Stranica 15 [15]
nult fel, hogy a más véleményen lévőkkel
lándzsát törjön, Németek, flávok és oláhok
is beleszóltak a nagy tollharczba, a mely¬
nek 1827-ig terjedő történetét Sebestyén
Gyula külön kötetben ismertette. Kercselich,
Kollár Ádám, Pray, Katona, Schlőzer és
Engel a legfényesebb nevek ebben a vitd¬
ban, De senki sem foglalkozott a kérdés¬
sel oly behatóan és oly szeretettel, mint
Cornides Dániel, a kinek «Vindici
író Béla király jegyzőjének mondja magát;
nem volt tehát Béla nevű királyunk, a
kinek udvarában ne keresték volna a titok¬
zatos írót, Ma már a szaktudósok között
csak III. és JV. Béla korának vannak har¬
czosai, III. Béla mellett foglalt állást Má¬
tyds Flórián, Pauler Gyula és Sebestyén
Gyula, Álláspontjukat főleg a bécsi cs, és
kir, udv, könyvtárban őrzött kézirat (514 sz.)
fi fi
mai napig is alapjai az Anonymus-kriti¬
kanak, Ujabban különösen Mátyás Flórián,
Marczali, Pauler és Sebestyén kutatták a
kérdés rejtett oldalait, ismét felelevenítve a
régi harczot.
Korábban hitelérél is nagyon eltérők vol¬
tak a vélemények; ma azonban legalább
erről a pontról megállapodott itéletiink van,
Az író sokkalta tudákosabb, sokkal inkább
szereti a lehetetlen etymologiákat, semhogy
a honfoglalás való eseményeinek feljegy¬
zését várhatnók tőle, A párisi egyetemen
jártában Dares Phrygius és a divatos Nagy
Sándor életrajzok rabja lett; maga is írja,
hogy ezeket akarja utánozni, s a gondos
kiderítette, hogy
egész ‘jellemzéseket vett át tőlük. A hon¬
foglalás magyar vitézei a trójai görög har¬
czosok chitonjaban! Tudós létére más író¬
kat is felhasznált,
Csak a magyar eseményeket nem vehette
onnan. Ezek részben olyan forrásra vezet¬
hetők vissza, a melyet a régi magyar kró¬
nika ís használt. Számos rokon hely és
szószerinti összhangzás árulja el ezt. Leg¬
inkább pedig, hogy a Reginótól kölcsön¬
zött adatok csakis egy ilyen közös forrás
feltevésével magyarázhatók meg, Minthogy
azonban ez a forrás korántsem szolgáltat¬
hatott Anonymusnak elég adatot, bizonyos,
hogy az annyira leszólt meséket, a mondai
anyagot sem vetette meg. Ezek a mondai
elemek adták meg a mű tulajdonképeni
jellegét. De természetes, hogy ezen a réven
későbbkori elemek is jutottak belé, részben
olyanok, melyek saját korára vetnek fényt.
Így jutott ahhoz a bizonyára nem vágyott
dícsőséghez, hogy ma nem a honfoglalás
történetíróját, hanem inkább későbbi álla¬
potok vázolóját látjuk benne,
A legnagyobb vitára kora adott okot, Az
rthographiájával, a magyar ragos személy¬
nevekkel, (melyek később már nem igen
fordulnak elő,) és néhány kifejezéssel okol¬
ják meg, melyekben szintén e kor ismer¬
tető jeleit látják, Velük szemben Marczali
Henrik IV. Béla kora mellett foglalt állást,
különösen az előadásnak állítólag a tatár¬
járás szolgáltatta analogiái alapján
Ezek az ellentétek nyilvánultak meg az
író személyének keresésénél is. De az így
támadt vitába beleszólt még egy más
körülmény is: egy olvasási eltérés, hogy
vajjon a mű díszes kezdőszava, a rövidített
Pdictus, praedictusnak, avagy Pdictusnak,
azaz: fentnevezettnek vagy P, nevűnek olva¬
sandó-e? Marczali a JV. Béla korabeli
Pous mestert vélte a Pdictus-ban fölfedezni,
Pauler III Béla Pál nevű kanczellistáját,
Sebestyén pedig Adorján mestert, a későbbi
erdélyi püspö
Bármint legyen is, Magyarországon szá¬
zadok választották el a krónikásokat a hon¬
foglalás eseményeitől. Még csak közel egy¬
korú feljegyzéseink sincsenek, Mert hosszú
időnek kellett eltelnie, mig az idegenből jött
kultura s az ennek élén álló írástudók a
pogány hagyományokkal annyira megbé¬
kéltek, hogy tollukkal a X. század esemé¬
nyeihez is hozzá merészkedtek nyulni.
YUGATI szomszédaink azonban
már a honfoglalás idejében is élénk
irodalmi életet éltek, s úgyszólva
minden nevezetesebb monostornak megvolt
a maga külön írója, a ki helyiérdekű vagy
egy-egy hatalmas pártfogónak, esetleg ma¬
gának a császárnak parancsára — bizo¬
nyos tekintetben hivatalos jellegű feljegy¬
zéseket vetett papirra. Nem diplomaták és
többnyire nem is írói lángelmék, hanem hű