Oldal 18 [18]
ban előkelő helyen álló évkönyvek azonban
eljutottak Bajororszdgba is, és itt Regens¬
burgban (897-ig), majd a nieder-altaichi
monostorban találtak folytatókra a gor-ik
ribus libri indolem cognoscere possis. Anya¬
gat olasz könnyedséggel adja elő, plety¬
kázik és tréfalédzik, majd átvett és eredeti
ver: seket győnyörködteti olvasóját és költött
évig. A magyarokról már a r
folytató megemlékezett: 892-nél morva fed
járatuk révén, majd 894-nél pannoniai
rablóhadjáratuk alkalmával, míg a 895. és
896. éveknél ismételten elbeszéli a bolgár
hadjáratot és Etelköz elpusztítását. Ehhez
azután az altaichi író még 899-iki itáliai
kalandjukat, 900-iki bajorországi kalando¬
zásukat, és a gor. évnél a karantán hatá¬
rok pusztítását fűzte hozzá. A folytatást
is megőrzött legértékesebb és legrégibb
kézirat, a kilenczedik század végén vagy
a tizedik legelején írt nieder-altaichi
ma a lipcsei városi könyvtárban őrzött —
codex.
Egy fél századdal később J. Ottó császár¬
nak nagy hatalma s a császárság fényé¬
e két igen érdekes egyéni¬
égnek (EDS kezébe a tollat, a kik az
bt ból, egy¬
séges alkotású munkát akartak írni, s a
nek feleleven
kiknek magasabb írói tehetségük is volt.
Az egyik Liutprand, előkelő longobárd
nemzetség sarja, paviai diakon, majd ké¬
sőbb cremonai püspök. Történetíróvá dip¬
lomatiai működése képezte. Hugo olasz
király oldalán, majd Berengár és neje
Willa üldözései folytán Ottó udvaránál is
működött, és két ízben ís járt a bízánczi
ad szereplői szájába. Büszkél¬
kedik nagy műveltségével s a classicusok¬
ból és középkori írókból vett helyekkel, majd
görög szavakkal tömi meg munkáját, mely¬
nek fitogtató stilusa sok helyütt bombasz¬
tikussá válik. Kárörvendő és hízelkedő ;
sértett Gnérzete valóságos önkívületbe hozza.
De minden félszegsége mellett ís jól jelle¬
mez; igaz, hogy bizonyos fordulatok a
hasonló helyzetek jellemzésénél_mindig is¬
métlédnek. Éles látású, széles látóköi
ezért itéletei helyesek és élczelődései is talá¬
lóak. Forrása ugyan főleg a szájhagyomány,
s néha kissé hiszékeny is; de diplomatiai
jártassága képesítette rá, hogy adatainak
utána ís járjon,
Kétségtelen, hogy a magyarokra vonat¬
kozó adatainak nagy részét ís hallomás
révén szerezte ; bár Pavia ostrománál irott
forrása is lehetett, mert pontos dátumot ad,
a mi különben nem szokása, Nehány ap¬
róbb helyen kívül bővebben ír: a morvák
elleni küzdelemről, az első augsburgi csa¬
táról, a brentai ütközetről, a merseburgi
, a 921-iki itáliai kalandról és
Pavia elpusztít
vereség
sáról, S noha Dündliker és
Müller épen magyar adatainak szavahihe¬
tőségét erősen megtámadták, velük szem¬
ben is el isl ismernünk, hogy — eltekintve
udvarnál fontos
a kö; édektől, a melyek ugyan
ban. Kö é k és Ottó uralkodásának
történetét is megírta; fő- és bennünket leg¬
inkább érdeklő műve azonban az: Anta¬
podosis. Már ez a czím is elárulja ir
nak bosszúszomját és lángoló gyűlöletét, a
melyet ellenségeivel, különösen Berengárral
és Willával szemben el nem titkol, sőt az
izléstelenségig tilhajt. Művér a 956-ban Ottó
udvarában járt Recemund elvirai püspök
felszólítására a 958 962 évek közt írta.
Kortörténetet akart írni, saját korának meg¬
írását azonban püspökké történt kinevezése
következtében nem fejezhette be s műve
csonka maradt. De így is igen érdekes és
becses alkotás. Köpke azt írta róla: sunt
ei mores et indoles scribendi quasi funda¬
menta, ita ut e libro mores auctoris, e mo¬
a eltekintve fo¬
ahd ceversehicl co nehanj meander er
től — mindig alapos és helyes értesitése¬
ket használt fel. Részleteinek hitelessége
mellett szól, hogy többször még a vezérek
neveit ís ismeri (Bugat, Dursac, Taxis,
Salard); a viszonyok helyes ismeretéről tesz
tanúságot, mikor a színlelt futás, a hir¬
telen támadás és az erős nyilazds vesze¬
delmeit jellemzi, és mikor a merseburgi űt¬
közetnél kiemeli, hogy a győzelem a német
hadsor tömör ősszetartásának volt köszön¬
hető.
Legrégibb kézirata, — melyből hason¬
másunk is való, — a müncheni kir, könyv¬
tár 6388. számú, még a X, századból szá!
mazó codexe, melyet Liutprand kezeírásá¬