Oldal 40 [40]
mes család sarjadéka volt, a kit a hős ki¬
rály elestekor a svéd hadsereg legkitiinobb
tábornokának tartottak, Vitézségiiknek újra
tanújeleit adták X. Károly idejében Len¬
gyelországban, a hol egyebek közt az tör¬
tént, hogy ötszáz finn dragonyos Tykocz
várában magát és az ostromló ellenséget a
levegőbe röpítette, A lengyelországi had¬
járat idejében (1656) az oroszok megint be¬
rontottak Finnországba, A finn hadsereg¬
ből, a mely ez időtájt körülbelül 20,000
főre rúgott, alig néhány száz ember volt
otthon, azért Viborgban a polgárok és a
deákok is fegyvert fogtak, s a megyék ha¬
tárait parasztok védték; így sikerült az
oroszok előnyomulását megakadályozni. Ka¬
kisalmi várát, a melyet meglehetős nagy
ellenséges sereg zárt körül, vitézül védte
finn kapitánya, Benedek-fia Olaf. Savo és
Kajaani megyében a parasztok maguk ver¬
ték vissza az ellenséget. XII. Károly vezér¬
lete alatt 1700-ban Narvánál tüntették ki
magukat a finn vitézek. A 40,000 ember¬
ből álló orosz hadat a hős kirdly teljesen
tönkre verte az ő 8500 fényi kis seregé¬
vel, a melynek körülbelül a fele finnekből
állott. Valamennyi orosz tábornok foglyul
esett; az egész tábori fölszerelés, a hadi
pénztár és az ágyúk a győztesek kezébe
kerültek. «Volt még azután is viadal akár¬
hány (hogy Arany Jánossal szóljak), hi¬
szen Finnország a XVIII. században jófor¬
mán folytonos hadakozás színtere volt, A
XIX. század elején is vitézül védték magu¬
kat a finnek az oroszok ellen, s akkori hadi¬
tetteiket szépen megénekelte nagy költ
Runeberg. (6)
A tulajdonképpeni finneken és a karja¬
laiakon kívül más finn törzsekről, neveze¬
tesen az észtekről és a lívekről is tudjuk,
hogy hareziasak voltak, Az egykorú Lett
Henrik «Origines Livoniae sacrae et civi¬
lis» czímű munkájában részletesen leírja
harczaikat, a melyeket a XIII. század ele¬
jén a hódító németekkel, a lettekkel és egy¬
mással vívtak, s a melyeknek ő többnyire
szemtanúja volt, A lívek nehezen hódoltak
meg és többször föllázadtak. A k
legkiválóbb Kaupo volt, a ki 1217-ben az
észtek ellen küzdve esett el. Az észtek, a
kiknek 52 váruk volt, igen makacsul véde¬
keztek. 1209-ben a letteknek Beverin nevű;
várát ostromolták. 1219-ben egyik főembez
rük, a szakalai Lembit az oroszokkal szövet¬
kezett a német hódítók ellen, úgyhogy a kar¬
dos vitézek vezére, Albert pűspök kénytelen
volt I. Valdemár dán királyhoz fordulni
segítségért. (7) 1241-ben Nevszkij Sándor
vezetése alatt ismét több törzs egyesült a
német lovagok elleni hadjáratra, s köztük
voltak a karjalai, a Ladoga-melléki és az
ingriai finnek is. (8)
A XII. és a XIII. században több pápai
írat ís megemlékezik azokról a támadások¬
ról, a melyeket némely pogány finn tői
zsek (a karjalaiak, az ingriaiak, a vótok)
és a lappok a kereszténység ellen intéztek.
IX, Gergely pápa 1230. február 9-én kelt
iratában meghagyta az upsalai érseknek és
Mitsu preökdk hogy
az egyházból való kizárás terhe alatt tiltsák
a Aaa
meg az összes keresztényeknek, hogy ne
aheccct ik faur
vert és vasat, nehogy a keresztény hitet a
az említett p
Svédországhoz közel eső vidékeken ismét!
kiírtsák. (9)
A mordvinok, a kik most békességes föld¬
művelők és méhészek, egykor nagyon har¬
eziasak voltak, A mi Julianus dominiká¬
nusunk, a ki 1236-ban átutazott a földjü¬
kön, annyira kegyetleneknek festi őket, hogy
semmibe sem veszik azt, a ki sok embert
meg nem ölt; mikor az úton járnak, mind¬
azoknak a fejét, a kiket megöltek, maguk
előtt vitetik, s mennél több az ilyen dia¬
dalmi jel, annál nagyobb az illetőnek a
becsülete; az emberi koponyákból ivóedé¬
nyeket készítenek s legszívesebben azokból
isznak; a ki még nem ölt embert, annak
nem szabad megnősülnie. (10) Herberstein
báró fönnebb idézett munkájában azt mondja
iszok s a rabló tatá¬
visszaverték, (11)
Ugyanazt mondja Guagnino Sándor is
«Sarmatiae Evropeae description czimii
róluk, hogy kitünő
rokat gyakran _ vitézül
b 9
teltek a hódítók közé beosztva kegyetlenül
öldösték a pogány észteket. Főbb embereik
közül többnek a neve van följegyezve; a
kájá (1578) és annak a bizony¬
ságául, hogy a nyilazásban mennyire ügye
sek, félemliti, hogy az értékesebb bőrű
vadállatokat orron lövik, nehogy a bő¬