Oldal 20 [20]
nak is tartottak; ezt a nézetet azonban
Köhler megczáfolta,
A másik kiváló író, a kit Ottó korának
fénye s a császár hatalma lelkesített az
írásra: Widukind, a corveyi barát, 967-ben
fogott szász történetének megírásába, me¬
kkel
A folytonos kalandozások révén különben
ennek, sőr a későbbi kornak régibb időkre
is visszatekintő aking vei (Annales Aleman¬
Ti
nici, Laub
ses majores, So uere Tics Cor¬
ISIS Hildesheimenses, Quedlinburgenses,
k Einsidi Bertiniani,
lyet később a nem szász is
kib.
casinoi monostornak a XI. század végéről
ített. A teljes mű legjobb kézirata a
származó 289. számú codexe, Nem ír olyan
könnyen, mint Liutprand, s noha classicus
tudását ő is érvényesíti, stilusa messze el¬
marad a cremonai püspöké mögött, Nincs
meg benne Liutprand éleslátása és diplo¬
matiai jártassága sem. Munkájának ki
nös érdekességét az írónak mindenütt át¬
Lamberti, 5. Vincentii Mettensis, Lupi pro¬
fospatarii, Palidenses) és krónikái (Bene¬
dicti, Johannis Diaconi, Herimanni Augi¬
ensis chron., Ruotgeri Vita Brunonis, Chron.
Ehbersbergense, Montis Casinensis) is tele
vannak a magyarokra vonatkozó adatok¬
kal, a melyek azonban csak a kalandozá¬
sok chronologiájának megállapítására haf¬
nálhatók, vagy egy- -egy esemény részleteiről
csillámló erős fajszeretete, po¬
gány szász nemzeti érzése adja meg. A ma¬
gyar események leírásában azonban nem
vetekedhetik Liutpranddal. Bár egyes elbe¬
szélései igen részletesek, s a 955-iki augs¬
burgi ütközetnek ő a legfontosabb forrása;
s habár más adatai, mint a dalemincz had¬
járatok, a magyar vezér elfogatása 924-ben
és Henrik óvóintézkedéseinek leírása — nagy
becscsel is bírnak: adatait mégis szigorúan
Mert Widukind itt is szász
és honfiúi érzése nem engedi, hogy a ma¬
ellenőrizni kell.
gyarokról kedvező dolgokat jegyezzen föl.
Nála a magyarokat mindig legyőzik, csak
egyszer kényszerülnek a bajorok velük fegy¬
verszűnetet kötni,
Ez az elfogultság a többi nyugati írót is
jellemzi, Liutprandnak is pokoli ordításuk
cseng fülébe, Még versekben is elsirtak
pusztításaik fölötti kesergéseiket, (PL Versus
Waldrammi ad Dadonem.) Borzalmas fel¬
lépésük hatása alól nem tudtak szabadulni,
s a sötét színezésben nem ritkán lehetetlen
mt
galleni Krónika (Casus S. Galli) pusztitdsai¬
kon kívül egy oly esemény emlékét is meg¬
vonásokat is alkalmaztak, Pedig a; S:
őrizte, a mely más, és épen nem borzalmas
oldalukról jellemzi őket. Ez a félkegyelmű
Heribald kalandja, Igaz, hogy ez a kútfő
egy századdal későbbi, de Ekkehard a sza¬
vahihető helyi szóhagyományon kívül két¬
ségteleniil felhafndlta a monostor régibb
följegyzéseit is. Egyetlen, XII. századi kéz¬
iratát ma is a szent-galleni monostor őrzi.
(915. sz.)
bbek Flodoard¬
nak a francziaországi kalandokról, a Ger¬
hardi Víta S. Oudalrici-nak az augsburgi
ütközetről és a Gesta episcopum Camera¬
k Cambray el
szóló
helyei,
Némely tudósok azonkívül még a XVI.
századi humanistara: Aventinusra is hivat¬
koznak, a ki mar a magyar krónikát is
hafnalta. De az ő késői korban máshonnan
átvett adatait csak óvatosan használhatjuk.
ISZTÁBB, elfogulatlanabb szem¬
mel néztek, magasabb miiveltsé¬
gok következtében találóbban és
jobban jellemeztek azok a népek, a kikkel a
magyarok még a Fekete-tenger melléki róna¬
ságokon laktuk idejében jutottak érintkezésbe,
Az itt kavargó, forrongó, pusztuló és
alakuló népekre a két szomszédos, magas
műveltségű kulturakör: az arab, (perzsa) és
a görög iparkodott hatalmát, vagy legalább
befolyását kiterjeszteni.
Az ekkor már a kalifaság fenhatósága
alá tartozó Perzsia még a szasszanidák
idején kezdte el ezt a politikát a Káspi- és
Fekete-tenger északi partvidékein lakó né¬
pekkel szemben, S ha J. Khozroesz Anusir¬
ván (531—578) betőréseik ellen Derbendnél
fallal is védelmezte birodalmát, a békés
érintkezést annál inkább ápolták; a perzsa
kereskedők szívesen és elég sűrün vitték
kelendő drága szöveteiket és szönyegeiket