Stranica 92 [92]
OCR
Izlandi kalandok A mostani cikkben Izland vad partjaira, és egy kisrepülőgépes légi fotózásra vihettem magammal a Nikon D850-et. Az egész expedíció nagyon problémás volt, de így utólag már boldog vagyok, hogy a részese lehettem. Az első megpróbáltatás rögtön a magyar repülőtéren kezdődött. A Norwegian Airlines odavágta a leszállópályán a gépet és kidurrant az egyik kereke. Ennek következményeként lezárták a le- és felszálló gépek elől a pályát, ezért másfél órás késéssel érkezett meg Berlinbe a gépünk. Már azt hittem, ki sem jutok Izlandra, de a berlini átszállás megvárt minket, viszont a csomagjaink nem jöttek meg a hajnali 1 órára megérkező repülőnkkel. Sajnos így nem volt állványom két napig. A reptéren megbeszéltük az elveszett csomag szolgálattal, hogy mire megjön a cuccunk, mi már Höfn partjainál leszünk, oda küldjék át kisrepülővel. Ezzel nem is lett volna gond, de az odautazás alatt felhívtam szállásadómat, hogy érkezünk, és megadtam a szállás címét a csomagok miatt. Ekkor jött a legdurvább hír; az elmúlt két hét esőzései — napi 120-180 mm eső - elmosták az izlandi 1-es főutat, és így nem tudjuk elérni a célpontot. Helikopterrel mentették ki a vendégeket a szállásról. No, ez mindennek a teteje, nincs csomagunk, nincs szállásunk! Gyorsan intéztem másik szállást és átterveztem a fotós helyszíneket az elérhető helyekre. Majd felhívtam a repteret, mi legyen a csomagokkal. Azt mondták, éjszaka megérkezik, menjünk vissza értük a reptérre. Buktunk még egy napot. Megnéztem az időjárás előrejelzést abban a régióban, ahová menni akartam, még három nap iszonyatosan erős eső várható, de ahol voltunk, ott meg 120 kilométer/órás szél süvített. Ez az igazi extrém körülmény! Fekete vulkáni homokos óceánpart, hatalmas szél és sós víz. Igazi extrém teszt, persze azért vigyáztam a felszerelésre, direkt nem tettem ki olyan esőnek, amiben esetleg beázhat. Ilyenkor felhúzom rá a nejlonzacskót és kész, irány a fényképezés. A legkülönlegesebb fények a vihar előtt és után vannak; egy szemerkélő eső nem vetheti vissza a fotózási kedvemet, ezt már megtanultam Izlandon. A másik fő csapás a sarki fény volt. A tesztnél ez jó lehetőség, hiszen ott magasabb ISO érzékenységgel, ISO 1600 és ISO 3200 között is szoktam fényképezni. A Nikon AF-S NIKKOR 20 mm f/1.8G ED objektív párossal a váz hozta a kívánt képminőséget, sőt annál sokkal többet, mert a sötét részekben legalább 3-4 FÉ tartalom még bőven megtalálható volt elég jó részletgazdagsággal. A másik kedvencem az óceán partján fényképezni az ún. Diamond Beach parton a Jökulsárlón gleccserről leszakadt jégtömböket. Nincs annál szebb látvány, mint amikor a víz és a kékes gleccserjég találkozik. Fantasztikus lágy öleléseket tudunk fényképezni, de ehhez bizony be kell állni a vízbe és figyelni a hullámok mozgását, nehogy ott fürödjünk meg a 2 fokos vízben a felszereléssel együtt. A harmadik és egyben legkülönlegesebb fényképezés pedig egy kis CESSNA repülőgépről 1500 méteres magasságból megörökíteni Izland gleccsereit, színes hegyeit és az óceánpart fekete homokját beborító vízfolyások alkotta kompozíciókat. Életem egyik meghatározó élménye volt. Eléggé erős szélben szálltunk fel, de nem volt értelme bekötni magam, mert akkor nem láttam ki eléggé a gép ablakain (két oldalra), ezért a légörvényeknél hol az ülések között lent a földön, hol a repülőgép plafonján találtam magam. Össze-vissza ütöttem kezem-lábam, tiszta kék és zöld színekben pompázott másnap a testem az ütődésektől. A Nikon D850 mindvégig harcra készen jött velem és kiválóan bírta ezeket az extrém körülményeket.
