Oldal 14 [14]
a Bécsi Képes Krónika interpolatióiban
megőrzött krónikának az 1152 1167. évekre
vonatkozó folytatólagos részét, bár kétség¬
teleniil . élénkségétől megfosztott, részleteit
mellőző kivonatban. Munkájának kilencz
kézirata ismeretes, Wolfenbiittelben (her¬
czegi kvt.), Münchenben (kir, kvt. Cgm.
112, és 331.) és Bécsben (udv. kvt. 2866. és
2919.), két-két, Pozsonyban (ev. lyc. kvt
549.), Heidelbergben (egyet. kvt. Pal. Germ.
5.) és Borofléban (egyet. kvt. R. 304-) egy¬
egy példányát őrzik. Rimes Krónikája mar
a német fordítás alapján készült, de atcsil¬
lámlanak rajta a latin szöveg reminiscen¬
tiái is, Csonka kézirata, melynek két lap¬
ját közöljük, a bécsi cs, és kir, udv. könyv¬
tárban van (3352. SZ.)
Azután egy századig hallgat Klio, mig¬
nem Mátyás udvarának humanista kör¬
nyezetében nemzeti krónikánk is új életre
kelt. A Karai László budai prépost és al¬
kanczellár pártfogásával működő első ma¬
gyarországi nyomdának elsőszülött munkája
a Hess András által gondosan sajtó alá
rendezett Budai Krónika volt. Alapja a
Nagy Lajos korabeli rövidebb szerkesztés,
melyet azonban Hess már stilárisan átdol¬
gozott, s a melyhez Küküllei János Nagy
Lajosról írt életrajzát s a Mátyásig ural¬
kodott kirdlyok rövid történetét is hozzá¬
fűzte. Ezt másolta le azután a Dubniczi
Krónika (Nemzeti Muzeum Cod. Lat. Med.
Aevi. 165.) valófinüleg Drágffy Bertalan
megbízásából 1479-ben dolgozó írója is, noha
eredetileg a Bécsi Képes Krónika másolá¬
sába fogott, Mindeddig a Nagy Lajos kora¬
beli rövidebb szerkesztés volt az elter¬
jedtebb; ennek kivonatai maradtak meg
abban a szerkesztésben is, melyet a rövid
váradi és zágrábi krónikák tartottak fenn,
és abban a másikban, a melynek kéziratait
Bécsben, Miinchenben és Zágrábban őr¬
zik, - mignem Turóczi a Bécsi Képes Krónika
szerkesztését származtatta át az újabb írók
munkáiba.
De úgy Kézai krónikája, mint a Nagy
Lajos korabeli szöveg összes szerkesztései,
már egy régibb krónikából merítették anya¬
gukat. Ez a közös ősforrásuk pedig köz¬
vetlenül Kézai kora előtt, V. István idejé¬
ben zár
It, Bizonyítja ezt az is, hogy a
külföldi jövevények (advenae) felsorolásánál
a nemzetségeknek e korban szereplő tagjait
említi, s hogy már a kevéssel előbb készült
Gellért-legendát is | ál E
következtetéseket csak erre az V. István
korabeli forrásra vonhatunk ; noha kétség¬
telen, hogy már ez is több részből alakult,
Önálló alkotás pl. a húnhistória, a melyet
szintén ebben az időben olvaszthattak króni¬
kánkba ; azonkívül a magyar részben is
megállapíthatunk egy, még a XI. század¬
ban keletkezett szakaszt.
Ezt a régi krónikarészt használta Béla
király névtelen jegyzője (Anonymus), Richar¬
dus és Albericus is. Anonymusnál a legké¬
sőbbi adat J. Endre korára utal, Még pon¬
tosabban igazít útba Albericus, mert 6
1047-ig hafnalta forrásául ezt a krónikát.
E szerint annak J. Endre uralkodásának
elején kellett megszakadnia, a mit külön¬
ben a krónika forrása: az altaichi évköny¬
vek is bizonyítanak, mert ezeket krónikánk
viszont csak az 1046-ik évig aknázta ki.
Hogy már most a vándorlás s a hon¬
foglalás korának adatai melyik korból va¬
lók, részleteiben nem állapítható meg. Az
V. István korabeli krónikaíró jól olvasz¬
totta össze a különböző szerkesztéseket, s
így kétségtelenül ezt a szakaszt ís átdol¬
gozta, hiszen Scythia Justinusból kölcsön¬
zött leírását is valószínűleg innen ültette
át a húnhistória elejére. Lehet, hogy a
húnhistória még több átalakítást is szüksé¬
gessé tett. Különben, minthogy az anyag
mondai, tulajdonkép inkább csak arról le¬
het szó, hogy a mondának milyen korbeli
alakját Grizte meg, Hiteles feljegyzések még
nem voltak, s így az írók csak a hagyo¬
mányból meríthettek. Hiába akart Kézai
«veritatem imitari>, s hiába szólta le Ano¬
nymus «a parasztok hazug meséit és a
ioculatorok csacska énekeit», — a hagyo¬
many beklydit lerdzniok nem lehetett.
Anonymusnak. a honfoglalás bőszavú
leirdjanak sikerült ez legkevésbbé. Műve,
melyből több oldalt hasonmásban is közlünk,
a költészet és való zagyva vegyüléke, való¬
ságos Eris almája lett, s a mióta 1665-ben
az ambrasi gyűjteményben megtalálták, folyt
a vita hiteléről, koráról és az író szemé¬
lyéről szakadatlanul, Egész sereg író vo¬