Oldal 43 [43]
azt következtetni, hogy a magyarok törökök
voltak ? Korántsem, Mert kik voltak azoknak
a neveknek viselői? Csupa főúr és főméltó¬
ság, Tehát a nevek török voltából legföllebb
csak az követk ék
, hogy a
is van ilyen, t.
Arpadisz = tör, arpajdi
«jés, álomfejtőv.) Te
ú apontos, gondos, éles szdjtin.
uralkodó osztálya török volt, Azonban még
ezt sem kellene okvetlenül féltenniink, mert
más lehetőség is van, t. 1, az, hogy a magyar
urak abban az időben, midőn a magasabb
műveltségi fokon álló törökséggel, neveze¬
tesen a törökség úri osztályával érintkeztek,
török neveket vettek föl, mert azok nekik
előkelőbbeknek tetszettek. Ez nagyon emberi
dolog lett volna. Nem is példátlan, Hiszen
Finnországban svéd nevet vett föl szám¬
talan fésgydkeres finn ember, a kinek az
ereiben egy csepp svéd vér sem keringett.
Azonban ezekre a föltevésekre semmi
szükség sincsen, mert azok a nevek nem
törökök. Az a módszer, a melylyel Vám¬
béry török voltukat akarta kimutatni, abban
áll, hogy a gői
lasztja s azután olyan alakot rekonstruál,
a melynek valami jelentést lehet tulajdo¬
ös végzetet, ha van, levá¬
nitani, Ime néhány példa: "Z82ey azaz Je¬
lekh
levő toll, sörény, kócsag, vagy a fejedelem
va nyil felső végén
tör, jelek, jel
fovege. Tacús azaz Tasz = tör, tas «k6.»
Teguattoús azaz Termatzusz = tör. ter¬
vaz erőlködi
azaz Szalmu¬
tzész (helyesebben: Sza!
churokveté», (Megjegyzem, hogy a
Ima szó nemcsak hurkok
isz) — tör, szal¬
mivel foglalkozét» jel
akár ckétélverd» is lehet). Tagzxartov azaz
fobs azaz
= finn joutusza «gyors», És ki
lehetne mutatni ilyen módszerrel e neveknek
germán, román, szláv, sémi vagy sumír ere¬
detét is, De ez csak szófejtő játék volna,
a mint hogy török voltuknak ilyetén bizonyi¬
ék,
A tudomány világánál tehát érvénytele¬
neknek bizonyulnak azok az erősségek, a
melyeket a magyarság török voltának bizo¬
nyítására folhoztak.
tása sem egyéb, mint szofejt
De hátha vegyülékfaj a magyar: finn¬
ugor és török törzsek vegyjiiléke? Erre a
kérdésre az anthropologia már megadta a fe¬
leletet. Szerinte vegyülékfaj, vagyis két faj¬
nak kereszteződéséből származott középfa
Külön fajbeliek ke¬
reszteződéséből vegyülék-egyének állanak
egyáltalában nincsen,
elő, de ezeknek az ivadékai ismét az egyik
vagy a másik eredeti fajra i
a vegyűlék-egyének egymás kö;
sodnak ís, A kereszteződés tehát nem hoz
létre új fajt; csak valamelyik faj kipusztu¬
lását okozhatja, ha t.i. az ivadékok közül
többen ütnek az egyik ösre, mint a másikra,
(25) Azonban ha vegyiilékfaj nincs is, van¬
vagyis olyan népek, a
melyek két vagy több fajnak részint tiszta,
nak keveréknépek,
részint kereszteződésből származott (átm e¬
neti) ivadékaiból állanak. A legtöbb nép
ilyen. S hogy a magyar nép is ezen értelem¬
ben vett keveréknép, azt történelmi viszon¬
tagságainak ismerete alapján kétségtelennek
kell tartanunk. Erre vall a magyar típus
k k¬
) = tor, ta
aszétkergeto». "Zourortás
tör, jut “a megsemmisité», stb, (24)
Ilyen módszerrel éppoly könnyen ki lehet mu¬
tatni, hogy a szóbanforgó nevek finnugorok.
vagy
vég¬
h aalsós
ége, és erre vallanak a nyelvű
ben tömegesen meghonosodott idegen elemek
is. Mint már mondtam, a magyar nyelvben
kétségtelen nyomait találjuk annak, hogy a
magyar nép a honfoglalás előtt érintkezésbe
jutott egy török néppel, a mely földművelő
és állattenyésztő volt, Ez az érintkezés
eleintén alkalmasint ellenséges, de később
mindenesetre barátságos volt. Érintkezett a
vagy tász «kész». TE magyar nép más népekkel is: árjákkal,
sz «fonnragyogé». Szalmú = flavokkal, talán jakkal is, de —
n szalamojeczi: eredetileg «villamlé» (ss a nyelv tanúsága szerint — egyikkel sem
cvillamlotts; egyébiránt ez utóbbi értelme¬
zés is alkalmas volna, mert Vambérynal
oly szorosan, mint a törökkel, A mostani
magyar típusok megengedik annak a fől¬