bolgárok ellen már szövetséget kötött; végül, hogy a bol-— gárokat a 894, évi hadjáratban, bár akkor" a nemzet haderejének csak egyrésze ki dott, legyőzte s így ezeket magára nézv félelmes ellenségnek nem tekinthette. Teljesen indokoltnak vehetjük tehát Árpádnak — azt az elhatározását, hogy a kárpátalji terii letet megtámadván, meghódítja, s nemzet nek ott új, állandó hazát alapít, A verecz- , kei szoroson áthatolva, Árpád fejedelem, vezérei és népei a 895. év végén szállottak le a felső-tiszai síkságra, hogy maguknak fegyeres kézzel új hazát szerezzenek. Árpád vezér ez időben közel 50 éves lehetett; eszes, vitéz, hadvezéri és uralkodói tulajdonságokkal bőségesen felruházott férfiú, kit maga © a gondviselés látszott e válságos időben a " mint hajdan Mózest magyarok élére rendelni, Mert bizonyos, hogy a magyart jeles katonai erényei sem juttatták volna állandó hazához, ha nem oly férfiú áll a hadak élén, mint Árpád vezér, a ki a hazájából már kétszer kitizott magyarságot erős kézzel összetartotta, a ki a törzs- és a nemzetségfők fölött, daczára a széthuzó szokott és önkormányzathoz törzsszervezetnek, tekintélyénél fogva ural hodni birt, s a ki, úgy látszik, harczaiban maga irdnt az egész népben feltétlen zalmat és engedelmességet tudott kelteni. A Honfoglalás sikere. állandósága; az ő A honfoglaló hadjárat lefolyása, a leszállás után, Anonymus szerint, következőleg ment végbe: i
