Page 116 [116]
képet ayia világító szévétnek gyanánt
lobogott előttünk Leó és részben Konstantin
császár hiteles tudósítása; de midőn most
magára a honfoglalás történeti tényére té¬
" rünk át, e szövétnekünk kialszik és az ese¬
ményeket csak a monda homályában, a
krónikák derengő világa mellett láthatjuk.
Még pár évtizeddel ezelőtt meglehetősen
ká bíztunk e krónikáink előadásában, Hiszen
a mit elbeszéltek — eltekintve némely nyil¬
vánvaló túlzástól,
szójátéktól stb.
időrendi lehetetlenségtől,
valószínűnek, őseink jel¬
lemének megfelelőnek látszott. Végre íróik
mégis csak 6.700 évvel közelebb voltak
a honfoglalás idejéhez, mint mi. Ámde a
mióta az idegen, főleg német tudósok, a
magyargyűlölettől égő Dümlerek és társaik,
nekirontottak a magyar történelmi kútforrá¬
soknak, azóta a magyar történész is szinte
kötelességének tartotta e magyar kútfőket
ócsárolni.
Ezeknél a támadásoknál mindenkor a
külföldi, részben régi, részben újabban fel¬
fedezett kútfőkre támaszkodtak, a melyek
" természetesen mind ígazak és hitelesek;
§ csak a magyar krónikások ostoba fecsegők,
lelkiismeretlen hamisítók; de sőt még az
idegen kútfők is ezen szánandó sorsra jut¬
nak mint pl. Aventinus ha a ma¬
2 gyarokról kedvezdleg merészelnek írni. De
a mig így a magyar kútfők hitelét leront¬
diak
jak, előadásuk igazságát talán
annak így kellett volna történni, ép ezért
Anonymus csak feltette! hogy az valóság¬
gal úgy is ment végbe,
nem egyéb, mint fictios. Ily okoskodással
minden igaz bankóról, mert rajzban, nyo¬
másban, színben, papírban tökéletes, fel kell
tennünk, hogy hamis !
A honfoglalás menetét ez idő szerint, más
adatok alapján, mint a miket Anonymus
krónikája nyújt, katonailag újra megalkotni
E mű
sok fogyatékossága, hibája van, a szorosan
és előadni nem lehet.
vett történelmi tényeken kívül a hagyomá¬
nyos mondák egynémelyikét is tárgyalja,
előadását játékos hely- és névmagyaráza¬
tokkal czifrázza, a magyarokhoz a költöz¬
kő
időrendjében. is hibázik, mégsem vagyunk
és alatt kunokat csatlakoztat stb. s néha
jogosítva megvetéssel beszélni.
Tekintsünk
d Ana i
mondai részétől s egyéb czifrasdgaitél, ve¬
gyiik csupán a honfoglalásnak általa adott
képét, tanulmányozzuk előadását a térkép¬
minden tekintetben mesteri, az igazság min¬
den valószínűségével bíró képét nyerjük,
mely a krónikásnak becsületére válik,
Etelköz feldúlása után Árpád fejedelem
tén fölfelé vezette, majd innét Kiev magas¬
ságában nyugot felé fordulván,
ter és Sztríj folyók mentén fölfelé haladva,
a vereczkei szoroshoz ért.
a Denesz¬
Az ebbe az útba eső kievi hadjáratról
kivül Nesztor is említést tesz,
mást állítanak helyökbe? Megmagyarázzák
Staldn, hogy ha a dolog nem úgy volt, a
hogy a krónikákban van, miként volt más¬
kép? Kideritik talán az igazságot? Dehogy!
Azt már nem tudják ; mert ez ezer esztendő
után kissé bajos is lenne.
Mi sem jellemzőbb ez irányra, minthogy
midőn mi egynéhányan kimutatni igyekez¬
tünk, hogy Anonymus előadása a honfog¬
lalás menetéről katonai, földrajzi stb. szem¬
pontból oly természetes, hogy az józanul
akkor egy
előkelő, világos fejű történészünk, kinek e
máskép nem is történhetett,
korszak történetírása igen sokat köszön,
tudósítást nem
de ez utóbbi a részletek fel
járatot nem tekinti megtörténtnek, Mi a
magunk részéről nem tarthatjuk valószínű¬
nek, hogy Árpádnak Ertelközből a Kárpá¬
den akadály nélkül ment végbe, s a kievi
eseményeket már csak azért sem tartjuk
valószínűtlennek, mert Árpádnak, kit a
vándorlás,
nagyszabású hadműveletei után kitűnő had¬
vezérnek kell tartanunk, mielőtt nyugot
felé tovább nyomult volna, hátát akár békés
úton, akár Mek árán biztosítania kellett.
kijelenti, hogy: emert a ez a
módja természetes és józanul feltehető, hogy
A a ány után azt állítja,
hogy e c biztesítés Kievnél harcz útján, Halics