Oldal 13 [13]
ha Kézaiból bővített — azt az éleslátást,
hogy az Annales Altahenses mellett még
más Kézai által használt, de meg nem ne¬
vezett forrásokat, mint Justinust és Regiínót
ís, felkutassa s ezekből a Kézainál röviden
tárgyalt helyeket kibővítse, a hibákat helyre¬
igazítsa, a nélkül, hogy e forrásokat más
helyeken is használná, mint a melyeken
Kézai ís használta?
Ennek a Nagy Lajos korabeli szerkesz¬
tésnek legbecsesebb és legrégibb fentartói
a mai napig is kiadatlan, a bécsi császári
és kirdlyi udvari könyvtárban őrzött, elején
kúlt XIV. századi Acephal d
(545. sz.) és a hajdani tulajdonosáról Sam¬
bucus-codexnek nevezett (3374.), csak XVI.
századi kéz írásában megőrzött krónika.
Kétségtelen, hogy a bővebb szöveg nem
származhatott Kézai kibővítése útján, és
Kézai sem származott közvetetlenül a bő¬
vebb szöveg kivonatoldsa útján, mert hiszen
néhol viszont ő őrzött meg eredetibb vál¬
tozatot, Határozottan állíthatjuk, hogy an¬
nak az ősforrásnak, melyet mindketten
hafjnáltak, nagyon közel kellett állania a
bővebb szövegezéshez. Mert a Kézainál el¬
forzult helyek a bővebb szöveg megfelelő
gesen átalakította az eredeti Nagy Lajos
korabeli szerkesztést, A régi előszót új
pathetikus előszóval, a régi genesist, mely
a hamita eredetet vallotta, új, ez ellen pole¬
mizáló, jáfetita eredetet hirdető, Hierony¬
musra és Josephusra támaszkodó gene¬
síssel cserélte fel. A" magyarok bejövete¬
lének dátumát is másként írta, de átvéve
a hamita leszármazási táblát, kétségtelen
bizonyítékát adta annak, hogy a hamita
nézetet valló krónikáink eredetibb alakot
öríztek meg.
Legbecsesebb átalakítása, hogy a régi
szövegbe beolvasztott egy egykorú és közel
egykorú feljegyzéseket tartalmazó ígen be¬
cses krónikát, a mely már az J. Endrétől
Szent Lászlóig terjedő korra is szolgáltat
néhány becses adatot, innen II, Gézáig pe¬
dig megbecsülhetetlen anyagot tartalmaz,
Szerkesztésének újabb másolatai ís ma¬
radtak fenn, így az 1462-ben befejezett Teleki¬
codex (Magy. Tudományos Akadémia könyv¬
tár Lat. Cod. 4-r. 12. sz.), a XVI. század
elejéről származó Béldi-codex (egri érseki
könyvtár), és a Kaprinai és Csepreghy
által lemásolt váriánsok (amaz a budapesti
egyetemi, emez a marosvásárhelyi Teleki
helyeiből rendesen 3 mert,
a hol a szövegek jorrdéukka] összehason¬
líthatók, a szöveg mindíg igen közel áll
az eredeti forráshoz ; végül pedig, mert oly
helyeken, a hol a közös ősforrásnak még
egy átírója (Anonymus) maradt fenn, a
bővebb szöveg ezzel is rendkívüli hason¬
latosságot árul el.
Nagy Lajos fényes udvara, az olasz had¬
járatoknak a műveltségre gyakorolt mély
hatása föllendítette az írás-mesterséget; a
daliás idők. fölkeltették az érdeklődést a
nemzet története iránt, s az itt említett
krónikaszerkesztésnek néhány év alatt sok
-átalakítója és folytatója akadt.
1358-ban írták azt a fényes codexet, a
bécsi cs. és kir, udvari könyvtár egyik fél¬
tett kincsét (405), a valószínűleg franczia
mester kezétől gazdagon minidlt Bécsi Ké¬
pes Krónikát, melyből nemcsak több na¬
gyobb képer közlünk, hanem, a mely¬
nek remek kis király-képeit is felhasznál¬
tuk e mű ékítésére. Fényes kiállításán
ki
azért is nevezetes, mert már lénye¬
árban); az egy Kaprinai-codex kívé¬
telével magának a Bécsi Képes Króniká¬
nak másolatai, mert mint ez, ők ís a mon¬
dat közepén: guatenus szóval szakadnak
meg, ép úgy, mint e szerkesztés Miinchen¬
ben őrzött kivonata is. (Királyi kvt. Cod.
5309.)
Hasonlóképen ebből a korból, a XIV.
század közepéről való a Nagy Lajos kora¬
beli szerkesztés egy kivonata ís, a pozsonyi
káptalan könyvtárában őrzött ú. n. Pozsonyi
Krónika (84. szám), melynek érdekes részei
az 1240-től, de különösen 1290 és 1318 évek
közti időszakban előforduló betoldásai, a
melyek délvidéki s a Csák nembeli Uj¬
lakiakkal szoros összeköttetésben volt írót
sejtetnek.
Ekkor (1358 és 1369 közt) fordította le a
magyar krónikát német nyelvre, a kor egy
ünnepelt német dalosa : Mügeln Henrik is,
a ki azután latin nyelven is versbe szedte
a szöveget s Rimes Krónikáját magának
Nagy Lajosnak ajánlotta. Német fordítása
felületes, sokat ki is hagyott, de fentartotta