OCR
mA fiait újból egyesítette, a nemzetet újból 35. nagygyá, hatalmassá tette, A szerencsétlen"séggel arányban növekedett ereje, vitézsége, “honszeretete, s a magyar nemcsak önmagat tartotta fenn, hanem évszázadokon dt ig, védőbástyája is lön Európának, a (7 ék a Fin) Tr é é k, a E hosszú évezred alatt a magyar nemzet sokszor átalakult. De ha a honszerző Árpád évfordulóján ismét k ez évezred közénk szállana, nemzete sorsán most sem kellene kételkednie, Az erények és faji tulajdonságok, melyekre akkor a jövőbe vetett reményét építette, ma is élnek a magyarYban; még pedig megerősödve a keresztény “vhit által. Az erő és vitézség, a honszeretet " és a törvényes fejedelem iránti hűség, a szabadságszeretet és jogtisztelet, az önmaa; gába és jövőjébe vetett bizalom, a magyar a nemzetnek ma is kiemelkedő fényes tulaj2 donságai, qi E fényes tulajdonságok vagy erények közül a katonai szempontból első sorbanfi figyelembe jövő erő és vitézség, a magafi " eredeti, hogy úgy mondjam nyers alakjá ban ugyan most, az idők változtával, csekélyebb jelent. égii, de megvannak a ma-§ gyarban ma ís; s hozzá oly tulajdonságok csatlakoztak, mint élénk vállalkozó szellem gyorsaság az elhatározásban és cselekvés. ben, felelősségtől soha vissza nem riadó bátorság, ritka önfeláldozó képesség, a haza és a király igaz ügye íránt való lobogó, lelkesedés stb. , melyek a magyart ma is, ép úgy mint ezer év előtti őseit, a világ leg kiválóbb harczosai közé emelik, s a nemzet önbizalmát, jövőjébe vetett szilárd hitét ígazolják. Egyébiránt ezer év előtti Gseink sem támaszkodtak egyedül és kizárólag a nyers | 2 erőre és vítézségre, mert hiszen hadjárataiknál, csatáiknál a katonai szervezésnek, valamint az eszélyes, ügyes vezetésnek, a felszerelésnek és felfegyverzésnek, végre pedig a lovaglásban és fegyverkezelésben . való kiváló ügyességüknek is nagy szerepe sja volt. Mielőtt tehát Árpádot és hadait honfogaló hadjáratukban követnők, lássuk előbb — magát e sereget, annak tulajdonságait és vezérletét. MAGYAR HADMUVESZET ÁRPÁD KORÁBAN. A költözködő magyarok számát régi króni dink közönségesen kétszázezer fegyveresre, vagy a száznyolcz nemzetség után, melyek mindegyike állítólag kétezer harczost számlált, kétszáztizenhatezerre teszik. Jbn Roszteh a hadba vonuló magyarok számat huszezer lovasban állapítja meg. Miután pedig kétségtelen — hiszen Etelköz védelme ís mutatja — hogy e kivonuló erőn kívül legalább annyi maradt a szállásokon vissza, s ha minden öt lélekre számitunk — ez nomád népeknél rendes — egy harczost, úgy a honfoglalásra megkétszázezer kikerülni. Ez sokkal valószínűbb is, mint a krónikák túlzott számai, melyek nyomán a beköltöző magyarok száma az egy milliót meghaladná, a mi pa nomad agp mar csak az Aye di brsé miatt is, alig képzelhető. Másrészt azonban kétségtelen, hogy a magyarok hadserege a költözködés és a honfoglalás alatt, de főleg az után, az önként csatlakozó, önként meghódolt és megnyen szaporodott s bizonyára nagy számot ért el; a mint hogy a későbbi külföldi hadjáratoknál a magyar sereg ereje néha állítólag a százezer főt is meghaladta, A költözködő magyarok fentebb, azt híközelítől. I szem helyesen zott, számerejébe ter dónak tartom a magyarok hét törzsén kívül a Lebédiában már csatlakozott kabarnak nevezett vegyes, nyolczadik törzset, mely Árpád főserege előtt járt, s így az új hazába is valószínűleg elsőnek tette be lábát. gák, kiknek száma bizonyára szintén jelentékeny volt, A magyarok hadi szervezete azonos volt a nemzet politikai szervezetével, békében és háborúban egyenlően fennállott, ez a seregnek oly szilárdságot, oly összetartást kölcsönözött, magát a nemzetet peczok között is minden veszedelemtől meg
Szerkezeti
Custom
Image Metadata
- Kép szélessége
- 1280 px
- Kép magassága
- 1896 px
- Képfelbontás
- 300 px/inch
- Kép eredeti mérete
- 818.82 KB
- Permalinkből jpg
- vis_000001/0108.jpg
- Permalinkből OCR
- vis_000001/0108.ocr