Stranica 17 [17]
OCR
feljegyzői a történteknek, a kik a korábbi események előadásában szigoruan ragaszkodnak a tákolásuknak anyaggal szolgáló régibb codexek szövegéhez, — saját koruknál pedig híven iparkodnak visszaadni a szórványosan kapott híreket, Az egységesen alkotott munka kevés; az uralkodó forma az évkönyv, a melybe ugyan szintén sok tévedés csúszik be, de a melynek tulajdonképeni czélja mégis az egyes események hű fölsorolása, Még a bomló karolingi birodalom utolsó hivatalos jellegű feljegyzései, a 861 óta Hinkmar rheimsi érsek folytatta Annales Bertiniani (X. századi kézirata a brüűsz szeli ki fexében) és néInnen van a magyarok feltűnésének 889nél való feljegyzése is; noha helyesen tudésit a besenyő küzdelemről, mint a honfoglalás tulajdonképeni okáról, Leírása ís — a Justinustél és Paulus Diaconustól kölcsönzött részektől eltekintve — találó, Említi még 894-nél Morvaország elleni küz delmüket és 901-nél a 899-iki itáliai kalandot is. 907-ben befejezett krónikáját később a frieri Szent Márton monostor egyik barátja — Giesebrecht szerint Adalbert folytatta, a ki sovány feljegyzései közt a kalandozások számtalan apró adatát jegyezte fel. Ugyanebből a korból való a Conversio Bagvariorum, a mely a honfoglalás előtti kvt. 8448. sz. mely velük rokon feljegyzések, mint az Annales Alemannici, Sangallenses maiores ör Nyugat-Európában a magyarok nevét a 862 és Weingartenses említik meg elős: illetve 863-ik esztendőnél. Pannonia földrajzi viszonyairól tartalmaz becses adatokat, A bécsi cs. és kir, udvari könyvtár XI. századi 596. számú kéziratabol hasonmást is közlünk. Mire a magyarok lábukat az új hazában Ai: Fea birodai Valamivel később, de még a honfoglala előtt, a 889-ik évnél ir feltünésükről Regino priimi apát. Krónikája, melynek legrégibb és legbecsesebb kéziratát ma a müncheni kir. könyvtár őrzi (6388. sz. alatt, ebből vettiik hasonmdsainkat is), már azért is fontos ránk nézve, mert nagy elterjedtsége folytán az egyedüli írott forrás volt, a melyet e kor történeténél a magyar őskrónika is felhafjnált, Magáról az íróról keveset tudunk : a prűmi monostornak a normannok által 892-ben történt elpuftítása után apáttá választották, s így az ujjászervezés nehéz munkáit kellett végeznie; de 899ben, — mint Hartung kimutatta, — Együgyű IN. Károly ellen a Kapetingek javára történt állásfoglalása miatt, valószínűleg magának Károlynak nyomása alatt apátságától megfosztották. Ratbod trieri érsek könyörült meg rajta, s a trieri Szent Mártonról nevezett monostort bízta gondjaira, de Regino nemsokára innen is visszavonult és 915-ben meghalt. Krónikájának első, 813-ig terjedő részében szolgai médon ragafjkodik forrásaihoz; 860-tól szemtanú és igen becses feljegyzéseket hagy rank. Mindazonáltal chronologiája megbízhatatlan, mert Schulz szerint saját korát is csak emlékezetből írta meg és nehány halotti jegyzék segítségével szerkesztette évkönyvvé. g al ügyei is változtak, s a szász dinasztia trónrajutásával a hívatalosabb jellegű és nagyobb lélegzetű történeti irodalom, ép a szászországi érdekek révén, a magyarokhoz közelebb fekvő mederbe terelődött. A kor nevezetes és róluk is bövebben megemlékező kútfői közvetlen szomszédságukban: a fuldai évkönyvek folytatása Bajorországban, Widukind krónikája Szászországban keletkezik; s a szász udvarnál ír az olasz Liutprand is. Mig a monostorok évkönyvei leginkább a helyi történet eseményeit jegyezték fel, a püspöki és érseki udvaroknál megvolt a törekvés, hogy általános birodalmi szempontokra való tekintettel is készíttessenek feljegyzéseket. Az eredetileg Enhard fuldai barát által helyi történetként megkezdett fuldai évkönyvek is, folytatóik : Rudolf (a 838— 863 évek írója) és Meginhard (a 863— 887 évek írója) barátoknak Liutbert mainzi érsektől nyert megbízatása révén birodalmi évkönyvekké lettek, a melyek anyagának nagy részét — mint Rethfeld és Kurze kimutatták — Mainzban is fzerezték, söt jó részüket ott is írták. Mire azonban a magyarokról tudomást szerezhettek, Meginhard feljegyzései megszakadtak, a barátnak 888-ban bekövetkezett halála következtében. A fontos és a kor német irodalmá
