Stranica 73 [73]
5 @ legions e ezet
Mégis különös módon elmosódik az króni¬
káink legnagyobb részében.
A Névtelen szerint vérszi
ődés fejezi be
a honfoglalás czéljára hivatott közös vezér
választását. Erről a pogány szokásról, a
melyre hivatkozik, megemlékezik már He¬
rodot ís, mikor a szittya népeknél divatozé
szertartást írja le. Az összes ismert esetek
közt azonban egyet sem tudunk olyat fel¬
fedezni, mely fejedelem szabad választására
vagy alkotmányos feltételek megállapítására
vonatkoznék, Vannak fegyverbaráti szövet¬
kezések, békekötések, államcsiny vagy kor¬
mányváltoztatás előidézésére szolgáló össze¬
esküvések, a melyeket különböző módon
saját vérükkel erősítenek meg a szerződő
felek; olyan vérszövetség azonban, a minő¬
ről Anonymus beszél, még egy sem isme¬
retes.
A mi a szerződés tartalmát illeti: az első
három pont, ha talán nem is foglalták a
választás alkalmával kifejezetten szerző¬
désbe, megfelel az ősi jogállapotnak, Vajjon
a germán törzsi királyságnál nem találjuk-e
meg szintén az örökletesség elvét a kirdlyi
nemzetségen belől? A mit Konstantin is
igazol, s a minek megvannak előzményei
a tiszta törzsszervezet törzsfőnöki nemzet¬
ségeiben: azt fejezi ki Anonymus, Nem
az öröklés elvének proklamálása új, hanem
az Arpdd-nemzetség állandó fovezérsége.
A hadi zsákmányban való osztozás elve
sem ismeretlen, Igy értelmezik tours-i Ger¬
gely híres helyét, a mely szerint a szabad
frank megtartja Chlodvig kirdlylyal szem¬
ben is a zsákmányul ejtett templomi edényt,
A szövetséges törzsszervezetben a törzs¬
főnökök természetesen mint a fővezér után
következők első sorban befolyásolják őt, s
követelhetnek meghallgatást Igy értve a
vezér fanácsát, a vérszerződés harmadik
pontjának is példájául szolgálhat Tacitus
leírása a germán törzséletből, a melyben
a törzsfőnökök (principes) tanácskoznak a
kevésbbé fontos dolgokról, de még a fon¬
is a szá¬
mára,
A vezérrel szemben a törzsfőnökök hűtlen¬
sége, illetőleg ennek büntetése már alig falál
a törzséletből megfelelő példákat. A nagy
politikai bűntett inkább a nép ellen irá¬
nyulhat még ekkor; a vezér ellen elköve¬
tett hűtlenség tehát mintha már a kírályi
jogálláshoz lenne szabva s ezért későbbi
eredetűnek látszik. Hiszen a nagyfejedelem
hatalma is a szabad, egyesült törzsektől
függ még; az öröklés elvét a választás
erősen kortátozza, A vezér és rokonai közti
meghasonlás szítása és ennek büntetése pe¬
dig eredetére nézve már egyenesen a sok¬
kal későbbi századokba visz.
Végül ha a vérszerződés most tárgyalt
negyedik pontja után az utolsót nézzük:
az egésznek jogi szentesítését, mintegy a
jogász kezevonását látjuk.
De talán nem is szükséges tovább foly¬
tatni a vérszerződés annyiszor felmagasz¬
talt, annyiszor megtámadott pontjainak kri¬
tikai tárgyalását, Lehet a vérszerződés alakja
kétséges, lehet a pontok közt nem egy, a
mely az író saját századának fogalmi kö¬
rébe jobban illik, s a melyet tartalmilag is
igen nehéz beigazolni: az egésznek hátteré¬
ben álló hagyomány forrása azonban tiszta,
A választás, Árpád nemzetségének a nagy¬
vezéri tisztségben való öröklődése, az ösz¬
szes törzsek tömörülése: mindezek a törté¬
nelem igaz tényei.
S ha úgy találjuk, hogy Anonymus
Árpádot az egész honfoglalás menetében
mint monarchát, az ő korabeli valóságos
királyt tünteti fel: itt is el kell felejtenünk
a királyi udvarra emlékeztető leírásokat,
lovagi mulatozásokat és ezeknek újabbkori
kifejezéseit. Ha azt hisszük, hogy a Név¬
telen jegyzőnél Árpád az egész honfoglalás
hadi műveleteiben nem vesz olyan szemé¬
lyes részt, mint a szövetkezeti törzsek fő¬
vezérétől a nomád harczias népnél várhat¬
inkább udvarából
hadjáratot, irányítja vezéreit és seregét a
nók, hanem intézi a
szükséges hadmozdulatok végzésére: nem
kell csodá Az egész
mégis Árpád alakja domborodik ki: a hon¬
foglalás nagy stratégiai és politikai fel¬
adatát neki kellett megoldani.
Ezt a történelmi igazságot, melyet a siker
a Névtelen
hirdet, az eredmény mutat
sző kifejezésre juttatja, Nincs okunk egyes
részletek igazsága fölött tépelődni, ha az
egésznek igazságát elismerjük.