Stranica 84 [84]
OCR
fib kanyarúlatától a magyart délnyugati vidékére, a kaukázusi őshazába, Szerintok lakóhelyén nem érhette oly kézvetetlentil a magyart, mint a Kaspi-tó mellékén. De a perzsa hatást abból is kimagyarázhatni, hogy Baskiridbél kivándorolva, a magyarok szövetkeztek és hosszasan együtt éltek a kozárokkal, a kik birodalmuk délkeleti részén oly időben tanultak el sok dolgot a perzsáktól, a mikor ezeknek politikai önállóságát az arab hódítás még nem rontotta meg. Az új időkben is mennyi franczia szokás honosodott meg nálunk a nélkül, hogy valaha a francziák szomszédsászerint az ő idejében, a X. század közepén nak (magyaroknak) egy népe, emelyet a mai hazájukban letelepedett magyarok szemmel tartanak és gyakran választ ís nyernek tőlük. Ezek a magyarok azonban kiknek Bálint Gábor nemcsak maradékait, hanem őseit is az adighe-kabardok közt keresi — főképen a második európai hazából: Lebédiából visszavándorlók lehettek. Mert a költő valóban jól jellemezte népünket, hogy enézz nyugatra magyar, nézz vissza keletres, Minden vándorlásában volt bizonyos kettéágazás, bifurcatio, Vandorlásainak iránya egészben véve Keletről következetesen Nyugat felé tart; de azokkal a kitérésekkel, a miket, a különben könnyű terepen, a rokon népekkel való összeütközések, szdvetkezések és az ezekkel járó ideiglenes szállások tettek sziikségesekke, Baskíriából a népesség és a háziállatok hozzávetése szerint mintegy 50. 55.000-en) indúltak ki, Vándorlásuk iránya azért lehetett a Volgáig nyugati, mert az Emba és Jajk között tanyázó szomszédos besenyők szintén megkezdték előnyomulásukat a Volga felé és délen majdnem párhuzamosan haladtak velők, Ez a kimozdulás 830—835 közt történhetett, mikor a kozárok is érezték annak a szükségét, hogy a Don tövét Szárkel vára építésével védelmezzék a be A mai Orenburg vidékéről a volgai hegyhát (Obscsei Szyrt) tövében Kamysin táján érhették el a Volgát, a melyen — hagyományok szerint — témlén, de talán inkább a jégen keltek át, mint 1241—42-ben a mongolok a magyarországi Dunán. Onnan délnyugatnak tartva, a Donon át Voronezs környékén értek új hazájokba: Lebédidba. nagyok az eltérések, Pl. a Névtelen Jegyző nem is tud Lebédiáról s Etelközről. Baskiriából a Bjelája forrásvidékeiről a Kama jobb és a Volga bal partján Nisnij-Novgorodnak, onnan a Kljaszma mentén Susdalnak és Mofkvanak vezeti őket; majd délnyugatra fordúl velők Kievnek; kitériti őket északnyugatra VIadimírnek s onnan Holicson és a Vereczkei-hágón át hozza mai hazájukba. Groth Jakobovics orosz tudós részben kedvez ennek a felfogásnak, mert Jugriából (az Obi mentén, Ázsiában) a magyarokat a Kámán és Volgán az Okához és azon fölfelé a Don felső része irányában, vagyis a kozárokhoz vezető és jól ismert kereskedelmi úton kalauzolja Lebédiába, Danilevfkij ezt az utat lehetetlennek tartotta, Baskíriából, szerinte, úgy mentek Lebédiába, hogy a szamarai kormányzóságon a kozárok engedelmével áteveztek a Volgán valahol Szaratovnál, azután átCsoper és Medvedina a Donba ömlik, s sakkor már Lebédiában voltak. Lebédia, Európában a magyarok második hazája, magában foglalta a későbbi doni kozákok földjének déli részét, a mai jekaterinoglávi helytartóságnak a Dnjeper bal partján fekvő területét, Kharkovot, Poltavát s talán a voronezsi és a kurfki kormányzóság némely vidékét, Konstantin császár szerint Lebéd vajdáról nevezték volna el. sAbban az időben — úgymond hítták őket turkoknak, hanem okból szabartoiaszfaloi-nak.» E név alatt némelyek szabirokat és (saszs) fálokat vagyis palóczokat értenek, A név semmiesetre sem fedi az egész nemzetet, mert a nem valami császár utóbb megjegyezte, hogy eszabar senyők ellen, s a Maeotis északi részének oltalmára a magyarokkal szövetkezzenek. 64 falois néven az ő idejében (950 táján) azokat nevezték, a kik Lebédiából nemsokára visszaköltöztek Kelet felé. Ugyanez ae aa = <
