Oldal 110 [110]
OCR
oltalmazta s a honfoglalás sikerének is > kétségtelenül jelentékeny tényezője vala. Alapja e szervezetnek, hogy modern ki x yee fejezéssel éljünk, az általános védkétele7. zettség volt, a mennyiben hadba sz6litás esetén a család minden fegyverfog- = a nemzetségfő zászlaja alá sorakozni volt köteles. A nemzetségek harczosai ezután a törzsfőnök, a vajda, vagy vezér által kijelölt helyen gyülekeztek, s ennek zászlója alatt egy-egy hadosztályt képezve, indultak a harczba. EL hed dok leszámítása után, mintegy 3000 4000 létszáma, a lovasra tehető, Oly erő ez, mely egy ügyes parancsnok által még könnyen és biztosan vezethető; minélfogva csatákban, vagy na ték a szervezetszerű A magyar törzsek e hadosztalyaibél, melyek, hogy úgy mondjuk, a csatalovasságot alkották, alakították a harczvonala4 kat és tartalékokat; de ugyanebből vették a mindenkor és pedig igen sűrűn alkalmazott járőröket és portyázó különítménye megzavarása nélkül, a családok, illetőleg rendelték ki. Ellenben a harcz bevezeté hódolt vagy önként csatlakozott idegen népek harczosait alkalmazták. Az a körülmény, hogy a magyarok a hadban családok, nemzetségek és törzsek szerint szervezkedtek, s ezek mindegyike a család, nemzetség, illetőleg törzs mindenkori fejének parancsnoksága alatt állott, a fegyelem fentartását nagy mértékben megkönnyítette. ZA Hiszen a parancsnok egyszersmind atya, rzsfő is volt, kihez a harczosok vérségi kötelék által fűzve, az nemzetség-, illetőleg irántuk való szeretetben és tiszteletben felnevelve, megszokva ahhoz, hogy azokat a vitézségben példaképnek tekintsék, kicsi koruktól kezdve tőle nyerve oktatást és buzdítást, tőle várva és remélve az elismerést, a r 4 kellett, hogy viseltessenek, a mi pedig a föltétlen engedelmességnek és szigorú, katonai zonyára sokkal hathatósabb eszköz ez, mint a Bölcs Leó által említett súlyos büntetések, melyeket a vezérek kétségkívül inkább csak az idegen népekből álló harezosok ellen 7 alkalmaztak. A felszerelés és fegyverzet az akkori ¥ keleti harczias nomád népekével, a bolgá- / rokéval, kozdrokéva! és bessenyőkével volt egyenlő, a kik hasonlóképen erős, hatalmas népek valának. : Első helyen áll természetesen a ló, A magyarok nagyszámú lóval rendelkeztek. Mert hiszen a ló náluk nemcsak kitünö harczeszköz, de egyszersmind fentartásuk egyik főfeltétele volt; húsát etiék, fejét részint nyersen, részint erjesztve itták ; bőréből ruhát, csizmát, sz6rébél kötelet, fonalat, idegeiből ijjaik hurját stb. készítették. Lovaik kis termetűek, de igen gyorsak, tanulékonyak, és Leó császár szerint rendkívül kitartók valának. A magyar élete nagyobb részét a ló hátán töltötte, minélfogva attól soha meg nem vált; még éjjel is közelében tartotta, kikötve vagy kipányvázva. Csak természetes ezért, hogy minden magyar harczos kitűnő lovas volt, mert hiszen kora ifjúságától fogva a lovaglás, a lovon való testgyakorlatok, képezték legfőbb foglalko- ? zását, míg a fegyverek kezelésének megtanulása és begyakorlása csak később, ereje gyarapodásával következett, Fegyvereik közt legkiválóbb volt a nyíl, melyet lóhátról is, a legsebesebb vágtatás közben, rendkívüli ügyességgel kezeltek, akár “* egyenkint véve czélba elleneiket, vagy el- 33, árasztva őket a nyilak záporával, akár neki- 7 rontva az ellenségnek, akár pedig tettetett. futással hátat fordítva neki, A saját készi- 71 tette nyilakból puzdrájában minden lovas e ötven darabot hordott; de a szekereken ezen- ey, kívül nagy tartalék-készlet is volt. A nyil ! után következett a fokos, a csákány; az 76 egyenes, egyélű, vége felé kissé görbülő ez kard; a buzogány (bár ez inkább hatalmi <> jelvény volt); a gerely (lándsa); végül védő / A} fegyveriil a vért (mellvas) és a sisak. Lovaikat elől szintén vassal vagy bőrrel vérteztek, sh NG A pajzs mint általános védő fegyver nem? mód szerepelt, mert ez az ijj kezelését megnehe- 77 4
