Oldal 71 [71]
azzal egy, a törzs kebeléből való kitaszí¬
tással, esetleg szolgasággal. A fegyveres
nép gyűlése pedig nem más, mint a kész
hadsereg. A gyűlés választja a törzs főnö¬
ét, bíráját, vezérét; mindegyik tőle kapja
hatalmát, s tőle függően élvezi is. A vá¬
lasztás arra esik, a ki méltóbb a tisztre: a
kiválóan vitéz, a bölcs, a fényes nemzet¬
ségi
előszeretettel fordulnak olyan férfiak felé,
a kiknek családjából
jeles fi
I. Az ilyen hívatott az uralomra. Mert
többször váltak ki
A hata¬
lom adója a méltatlant attól meg is foszt¬
nökök, dicső hadvezérek.
hatja: a gyűlés a rossz katonai parancs¬
nokot, az igazságtalan bírót leteheti, Harcz
idején s annak tartama alatt azonban a
vezér és parancsnokai a katonai fegyelem
ridegségével uralkodnak, A békében a törzsfő
legelőkelőbb tisztje, a mely a kezdetlege¬
sebb közéletben majdnem kimeríti egész
1: a bíráskodás, A gyula (gülász,
dsila), a horka (karkász) az ősi bírói hi¬
m
vatal fenmaradt elnevezései.
Ennyit fori
földiekből, megállapíthatunk és hozzátehet¬
ainkból, hazaiakbdl s kül¬
jük, hogy nem fordult elő eddig egyetlen¬
egy oly tétel sem, a melyet az összehason¬
lite j és jog
meg ne erdsitene,
A multban vezető árja népeknek, a gé¬
rög, a római és a germán népnek ősi álla¬
mát a nagy angol történész, Freeman a
törzsben találja meg. A törzs pedig a
az atheni
sippe
lényegben megfelelnek egymásnak. Tacitus
léséből all:
nemzetségek egyi
genos, a római gens, a germán
Germaniájában is megtaláljuk a magyar
hagyomány útján a krénikéinkban oly vi¬
lágosan, tisztán megőrzött emagyarok köz¬
séges képének hasonmását — a népgyűlés¬
ben (concilium civitatis,
; a magyar capi¬
faneus vagy dux, princeps is úgy áll a
sereg élén, s bíráskodik békében, mint a
germán princeps (Fürst), a kit vitézsége
miatt választanak meg, és a ki nem puszta
önkényes parancsolds, hanem a szerzett
tisztelet révén vezérli a népet. Az egész
népet harczra vezető, külön választott her¬
zog, a kinek időleges uralmából lesz a
kírály, az első vajda állására emlékeztet.
Nem folytatjuk tovább a bőven kinálkozó
hasonlóságokat. Elég, ha itt a sok hasonló
vonás mellett arra a különbségre utalunk,
hogy mig a germánság, történelmi szerep¬
lésének küszöbén még primitivebb, a törzsön
alul álló népcsoportokban, néptöredékekben
jelenik meg, addig a magyarokról szóló
legelső tudósításaink őket már törzsekbe
csoportosulva rajzolják le.
De megtanít az összehasonlítás tudománya
arra is, a mit forrásaink elhallgatnak vagy
nem fejeznek ki világosan, Megtudjuk, hogy
a nemzetség nemcsak a közös férfi-elődtől
valóban leszármazott vagy csak képzeletileg
leszármaztatott rokonok körét jelenti, hanem
védelmi, harczi közösséget teremt. A nemzet¬
ség az egész hadi felosztásnak legalsóbb egy¬
sége. Vajjon nem erre vall-e krónikáink le¬
írása is a Pannoniába induló hunokról (azaz
megyarokróli fea a katonákat a nem¬
gattak ki? A
tagjai pedig együtt élnek, közösen gazdal¬
kodnak,
minden
megvédeni tartoznak egymást
támadás ellen, Nem ezt jelenti-e
Bölcs Leó tudósítása ís, hogy a csata nap¬
jdig nemzetségekben elszéledten élnek?
A társadalmi osztályalakulásról is lehet
fogalmat szereznünk. A nép a szabadok
nagy tömegéből áll ;
gyobb tiszteletben részesülő családok, a me¬
vannak azonban na¬
lyek egyes tagjaiknak kíválóságainál fogva
Emelkedé¬
süket a kedvezőbb gazdasági helyzet is
emelkednek ki a többiek közül
elősegítheti. Ezekből lesznek rendszerint a
hadvezérek, bírák. De a nemesség külön¬
vált rendje még nincs meg. Vajjon Bölcs
Leó előkelői, a díszesebb fegyverzetű lova¬
sok nem itt említendők-e meg? A szaba¬
dok alatt jog nélküli rabszolgák állanak.
Nemcsak azokból áll ez az osztály, a kik
krónikáink szerint gyávaságuk miatt a sza¬
badok
fogoly szlávokból, pl. a
közül oda letaszíttattak, hanem a
guzoktól, oroszok¬
tól harczi zsákmányként hozottakból, kik¬
kel az arab, perzsa írók szerint élénk csere¬
kereskedést űznek.
Megtudjuk, hogy a tágabb értelemben
vett nemzetségen belül, a mely a családok
üléséből ered, milyen társadalmi élet
folyt
Korunk jogtörténészeinek legnagyobbika,
Maine szerint, az árja, a semita, a tu¬