Stranica 17 [17]
feljegyzői a történteknek, a kik a korábbi
események előadásában szigoruan ragasz¬
kodnak a tákolásuknak anyaggal szolgáló
régibb codexek szövegéhez, — saját koruk¬
nál pedig híven iparkodnak visszaadni a
szórványosan kapott híreket, Az egységesen
alkotott munka kevés; az uralkodó forma az
évkönyv, a melybe ugyan szintén sok tévedés
csúszik be, de a melynek tulajdonképeni
czélja mégis az egyes események hű föl¬
sorolása,
Még a bomló karolingi birodalom utolsó
hivatalos jellegű feljegyzései, a 861 óta
Hinkmar rheimsi érsek folytatta Annales
Bertiniani (X. századi kézirata a brüűsz¬
szeli ki fexében) és né¬
Innen van a magyarok feltűnésének 889¬
nél való feljegyzése is; noha helyesen tu¬
désit a besenyő küzdelemről, mint a hon¬
foglalás tulajdonképeni okáról, Leírása ís —
a Justinustél és Paulus Diaconustól köl¬
csönzött részektől eltekintve — találó, Em¬
líti még 894-nél Morvaország elleni küz¬
delmüket és 901-nél a 899-iki itáliai kalan¬
dot is. 907-ben befejezett krónikáját később
a frieri Szent Márton monostor egyik ba¬
rátja — Giesebrecht szerint Adalbert
folytatta, a ki sovány feljegyzései közt a
kalandozások számtalan apró adatát je¬
gyezte fel.
Ugyanebből a korból való a Conversio
Bagvariorum, a mely a honfoglalás előtti
kvt. 8448. sz.
mely velük rokon feljegyzések, mint az
Annales Alemannici, Sangallenses maiores
ör Nyu¬
gat-Európában a magyarok nevét a 862
és Weingartenses említik meg elős:
illetve 863-ik esztendőnél.
Pannonia földrajzi viszonyairól tartalmaz
becses adatokat, A bécsi cs. és kir, udvari
könyvtár XI. századi 596. számú kéziratabol
hasonmást is közlünk.
Mire a magyarok lábukat az új hazában
Ai: Fea birodai
Valamivel később, de még a honfoglala
előtt, a 889-ik évnél ir feltünésükről Regino
priimi apát. Krónikája, melynek legrégibb
és legbecsesebb kéziratát ma a müncheni
kir. könyvtár őrzi (6388. sz. alatt, ebből
vettiik hasonmdsainkat is), már azért is
fontos ránk nézve, mert nagy elterjedtsége
folytán az egyedüli írott forrás volt, a me¬
lyet e kor történeténél a magyar őskrónika
is felhafjnált, Magáról az íróról keveset
tudunk : a prűmi monostornak a norman¬
nok által 892-ben történt elpuftítása után
apáttá választották, s így az ujjászervezés
nehéz munkáit kellett végeznie; de 899¬
ben, — mint Hartung kimutatta, — Együgyű
IN. Károly ellen a Kapetingek javára történt
állásfoglalása miatt, valószínűleg magának
Károlynak nyomása alatt apátságától meg¬
fosztották. Ratbod trieri érsek könyörült
meg rajta, s a trieri Szent Mártonról ne¬
vezett monostort bízta gondjaira, de Regino
nemsokára innen is visszavonult és 915-ben
meghalt. Krónikájának első, 813-ig terjedő
részében szolgai médon ragafjkodik forrá¬
saihoz; 860-tól szemtanú és igen becses
feljegyzéseket hagy rank. Mindazonáltal
chronologiája megbízhatatlan, mert Schulz
szerint saját korát is csak emlékezetből írta
meg és nehány halotti jegyzék segítségével
szerkesztette évkönyvvé.
g al ügyei
is változtak, s a szász dinasztia trónraju¬
tásával a hívatalosabb jellegű és nagyobb
lélegzetű történeti irodalom, ép a szász¬
országi érdekek révén, a magyarokhoz kö¬
zelebb fekvő mederbe terelődött. A kor neve¬
zetes és róluk is bövebben megemlékező kút¬
fői közvetlen szomszédságukban: a fuldai év¬
könyvek folytatása Bajorországban, Widu¬
kind krónikája Szászországban keletkezik;
s a szász udvarnál ír az olasz Liutprand is.
Mig a monostorok évkönyvei leginkább
a helyi történet eseményeit jegyezték fel, a
püspöki és érseki udvaroknál megvolt a
törekvés, hogy általános birodalmi szem¬
pontokra való tekintettel is készíttessenek
feljegyzéseket. Az eredetileg Enhard fuldai
barát által helyi történetként megkezdett
fuldai évkönyvek is, folytatóik : Rudolf (a
838— 863 évek írója) és Meginhard (a 863—
887 évek írója) barátoknak Liutbert mainzi
érsektől nyert megbízatása révén birodalmi
évkönyvekké lettek, a melyek anyagának
nagy részét — mint Rethfeld és Kurze
kimutatták — Mainzban is fzerezték, söt
jó részüket ott is írták. Mire azonban a
magyarokról tudomást szerezhettek, Megin¬
hard feljegyzései megszakadtak, a barát¬
nak 888-ban bekövetkezett halála következ¬
tében. A fontos és a kor német irodalmá¬