Stranica 56 [56]
a keresztény istenfogalommal. Az ördög
szó, a melynek eredetét eddig éppoly kevéssé
It kideríteni, mint az istenét, szintén
sikei
a pogány magyarok nyelvéből ment át a
keresztény terminologidba. E kettőn kívül
a pogány hitvilág maradványa lehet még
a manó és a tündér is. Mindenesetre a
pogánykori vallási terminologiából marad¬
egy¬
«szent> (ezekben: innep, ünnep, a széke¬
lyeknél innap, iinnap, a régi irodalomban
idnep, iidnep, eredetileg *idnap, *iidnap
«szent nap»; ülni fünnepet], régente illeni,
tak meg a következő szavak: id¬
ülleni és idleni
idvez, m
, eredeti¬
eredetileg a. m. «imadkozik
leg a.m. sáldozs, és származéka, az áldo¬
más, a mely hajdanában «aldozat»-of jelen¬
tett (vő. Anonymus cap. 16.: «more paga¬
nismo occiso equo pinguissimo magnum
aldamas fecerunt»); továbbá a következő
török eredetű szavak: boszorkány; a «vardzs,
é ige, a mely
általában «szé»-t jelentett, de szorosbított
varázslat: jelentési
«vardzsige» jelentése is volt, mint igézni
származéka mutatja.
Voltak a pogány magyaroknak papjaik
(samánjaik) is, s ezeknek a neve a táltos
szóban maradt fönn, a mely a történelmi
korban mágust, varázslót jelentett, Ök vol¬
tak a főbb bálványok őrei, rendezték az
ünnepies áldozatokat, jósoltak és gyógyítot¬
tak. Midőn valamely bálványszellemet meg
akartak idézni, hogy erre vagy arra rábír¬
ják vagy a
szerekkel vagy szédítő tánczolással eszmé¬
letlen állapotba juttatták magukat, s ennek
az eszméletlenségnek réiilés, réület (réviilés,
révület) volt a neve. (Ezt a szót is meg¬
tartották a keresztény papok a szentek
veksztáziss-ának megnevezésére, )
*
Ilyennek látom én a nyelvtudomány vild¬
gánál azt a népet, a mely ezer esztendővel
ezelőtt a besenyőktől szorongatva. útnak in¬
dult új hazát keresni.
Szinnyei József.
(Az e fejezet igazolására szolgáló művek
és czikkek a eFüggeléks-ben vannak össze¬
állítva.)
Richter Auris)
36. 1)