Oldal 37 [37]
hosszú ideig, Az alapnyelvi magyar és vo¬
gul-osztják nyelvjárásban már az ős-finn¬
ugorok területi egysége korában kifejlődtek
s nyelvjárási saját¬
és elterjedtek olyan
ságok, a melyek a többi nyelvjárásban nem
voltak meg; s minthogy e két nyelvjárást
beszélők a többi finnugoroktól való elszaka¬
dásuk után még hosszú ideig együtt ma¬
radtak, természetesen még több olyan közös
sajátság fejlődött ki bennük. Ennélfogva a
magyar nyelvnek legközelebbi rokonai a
vogul és az osztják. Ez a három nyelv a
finnugor nyelvcsaládnak ugor ága,
A finnugor nyelvekben kétségtelen nyo¬
mait találjuk annak, hogy a finnugorság
már az alapnyelv korában érintkezett in¬
dogermánokkal, nevezetesen árjákkal (indo¬
irániakkal), s ezek befolyással voltak a
művelődésére, Érintkezésük tovább tartott a
finnugor törzsek szétválása után is. A ma¬
gyar nyelvben szintén vannak — igaz,
hogy csak nagyon gyér — nyomai annak,
hogy a mi eleink, miután a vogul-osztjá¬
koktól különváltak, tovább is érintkezésben
voltak árja törzsekkel.
Sokkal nagyobb hatással volt a mi eleink
művelődésére és nyelvére egy török (való¬
színűleg bolgár-török) nép. Ennek a nyel¬
A magyar nyelv és a török-tatár nyelvek
köző
fölfogása ; minden más fölfogás tudomány¬
talan és ennélfogva helytelen.
viszonynak ez az egyedül helyes
AJ UDVALEVŐ dolog, hogy a nyel¬
vek rokonsága nem bizonyítja ok¬
vetlenül a népek fajrokonságát is,
a mint hogy az ugyanazon anyanyelvűek
sem tartoznak okvetlenül mind ugyanazon
fajhoz. Kétségtelen példák vannak arra,
hogy egyes népek és néptőredékek idegen
nyelvvel cserélték el a magukét, A hódító
bolgár-törökök átvették a meghódított szláv
nép nyelvét és elfelejtették a magukét A
lappok olyan finnugor nyelven beszélnek,
a mely legközelebbi rokona a finn nyelvnek,
de anthropologiai tekintetben annyira eltér¬
nek a finnektél, hogy lehetetlen őket ezekkel
azonos fajúaknak tartani, hanem azt kell fol¬
tenni, hogy a lapp nyelv nekik nem eredeti,
hanem fölvett nyelvük. (1) Az indogermán
nyelveket beszélő népek között és némelyek¬
nek saját
örében is tetemes anthropologiai
külömbségek vannak. A mi örményeink
véből kétszáz és y szó
meg a magyarban. Nyelviinknek ezen régi,
vagyis a honfoglalás előtti korból való török
elemei tehát jövevényszavak. Később, mos¬
tani hazánkban, ismét gyarapodott a nyel¬
vünk török átvételekkel, a melyek részint a
betelepedett kúnok és besenyők, részint az
oszmán-törökök nyelvéből valók. Ez utób¬
biaknak egy része nem is közvetlenül, ha¬
nem a déli szlávok közvetítésével jutott el
hozzánk.
Ezektől a jövevényszavaktól külön kell
választani bizonyos szavakat és szóeleme¬
ket, szám szerint vagy 25 —30-at, a me¬
lyek egyaránt megvannak a török-tatár
nyelvekben és a magyarban meg a többi
finnugor nyelvben, nemkülömben a többi
in. ural-altaji nyelvesaladban: a mongol-,
mandzsu-tungúz- és a szamojédban is, Ezek
talán az összes ú. n. ural-altaji nyelvesa¬
lddok ősrokonságának bizonyítékai, de semmi
esetre sem szolgálhatnak a magyar nyelv
török-tatár voltának bizonyságaiul,
27
y Í
az is, hogy a zsidó nép legnagyobb része
ú dolog, valamint
szintén elhagyta fajának eredeti nyelvét és
más nyelveket vett át.
Ennélfogva nem szabad eleve elutasítani
némely íróknak azt a föltevését, hogy az
magyarság vagy a magyarság
szömes faj szerint nem finnugor, hanem török¬
«igazi>
tatár nép. Ennek a lehetőségét elvben el
kell fogadni. Hogy azonban ez a lehetőség
lószínű esetleg bi i foko¬
zódik-e vagy pedig valószínűtlennek, eset¬
leg teljesen tarthatatlannak bizonyul, az
azon fordul meg, hogy a föltevést minő
kkel lehet tá i, Vizsg
sorra ezeket az erősségeket
Az első az, hogy a görög írók a magya¬
rokat turkoknak azaz törököknek nevezik,
s a keleti írók is (a kik ugyanegy forrás¬
ból merítettek) azt mondják, hogy a magya¬
rok turk-fajbelick. A ki ennek fontosságot
tulajdonít, az elfelejtette vagy nem akarja
tudni azt, hogy különféle népfajoknak egy