Oldal 113 [113]
Sása, a foglyok ejtése, a zsákmányolás és
végiil : az dldomas. Az üldözésnél a ma¬
8 " gyarok erős fegyelmezettsége élesen elűt az
—-e korabeli európai népekétől. Leó császár
így oktatja saját vezéreit: «Ha elleneiket
vonal arczban, a tartalék oldalról és hátba
Ha
§ támadta meg az ellenséget, mely e kettős
támadásnak csak ritkán birt ellent állani
«Ha mégis megesik, hogy az ütközetet el
vesztik, akkor — így inti Bölcs Leó vezé- "
ák, (a magyarok) mire sem reit nem kell mohón utánuk nyomulni
— ügyelve, kíméletlenül nyomulnak utánuk,
a nem gondolva másra, mint az iildézésre,
sem őket gondtalanul üldözni, mert ezek;
: első csatában meggyézetve, mas népek mód¬
s nem érik be, mint a rómaiak és más
2 (európai) nemzetek, a kellő üldözéssel (me
-, lyet nyomban a zsákmányolás követ), ha
— nem mindaddig nyomulnak, mig az ellen¬
jára nem hagynak fel a harezezal, hanem"
míg csak erősen le nem veretnek, sokképen
igyekeznek ellenségeiket megejteni, s
Magában a harczban a magyarok
7 séget teljesen szét nem verik, erre nézve mint azt a legellenségesebb indulatú tudó¬
minden módot felhasználván,. sítók is beismerik — batrak, vitézek és ki¬
tartók, vállalataikban ügyesek, általában
simán; az ellenséget sem az előcsapatok f pedíg rendkívül fegyelmezettek valának, mi
" rajalakban végrehajtott támadása, sem af győzelmeiket sikeressé, a kivivott előnyöket
tartósakká fette. e
A vezetést.
látás, az előre való gondoskodás jellemzé,
_nyilzapor nem ingatta meg, s az a ma.
gyarok főtámadását nyugodtan várta be. a vezérletet a bölcs előre¬
"Ily esetekben gyakori cselük volt a magya.
:toknak, hogy az egész harczvonal (vagy
eNépes és szabad az a nemzet — mondja
“az összes lovasok hátra fordulásával, vagy / Bölcs Leó — s minden kényelem és élve¬
"a nemzetség-csoportok átkanyarodása által) zet fölött arra törekvő, hogy ellenségei iránt
hírtelen visszafordult, s folytonos visszafelé magát vitézül viselje. E mellett vezéreik
hi nagyon óvatosak és tervéket titokban tar~
tók. A kedvező alkalmakat kilesik és ellen:
nyilazás közben, menekülni látszott. E csel
-ritkán tévesztette el hatását. Az ellenség,
"abban a hitben, hogy a magyarok a szi- ségeiket nem annyira kézzel s erővel, mint
57 lárd ellentállás láttára támadó szándékuk- csellel, meglepetéssel és a szükségletek el¬
(9 kal felhagytak és menekülnek, üldözésre
7 indult, miközben az eddig szilárd hadrend
zárásával igyekeznek legyőzni. Az ellenség
viszonyainak — s nyilván a terepnek is
kikémlelésére járőröket küldenek ki, néha
_ természetszertileg megbomlott, s az üldözők
" rendetlen csoportokban nyomultak a ma- [dd
7 gyarok után, A magyarok csak erre vár- en
tak. Egy kellő pillanatban adott kiirtjelre fi
kisebb seregeket is.
sSánczokba nem szállanak, mint a ri
maiak, hanem a csata napjáig törzsek
nemzetségek szerint el vannak széledve;
az egész harczvonal ismét arczot fordított
lovaikat télen-nyáron legeltetve. De ha ve¬
szély közeleg, vagy ha a sereg maga tk
madásra készül, a kürt riadó hangja még
a legnagyobb távolságról is gyorsan összez
az ellenség felé s szilárd, tömör, zárkózott
alakban rohant rá vissza, míg ugyanakkor
| a rejtve felállított tartalék a rendetlenül [4
qh il ellenség oldalába és hátába tört, s E
‘a csatát a magyarok javára eldöntötte, gyűjti őket. Különben pedig a sereg köi
A harmadik mód végre az volt, hogy a
— magyarok, mintha a felállítással megelé¬
előörsöket állítanak föl, nagyobb távolságra;
de egymáshoz közel, hogy könnyen meg
(alana
gedve nem volnának, harezvonalukkal ol- ne lep felf
táborozó ellenségre titokban fölösleges ere¬
jüket kiküldik, hogy azt meglepjék, meg-/
semmisítsék ; ugyanilyen erőket tartanak.
dalt vagy hátra vonúltak s e mozdulatok¬
© kal az ellenséget maguk után csalták, azon
s. hely közelébe, a hol tartalékuk elrejtve volt,
készen nyomott hadaik segélyére. »
sLeginkább szeretik a távolból való csa~
tázást, az ellenség cselbe ejtését és bekeri¬
tését, a szinlelt hátrálásokat és visszafor¬
Ekkor az ellenség felé fordulva, a támadást
. a szokott módon végrehajtották. A tartalék ez
"a főharczvonal már az ellenség vonaláig
"ért ; a következő perczben aztán a főharcz¬