Oldal 118 [118]
ül ul a
Midőn az ős-hazából kiindultak, még ere.
—— színűtlenség, sem lehetetlenség nincs. jök teljében valának; Lebédiából ftávozvi
A kievi oroszok, Anonymus szerint, or¬
záguk elfoglalásától tartva, a Kiev körül, ÚT
már megoszoltak s kényszer hatása alatt
;
cselekszenek. Közéjük és a kozárok közé
Dnjeper partjain táborozó magyarokat ugyanis a vad besenyők ékelődtek, a kiknek
9 nagy erejét legyőzni nem remélhetvén, taná¬
csosabbnak látták önként tovább vonulni.
— megtámadták, A harez azonban a magya¬
-rok javára diilvén el, az oroszok Kiev falai
-közé menekültek. A magyarok most körül- Szintén a besenyők azok, a kik nekik a
ke Retell Teper
Etelközben való tar
teszik; s ha a mészárlás, melyet a besenyők
a bolgár háború után a magyarok kő;
) Etelközben véghez vittek, nem is volt oly;
nagy, mint Konstantin mondja, a magya¬
rok ereje bizonyára mégis megfogyott, E ki
rülmény távozásukat Etelközből, a hatal
besenyők szomszédságából, kivánatossá tette.
zárták Kievet, Hogy azt ostromolták volna —
int Anonymus mondja — abban semmi
"valószínűség nincs. A magyar lovas nép
" volt, mely eredményekre csak nyilt csatá- (f
ban számíthatott, de nem a várvívásban,.
-Sokkal valószínűbb, hogy úgy mint a bol¬
‘gar háborúban Szilisztriánál, itt is csak a
"város körülzárására és megfigyelésére szo¬
ritkoztak, míg csapataik egy részét zsák- Ily módon minden lépéssel, a mit tovább
mányszerzés czéljából szerte kalandozni ) nyugot felé tettek, arányosan növekedtek az
a. küldték, az oroszokat ez által vélvén meg- akadályok hátuk mögött, melyek az ős.
"hódolásra kényszeríteni, haza felé való visszatérést, még ha szán¬
dékukban ís lett volna, lehetetlenné tették.
A nagy fejedelemnek tehát már a határ
- A kievieken vett győzelem után Arpad |
hadai további akadályok nélkül értek a ,
Kárpátokon át vezető vereczkei szoroshoz, átlépése előtt tisztában kellett lennie azzal
az új haza kapujához. a mit a későbbi idők nagy költője, a cSzó¬
Uj haza! Az érzelmek mily vihara vonul¬
"hatott át a fejedelem szívén, midőn hosszas
zats első versszakában oly találón mondott:
A nagy világon, e kívül, nincsen számodra"
"költözködés után végre czél előtt állott! Ha (/ hely, áldjon vagy verjen sors keze, itt élned,
átlépik annak határait, sorsukat örök időkre
is megmásíthatatlanul összekötik azzal, Lebé:
halnod kell», Köröskörül idegen, nagy részt
ellenséges országokkal és népekkel" körű
diában, de még Etelközben is, némi rész- véve, minden rokonság, minden támogatás
_ben rokon népek közt éltek; a nagy síksá- d nélkül, a magyar valóban csak saját ere¬
on még nem is voltak oly távol az Ural
s Volga menti őshazához, hol testvéreik
“egy része visszamaradt. Onnét, ha boldo¬
ulásukat meg nem találják, még mindég (
visszatérhettek az őshazába, testvéreik közé.
jére volt utalva s a jövőre nézve kilátások:
kal csak akkor bírhatott, ha nép és feje¬
delme biztak erejitkben.
Hogy bíztak, igazolja az a kériilméni
hogy ime a határ előtt állottak, Etelközből
De innét, a Kárpátok által szegélyzett új / egy nemzeti szerencsétlenség után távozva;
hazából, visszatérésre többé gondolniok sem
bekövetkező tetteik nem züllött, menekül
ehetett. A nagy távolságon kívül főleg az
ellenséges népek nagy tömege választotta
el őket az őshazától, honnét támogatást,
egélyt többé nem remélhettek. Ha győz¬
nek és helyüket az idegen népek közt meg¬
"állhatják: megtarthatják az új földet, mely
nekik és maradékaiknak beláthatatlan időkre
otthont nyújt; ha legyőzetnek, sorsuk azo¬
nos lesz az őket megelőzött rokon népeké¬
vel, a hunokéval és avarokéval, a kik a
erejében megtört, hanem nagyszabású vál:
lalatba fogó népet mutatnak.
A besenyők támadása után Árpádnak
vagy egész erejével a besenyők ellen kellett
fordulni, s azok leverése útján magának és
népének Etelközben biztossdgot szerezni;
vagy pedig elhagyni Etelkézt, s felkeresnf:
a már régóta ismert, sőt kiszemelt új hazát
s ott telepedni le. Nyilvánvaló, hogy az
első feladatra Árpád nem tartotta népének
rövid ideig tartó uralom után szétszóratván, erejét elégségesnek. Jól ismerték a magy
~¢ területen nemcsak uralmukat, hanem jó- rok a besenyők erejét, mert hisz Kon¬
ormán nevüket is elvesztették. stantin szerint
velők szemben már több¬