Page 64 [64]
előző régibb szervezetet írta le, akkor — úgy
látszik — ellenkezik biborban született fiá¬
nak: Konstantinnak határozottan kifejezett
állításával, Hiszen Konstantin nagyon is ki¬
emeli, hogy a törzsek felett Árpád előtt nem
volt még egy közös fejedelem (archon); Led
pedig világosan egyeduralmat lát Talán
sikerülni fog elenyésztetni az ellentétet, ha
közelebbről megvilágítjuk az illető helyeket,
az egész munka környezetében.
Leó hadi taktikát ír; egész művében
uralkodó szempont: a stratégia, Úgyszól¬
ván mindent a harczi mesterséggel való
vonatkozásban tárgyal, A népek békés éle¬
tét is csak a háború megértése végett ís¬
merteti, S azt találjuk, hogy az a két hely,
a hol az egyeduralomról van szó, szintén
hadi jelentőségű fontos tételekkel van kör¬
nyékezve, Az első hely épen hadászati szem¬
pontból állítja szembe a szittya népeket
általában a magyarokkal, Mig a többiek¬
nek egyforma az életmódjuk és hadszerke¬
zetük, sokfejiiség alatt élnek, addig a ma¬
gyarok ügyelnek az erősebb hadszerkezetre,
rendezett csatákat viselnek s egy főnek
hódolnak. A másik helyen is a katonai
fegyelem és a kiváló harczi erények felem¬
lítése közepette fordul elő az egy fejedelem
uralmára vonatkozó hely. Nem jelenthe¬
tik-e ezek a körülmények azt, hogy itt csak
a harczba vonuló magyar törzsekről van
szó, a melyeknek ekkor közös fővezérük
van, a ki felettők uralkodik? Hiszen ugyan¬
csak Leó szerint a csata napjáig a törzsek
elszéledten élnek, s egymás iránt nem is
viseltetnek valami nagy atyafiságos ragasz¬
kodással. Nehéz is volna ilyen állapotban
elképzelni a szigorú monarchikus uralmat,
A háború hozza össze a törzseket, a közös
támadás vagy védelem teszi szükségessé a
közös vezért s a parancsnokok szigorú ka¬
tonai fegyelmét, mely a szabad élethez
szokott népet a büntetés félelmével tartja
arezkép S vajjon Konst
nem
ismeri-e szintén a vajdák sorrendjét, melyet
a harczi vállalatok teremthettek meg? S
Lebédias, az első vajda nincs-e egyenesen,
mint fővezér is megjelölve, midőn Etelközbe
vezeti a törzseket?
Az arab-perzsa írók leírásának politikai
részét nem nézhetjük olyan szemmel, mint
aS
72)
a bizánczi forrásokat, Hittérítő mohameda¬
nok és kereskedő utazók szerzik Gssze az
anyagot; tehát nem politikailag iskolázott,
jogilag művelt császárok irodalmi terméké¬
ről van szó, Itt már a kulturtörténeti anyag
s ennek főként földrajzszerű kezelése áll
előtérben; a politikai vonatkozás háttérbe
szorul, Ezért nem is számíthatnak az arab¬
perzsa írók jogtörténeti szempontból arra
az elbánásra, mint a görög kútfők.
Míg az utóbbiaknál a szöveg jogi részéhez
lehetőleg
amott nem vehetjük szigorúan az egyes
szorosan tarthatjuk magunkat;
tételeket. S ha mégis megpróbáljuk egybe¬
vetni őket a többi forrásokkal, előre is
tudjuk, hogy erőben nem egyenrangú téte¬
lekkel van dolgunk.
Az arab-perzsa írók mit sem szólnak a
törzsekről, ellenben a népnek két fejedel¬
méről emlékeznek meg: az egyik, a kende
a nagyobb ugyan; de valósággal a másik,
a dsila az uralkodó, Ha ezt a Konstantin
által ismertetett régibb szervezettel vetjük
össze: a kendében alig láthatnánk mást,
mint a vajdák közt méltóságra nézve az
elsőt, a dsílában pedig a harcz idején a
fővezért. (A támadást és védelmet illető
parancsolás és engedelmeskedés ki van
emelve.)
Ha az Árpáddal kezdődő új pol
alakulást nézzük, megtaláljuk a
egy RelceGielenill rokort dit kifefezese
a gülász méltóságban, a mely fejedelmi
itikai
dsilának
természetű, bár határozottan a bírói tiszt¬
hez kötött.
Ha figyelembe vesszük az utazóknak a
teljesen idegen és szokatlan élet s politikai
viszonyok között könnyen megtévedő ítéle¬
tér: nem képzelhetjük-e el, hogy ők nem
értették meg a törzsszervezet alkotmányát,
ökök közti
harcz alkotta rangsor, s kiemelkedik mint
primus infer pares a legelső törzsfő, kinek
azonban, ha már harczra nem képes, nincs
a melyben meg van a törzsi
hatalma, csak méltósága; mig a fővezérré
lett törzsfő a harez idején tényleg uralkodik,
s a támadást és védelme illetőleg mindenki
az ő parancsainak engedelmeskedik.
Épen Konstantin történetében hallunk az
Lebédíasról, a ki Etelközbe
jövetelekor fővezér is volt, a ki a turkok
első vajdáról