Stranica 84 [84]
fib kanyarúlatától a magyart délnyugati
vidékére, a kaukázusi őshazába, Szerintok
lakóhelyén nem érhette oly kézvetetlentil
a magyart, mint a Kaspi-tó mellékén. De
a perzsa hatást abból is kimagyarázhatni,
hogy Baskiridbél kivándorolva, a magya¬
rok szövetkeztek és hosszasan együtt éltek a
kozárokkal, a kik birodalmuk délkeleti ré¬
szén oly időben tanultak el sok dolgot a
perzsáktól, a mikor ezeknek politikai ön¬
állóságát az arab hódítás még nem ron¬
totta meg. Az új időkben is mennyi fran¬
czia szokás honosodott meg nálunk a nél¬
kül, hogy valaha a francziák szomszédsá¬
szerint az ő idejében, a X. század közepén
nak (magyaroknak) egy népe, emelyet a
mai hazájukban letelepedett magyarok szem¬
mel tartanak és gyakran választ ís nyer¬
nek tőlük. Ezek a magyarok azonban
kiknek Bálint Gábor nemcsak maradékait,
hanem őseit is az adighe-kabardok közt
keresi — főképen a második európai hazá¬
ból: Lebédiából visszavándorlók lehettek.
Mert a költő valóban jól jellemezte népün¬
ket, hogy enézz nyugatra magyar, nézz
vissza keletres, Minden vándorlásában volt
bizonyos kettéágazás, bifurcatio, Vandor¬
lásainak iránya egészben véve Keletről kö¬
vetkezetesen Nyugat felé tart; de azokkal
a kitérésekkel, a miket, a különben könnyű
terepen, a rokon népekkel való összeütkö¬
zések, szdvetkezések és az ezekkel járó
ideiglenes szállások tettek sziikségesekke,
Baskíriából a népesség és a háziállatok
hozzávetése szerint mintegy 50. 55.000-en)
indúltak ki, Vándorlásuk iránya azért lehe¬
tett a Volgáig nyugati, mert az Emba és
Jajk között tanyázó szomszédos besenyők
szintén megkezdték előnyomulásukat a Volga
felé és délen majdnem párhuzamosan halad¬
tak velők, Ez a kimozdulás 830—835 közt
történhetett, mikor a kozárok is érezték
annak a szükségét, hogy a Don tövét
Szárkel vára építésével védelmezzék a be¬
A mai Orenburg vidékéről a volgai hegy¬
hát (Obscsei Szyrt) tövében Kamysin táján
érhették el a Volgát, a melyen — hagyo¬
mányok szerint — témlén, de talán inkább
a jégen keltek át, mint 1241—42-ben a
mongolok a magyarországi Dunán. Onnan
délnyugatnak tartva, a Donon át Voronezs
környékén értek új hazájokba: Lebédidba.
nagyok az eltérések, Pl. a Névtelen Jegyző
nem is tud Lebédiáról s Etelközről. Bas¬
kiriából a Bjelája forrásvidékeiről a Kama
jobb és a Volga bal partján Nisnij-Novgo¬
rodnak, onnan a Kljaszma mentén Susdal¬
nak és Mofkvanak vezeti őket; majd dél¬
nyugatra fordúl velők Kievnek; kitériti őket
északnyugatra VIadimírnek s onnan Holi¬
cson és a Vereczkei-hágón át hozza mai
hazájukba. Groth Jakobovics orosz tudós
részben kedvez ennek a felfogásnak, mert
Jugriából (az Obi mentén, Ázsiában) a
magyarokat a Kámán és Volgán az Oká¬
hoz és azon fölfelé a Don felső része irá¬
nyában, vagyis a kozárokhoz vezető és jól
ismert kereskedelmi úton kalauzolja Lebé¬
diába, Danilevfkij ezt az utat lehetetlen¬
nek tartotta, Baskíriából, szerinte, úgy men¬
tek Lebédiába, hogy a szamarai kormány¬
zóságon a kozárok engedelmével áteveztek
a Volgán valahol Szaratovnál, azután át¬
Csoper és Medvedina a Donba ömlik, s
sakkor már Lebédiában voltak.
Lebédia, Európában a magyarok máso¬
dik hazája, magában foglalta a későbbi
doni kozákok földjének déli részét, a mai
jekaterinoglávi helytartóságnak a Dnjeper
bal partján fekvő területét, Kharkovot, Pol¬
tavát s talán a voronezsi és a kurfki kor¬
mányzóság némely vidékét, Konstantin csá¬
szár szerint Lebéd vajdáról nevezték volna
el. sAbban az időben — úgymond
hítták őket turkoknak, hanem
okból szabartoiaszfaloi-nak.» E név
alatt némelyek szabirokat és (saszs) fálokat
vagyis palóczokat értenek, A név semmi¬
esetre sem fedi az egész nemzetet, mert a
nem
valami
császár utóbb megjegyezte, hogy eszabar¬
senyők ellen, s a Maeotis északi részének
oltalmára a magyarokkal szövetkezzenek.
64
falois néven az ő idejében (950 táján)
azokat nevezték, a kik Lebédiából nem¬
sokára visszaköltöztek Kelet felé. Ugyanez
ae aa = <