Oldal 39 [39]
az egész finnugorságra, A nyelvek tanú¬
sága szerint a finnugor törzseknek már
_ együtt-élésük korában volt íjuk és nyiluk;
s ha volt, minden bizonynyal használták
ís. Vajjon föl lehet-e tenni azt, hogy az
ős-finnugorok e fegyverüket csak állatok
ellen fordították, de ha ellenséges embe¬
rekkel kerültek szembe, eldobták az íjukat
6 meg a nyilaikat s gyáván megfutottak vagy
elrejtőztek ? Aligha, Róluk nem szól ugyan
a történelem, de hogy ők sem ijedtek meg
a maguk árnyékától, azt következtetni lehet
némely későbbi följegyzésekből, a melyek
utódaik hadíitetteiről fólnak.
A finnekről meg van írva, hogy a tizenket¬
tedik században rablóhadjárataikkal sokat
nyugtalanították . Svédország partvidékeit.
A század derekán kemény csatákat vívtak
_ IX. Erik svéd kírály tetemes kerefteshadával,
s miután ez győzött, egy részüket a kereszt¬
ség föl kény
telkedett finneket folytonosan támadták térzs¬
rokonaik, a pogány karjalatak és novgorodi
ritette, A megkeresz¬
vezér, mint Teppoinen Tamás és Vesainen
János, nagy hírnévre tett szert, A háború
után 1596 végén az országban tanyázó
svéd katonaság zsarolása és erőszakosko¬
dása miatt nagy parasztlázadás tört ki, a
mely 1500 parasztnak az életébe került. Az
Orofország ellen 1609-ben indított háború¬
ban, a mely 1617-ben a stolbovai békekö¬
téssel végződött, a finneké volt az oroszlán¬
rész, mert a svéd hadsereg legnagyobb része
a dánokkal állott
szerepük volt a finneknek a harminczéves
harezban.
háborúban is, A finn lovasság, a mely már
lengyel hodjarail Tie
névre tett azeri, valóságos rémiik Jett a
csdszdriaknak, Gusztáv Adolf mindig na¬
gyon bízott az 6 vitéz finn lovasaiban.
Midőn Demmin közelében az ellenség hadi
állását
a félel
ment megfemlélni, közülük vitt
magával 70-et testőrségül, Árulás követ¬
kis csapatot egy szorosban
1500 lesben álló olasz rohanta meg; a
finnek hősiesen tartották magukat, noha
keztében a
ik; 1164-ben a keresztéi
. gítségére jött svéd kereszteseket is vissza¬
yek se¬
verték, azután bosszúból berontottak Finn¬
ország belsejébe, sőt Svédországba is, 1178¬
ban a karjalaiak ismét betörtek a finn egy¬
ház területére s foglyul ejtették és azután
‘i meget az egyház fejét, 1187-ben megint
ágba törtek be, elői Hak a
Műálar-tóig, elpusztították Sigtuna városát,
megölték az upsalai érseket és tömérdek
£ a zsákmányt vittek magukkal, A karjalaiak
és a novgorodiak Finnországot még másfél
Ze századon át minduntalan nyugtalanították
. betéréseikkel, de a finnek ís rajtuk rontot¬
* tak több ízben, mig végre 1323-ban megk
tötték a békét, 1490-ben az oroszok iszonyú
pusztító háborút indítottak Finnország ha¬
táros részei ellen; 1495-ben Viborg vára
alá gyűlt a nagy orof hadsereg, de a finn
nemesség hadinépe és a fegyverbe szólított
parasztsdg, a mely a Sárkilahti nemzet¬
ségből származó III. Maunu pűspök vezér¬
lete alatt állott, megmentette a fontos h
ődöt, A tizenhatodik szdza
húsznál több ellenfél esett;
tilalom ellenére lövöldözni kezdtek, a király @
testőrei egymásután estek el, s mire segít¬
Wf
ség érkezett, mdr csak néhány sebesült
közülük életben, A breitenfeldi és
a lützeni ütközetben a jobb szárnynak, a [/
volt
melyre mindig a legvitézebb csapatokat
szokták állítani, a finnek állottak a legszé¬
lén, Egykorú svéd, német és hollandi írók a
legnagyobb magasztalással szólnak harczra- a
fermettségiikrol és hésiességiikrol, Ha a leg¬
híresebb császári csapatok rontottak is
rájuk, rendületlenül megálltak egy helyben,
mintha a lovuk lába gyökeret vert volna,
és hésiesen állták ki a rohamot; mikor meg —
rajtuk volt a támadás sora, vakmerően,
majdnem eszeveszetten rohantak az ellen¬
ségre, ha tízannyi volt is, mint 6k, A csata¬
kiáltásuk «hakka péllélh («iisd,
volt, s erről hakkapelítáknak ni